Olli Rehn uniós bővítési biztos javasolt ugyan egy azonnali pozitív gesztust,
a stabilizációs és társulási megállapodás gazdasági részének azonnali
végrehajtását, de a többség álláspontja szerint erről csak az utolsó két
körözött személy, Radko Mladics tábornok és Goran Hadzsics (a Krajinai Szerb
Köztársaság egykori elnöke) letartóztatása után lehet szó.
Ennek megfelelően az EU úgy döntött, hogy megvárja a hágai főügyész jelentését
Belgrád együttműködési hajlandóságáról, és csak azután – talán szeptemberben –
határoz a kereskedelmi kedvezményekről. Az üzenet világos: teljes behódolás és
engedelmesség nélkül nincs közeledés az EU-hoz.
A halasztás kellemetlen helyzetbe hozza a Tadics-kormányt – Slobodan Antonics
belgrádi politikai elemző szerint a kormánykoalíció nyilván úgy gondolta, jobb
Karadzsics elfogását mandátuma elején végrehajtani, hogy az idő múlásával, a
következő választásig feledésbe merüljön. De Szerbia szuverenitását (és a szerb
önérzetet) súlyos megaláztatások érték és érik; Karadzsics kiadása a hágai
bíróságnak csak a legutóbbi – és valószínűleg nem utolsó – ilyen sérelem. A
nacionalista ellenzék mindent megtesz majd, hogy erre rendszeresen emlékeztesse
a választókat. Ha a kormány ezt nem tudja ellensúlyozni jelentős – és gazdasági
értelemben kézzel fogható – sikerekkel az európai integrálódás során, az könnyen
és gyorsan újabb kormányválsághoz vezethet.
De van egyáltalán jelentősége annak, hogy megint elbukik egy kormány a Balkánon?
Valószínűleg nincs. Belpolitikai probléma, amit a szerbek majd valahogy
megoldanak. Lesznek új választások, lesz egy új koalíciós alku – és lesz egy új
kormány, amely vagy jobban vagy rosszabbul fogja intézni Szerbia ügyeit. Az
ország határain túl ennek nincs különösebb jelentősége.
Az viszont messze a Balkánon túl is fontos (és kritikus), hogy a letartóztatás
hírét követő elemzések, cikkek és nyilatkozatok áradata eddig nagyrészt negatív
hatással volt a szerb–bosnyák–horvát megbékélési folyamatra – ha egy ilyen
folyamat létezik egyáltalán. Még fontosabb (és még aggasztóbb), hogy a
Karadzsics elleni büntetőeljárás kapcsán, mint hamvaiból a főnixmadár, a bosnyák
politikai elit retorikájában ismét újjászületik a „kollektív bűnösség – bűnös
nép” doktrínája.