hetilap

„Nincs szükségük több pénzre” – közölte a kongresszussal nemrég Stuart Bowen,
az iraki újjáépítés felügyelője. Miközben az iraki bankszámlák roskadoznak az
olajdollároktól, a bagdadi lakosság a nap jórészében nélkülözni kénytelen az
elektromos áramot, míg mások csak szennyezett csapvizet tudnak fogyasztani.
Bowen – némi szarkazmussal – ki is emeli második negyedéves jelentésében, hogy a
sok pénz ellenére „nehéz időket élnek, különösen, ami a pénzük elköltését
illeti”.

A kongresszus elé terjesztett 270 oldalas jelentés számításai szerint az
újjáépítés összesen 117,79 milliárd dollárba kerül. Mostantól azonban – írja a
jelentés – Bagdad is „elkötelezett a tehervállalásra”, méghozzá az amerikaiakat
megközelítő arányban. Az eddig jóváhagyott összegek az USA részéről 50,46
milliárd dollár, iraki oldalon 50,33, míg a nemzetközi felajánlások 17
milliárdot tesznek ki. Arról azonban egyelőre nincsenek adatok, hogy az irakiak
mennyit fizettek ki ebből valójában. Az mindenesetre ismert, hogy a nemzetközi
részből 2,5 milliárdot, az amerikai hányadból pedig 33,28 milliárdot használtak
fel.

„Ezt a pénzt azért kérjük, hogy az Egyesült Államokat bátorsággal szolgáló
katonáink hozzájussanak azokhoz a forrásokhoz, amire szükségük van, hogy
végrehajtsák a rájuk kiszabott feladatot” – érvelt Bush elnök, amikor az iraki
költségvetési tétel nagyságáról vitáztak tavaly év végén. Most azonban a
demokraták és a republikánusok is végre egyetérthetnek valamiben Irakot illetően:
több szenátor szerint elfogadhatatlan, hogy amerikai adófizetőknek olyan
projekteket kell finanszírozniuk, amit az irakiak képesek lennének maguk is
megfizetni. Ezen túlmenően azonban a csapatkivonás mellett érvelő demokraták
vesszőparipája továbbra is a túlköltekezés, a republikánusok viszont azt
sajnálják, hogy a sikersztorikat már nem értékeli ilyen objektíven a túloldal.


Eredmények pedig vannak. Pár hete adták át az egykor véres küzdelmek helyszínéül
szolgáló Bagdad határán fekvő Anbar tartományt, amely a 11. a felújított és
átalakított térségek sorában. David Petraeus, az Irakban állomásozó amerikai
haderő szeptember közepén leköszönt főparancsnoka Bagdad környékén tettre kész
civilekből polgárőrségeket hozott létre. A biztonság pedig jelentősen javította
a vállalkozói kedvet. „Ha az utcán nyugalom van, az üzlet is jobban megy” –
ismerte el egy helyi juice bár tulajdonosa, aki az általános békehangulatnak
köszönhetően már harmadik boltját tudta megnyitni. Aki hajlandó arra, hogy
megvédje lakókörnyezete biztonságát, annak havi 300 dollár üti a markát.
Ezenkívül pénz jár azért is, ha valaki az amerikai hadsereg ellen használatos
fegyvereket, illetve robbanószereket ad kézre.

A 4,62 milliárd dollár támogatás révén a napi áramszolgáltatás 12 százalékkal
nőtt az utóbbi negyedévben, habár ez még mindig csak a szükségletek felét
fedezi. 2,4 milliárd dollárt pumpáltak a vízszolgáltatásokba, így a vidéki
lakosság közel felének már van ivóvízellátása, habár Bagdad kétharmadának még
ezt nélkülöznie kell. A sokáig veszélyeztetett északi olajvezetékek védelmére 34
millió dollárból olyan védelmi rendszert építettek, melynek köszönhetően a
támadások idén gyakorlatilag meg­szűn­tek. Az iraki munka legfőbb ékköve – a
szintén északon fekvő – Kurdisztán. Az a hely, ahol éveken át Szaddám Huszein
iraki seregei állomásoztak, és a kurdok rendszeres kínzásainak színtere volt, ma
játszótér, amely ápolt, füves területen fekszik. Az amerikai hírcsatornák nem
győzik hangsúlyozni, hogy a kurdok mennyire hálásak nekik. Számukra Szaddám
eltávolítása új életet, szabadságot és demokráciát jelentett.

Ami pedig az árnyoldalt illeti: a közel 2 milliárd dollárt érő olajipari
fejlesztések ellenére, a jelenlegi kitermelés még mindig elmarad a háború előtti
szinttől (napi 2,58 millió hordó). Az utóbbi hónapok termelése már elérte a napi
2,43 millió hordót. Az olaj közelsége azonban még a hadseregnek sem jelent
előnyt. Míg az amerikai haderő a szabadpiaci áron jut az olajhoz, addig az iraki
kormány a piaci ár felén, „belső áron” kalkulál. Ami számokkal kifejezve annyit
jelent, hogy a tervezett 35 milliárd dolláros nemzeti bevétel helyett, most
60-at könyvelhetnek el, míg a katonák havi 153 millió dollárt kénytelenek
fizetni a fekete aranyért.

Jelenleg több tucat katonai bázisa van Irakban az Egyesült Államoknak. Ezek
közül némely felér egy komplett városnegyeddel: uszodákkal, bowlingpályákkal,
bevásárlóközponttal. Ezek is több milliárd dolláros tételek, és igencsak szúrják
az otthoni adófizetők szemét. Kisebb pénzügyi bukás volt a sorban, hogy 40
millió dollárt költöttek egy Diyala-i börtönre, amit – állítólag – be sem
fejeztek. A történet egyik legsötétebb része viszont a Pentagonhoz kötődik. A
védelmi minisztérium mintegy 8,2 milliárd dollárt fizetett ki az iraki haderőnek
különféle anyagokat szállító és szolgáltatásokat biztosító amerikai és iraki
cégeknek. Ebből 7,8 milliárddal azonban nem tudott a törvényeknek megfelelően
elszámolni. A demokraták szerint a hadsereg káros módon függ az alvállalkozóként
dolgozó magáncégektől, és ez a korrupció melegágya.

Monumentális építkezések

Tovább olvasná?

Ez egy cikk a hetilapból, amit online előfizetést követően belépéssel elér.

Vagy vásárolja meg a lapot az újságárusoknál.

Előfizetek

Belépek