A múlt héten John McCain nyilvánosan visszautasította két evangéliumi vezető
támogatását, mellyel könnyen elvesztheti a párt bázisának számító evangéliumi
keresztények szavazatait. Pedig George W. Bush újraválasztásában is ez a tábor
játszott döntő szerepet.
Nemrégiben egy tíz éve készült hangfelvétel került napvilágra, melyen John Hagee
Jeremiás próféta egyik kijelentését – miszerint Izrael a bűnei miatt került
száműzetésbe, ahonnan Isten vissza fogja hozni őket – kommentálva arról beszél,
hogy a holokauszt is eszköz lehetett arra, hogy a zsidók az ígéret földjére
eljussanak. Bár az amerikai média egy része igyekezett példátlan sértésnek
beállítani a lelkész szavait, Hagee csupán egy évszázadok óta sok rabbi által is
tárgyalt vitára utalt.
A lelkész ellen a másik vád, hogy a katolikus egyházra a Jelenések könyvének
szóhasználatával a „nagy paráznaként” utalt, és hamis vallási rendszernek
nevezte azt.
McCain most teljes mértékben elhatárolódott Hagee-től és elmondta, sértőnek
találja ezeket a megjegyzéseket, melyekről nem volt tudomása, amikor elfogadta
támogatását. Az arizonai szenátor korábban nagy erőfeszítéseket tett azért, hogy
a húszezer fős texasi megagyülekezetet vezető pásztor felsorakozzon mellette.
Bár egyes nézeteitől több ízben is elhatárolódott, támogatását nem utasította
vissza, amit a lelkész Izrael melletti határozott kiállásával indokolt. Hagee-t,
aki egyébként nagy televíziós nézőközönséggel is rendelkezik, korábban is
felkeresték republikánus elnökjelöltek, hogy támogatását maguk mögött tudhassák.
Hagee időközben levelet írt a katolikus egyháznak, melyben elmondta, hogy a
katolikusok, protestánsok és a zsidók közötti kapcsolat történelmének
legsötétebb fejezeteit hangsúlyozta, de bocsánatot kér minden olyan
megjegyzésért, melyet sértőnek találtak a katolikusok. Ugyanakkor azt is
elmondta, hogy kritikusai durván elferdítik álláspontját azokban a kérdésekben,
melyek a legközelebb állnak hozzá. A pásztor úgy döntött, hogy a továbbiakban
nem vesz részt a 2008-as elnökségi kampányban, mivel ezek a támadások csakis
arról szólnak, hogy elvonják a figyelmet azokról a fontos kérdésekről, melyeket
nemzeti szinten kellene megvitatni.
McCain döntésében bizonyára szerepet játszott több katolikus csoport, köztük egy
Egyesült Katolikusok nevű szervezet „felvilágosítása”, mely levélben hívta fel a
szenátor figyelmét arra, hogy Hagee „hosszú idő óta kritikákkal illeti a
katolikus egyházat”. Az arizonai szenátor Hagee mellett egy másik ismert
evangéliumi vezető, Rod Parsley támogatását is visszautasította, mivel az ohiói
pásztor bírálattal illette az iszlámot, és a vallást természeténél fogva
erőszakosnak, valamint antikrisztusinak nevezte.
Némelyek a helyzetet párhuzamba állítják azzal, ahogy Barack Obama és egykori
lelkésze, Jeremiah Wright keveredett ellentétbe a pásztor vitatott kijelentései
miatt. McCain azonban nem győzi hangsúlyozni, hogy míg Wright hosszú időn át
pásztora és mentora volt Obamának, addig ő nem járt sem Hagee, sem pedig Parsley
gyülekezetébe, és ezek a vezetők sohasem voltak a pásztorai.
A demokratáknál szinte már biztosra veszik Barack Obama
elnökjelöltségét, mivel matematikailag behozhatatlan előnyre tett szert, és
egyre több úgynevezett szuperdelegált sorakozik fel mellette. Hillary Clinton
azonban leszögezte, végigküzdi a június 3-áig tartó előválasztási időszakot, de
igazából nem sok eséllyel. Nem javított a volt first lady helyzetén, hogy a
dél-dakotai Sioux Falls Argus Leader című újságban arra emlékeztetett, hogy
Bobby Kennedyt, aki akkor elnökjelölt volt, júniusban gyilkolták meg. Clinton
gyorsan bocsánatot kért nem túl szerencsés kijelentéséért, mely egyesek szerint
azt sugallhatja, hogy ezt kívánja Obama számára, és azzal magyarázkodott, hogy
azért jutott csak az eszébe, mert sokat foglalkozik a Kennedyekkel azóta, hogy
kiderült, Robert fiatalabb testvérének, Edward Kennedy szenátornak agytumora
van. Clinton leszögezte, hogy a gyilkosság időpontját akarta hangsúlyozni, nem
pedig a gyilkosságot, és sajnálkozását fejezte ki a nem megfelelő hivatkozás
miatt. Sokan úgy vélik, hogy ez után a kiszólás után a legkevésbé számíthat
arra, hogy a szuperdelegáltakat a maga oldalára tudja állítani. (Lapzártakor
Obama is mentegetőzésre kényszerül, mert azt állította, hogy nagybátyja ott volt
az Auschwitzot felszabadító amerikai katonák között. Miután felhívták figyelmét,
hogy a koncentrációs tábort szovjet katonák szabadították fel, szóvivője útján
pontosított, miszerint anyai nagyanyjának a testvére valójában Buchenwald
felszabadításában vett rész, ami megfelel a valóságnak.)
Obama beszédei időközben egyre magabiztosabb hangnemet ütnek meg. Azt reméli,
hogy Bill Clinton segítségével egyesíti majd a két táborra oszlott Demokrata
Pártot. Clinton megnyerése azonban nem olyan könnyű feladat, mivel a volt elnök
úgy véli, Obamának fel kellene ajánlani felesége számára az alelnöki posztot,
hiszen a jelentősebb államokban Hillary bizonyult erősebbnek. Egyesek szerint
már folynak a tárgyalások a két kampánystáb között ezzel kapcsolatosan, de
kérdéses a végkifejlet a korábbi „sérelmek” miatt. Bill Clintont például azzal
vádolták, hogy faji alapon utalt arra, hogy Obama története „mesébe illő”, és
mert dél-karolinai sikerét az 1980-as évek színes bőrű jelöltjéhez, Jesse
Jacksonéhoz hasonlította, akinek végül nem sikerült álmát megvalósítania.
Ugyanakkor sokan úgy vélik, hogy ha a jelöltség eldől, akkor Bill Clinton a párt
érdekeit fogja szem előtt tartani, és teljes erőbedobással fog beszállni a
kampányba.
A június 3-án lezáruló előválasztásokból már csak három megmérettetés van
hátra, Puerto Ricóban, Montanában és Dél-Dakotában, miközben Obama 158
delegálttal vezet. A Clinton dinasztiától azonban még nem kell végleg
elköszönnünk, Bill Clinton ugyanis az elmúlt héten megemlítette, hogy
huszonnyolc éves lányuk egy nap még politikai karrierbe kezdhet, miután
sikeresnek bizonyult az anyja melletti kampányolásban.
2008. 05. 30. (XII/22)
