Az osztrák pártok vezetöi balról: Werner Faymann (SPÖ), Wilhelm Molterer (ÖVP),
Heinz Christian Strache (FPÖ), Jörg Haider (BZÖ), Alexander van der Bellen
(Zöld)
Bár a szavazás győztesei a szociáldemokraták, és valószínűleg ők kapnak
kormányalakítási megbízást, a két szélsőjobboldali párt együtt a voksok 29
százalékát szerezte meg, így csak hajszállal maradnak el a 30 százalékot elért
baloldali nagypárttól. A második világháború óta nem volt ilyen erős a
szélsőjobb Ausztriában.
A kilencvenes években kormánypártként is működő Szabadságpárt (FPÖ) 18
százalékot szerzett, amit óriási győzelemnek értékelt Heinz-Christian Strache, a
párt jelenlegi vezetője. „Gyönyörű győzelem, ami azt mutatja, hogy mi vagyunk
Ausztria harmadik legerősebb pártja” – mondta az ünneplő pártelnök, utalva arra,
hogy a 2006-os választások óta a párt támogatottsága 65 százalékkal nőtt. A
markánsan idegen- és EU-ellenes, a kisemberek és a vesztesek problémáit
felnagyító, ideológiailag a szélsőjobboldal felé kacsingató Szabadságpárt
leginkább az Európai Uniót ellenző és a bevándorlókat érintő kirekesztő
politikájáról ismert. Ausztria az Európai Unió legfejlettebb országai közé
tartozik, a gazdasági növekedés lassulása és az áremelkedések miatt azonban
minden ötödik osztrák úgy gondolja, hogy a problémákért a bevándorlás és az
európai integráció a felelős.
A választást követően Strache közvetett koalíciós ajánlatot tett a győztes
Szociáldemokrata Pártnak (SPÖ), amelynek vezetője ugyanakkor már a választások
előtt kijelentette, hogy nem lép szövetségre a szélsőjobbal. Strache emellett
utalást tett arra, hogy a választások legeredményesebb szereplőjeként őt illetné
meg a kancellári hivatal.
A Szabadságpártból kivált, Jörg Haider által alapított másik szélsőséges párt, a
Szövetség Ausztria Jövőjéért (BZÖ) a voksok 11 százalékát gyűjtötte be, ami két
év alatt a támogatottság megháromszorozását jelenti.
A szavazás ugyanakkor katasztrofális eredménnyel zárult a centrumpártok számára:
a centralista szociáldemokraták (SPÖ) csupán 30 százalékot, a konzervatív
Néppárt (ÖVP) pedig 26 százalékot szereztek. A két párt a második világháború
vége óta felváltva vagy koalícióban kormányozta Ausztriát, így a mostani
eredmény az eddigi legrosszabbnak számít számukra, hiszen első ízben történt az,
hogy egyenként a szavazatok kevesebb, mint 30 százalékát tudták megszerezni. A
szociáldemokraták mégis győzelemnek tekintik a választási eredményt, hiszen
mégiscsak ők kerültek ki a legerősebbként, és így az államelnök Werner Faymann
pártvezetőt fogja megbízni kormányalakítással.
Ausztriában gyakoriak az előrehozott választások. Eddig a törvényhozási
periódusok mindössze egyharmadában fordult csak elő, hogy a kormányok teljes
egészében ki tudták tölteni megbízatásuk idejét. Csak az utóbbi tíz évben ötször
kellett a szavazóknak az urnákhoz járulniuk, ami miatt egyre nagyobb a távol
maradók aránya.
Az előrehozott választásokra most az után került sor, hogy a két nagypárt 18
hónapig fennálló koalíciója júliusban összeomlott, miután nem tudtak egységre
jutni a gazdasági reformokról. Emiatt kérdéses, hogy a két nagypárt
megállapodásra tud-e jutni a kormányalakítás kapcsán, és újra létrehozzák-e a
már egyszer megbukott nagykoalíciót, vagy az SPÖ mégis kiegyezik a szélsőjobbal.
A politológusok szerint számos oka van annak, hogy miért szavazott a 30 éven
aluliak 40 százaléka és a fizikai munkát végzők többsége a két szélsőjobboldali
pártra, de mindegyikük hangsúlyozta, hogy a fő ok az idegengyűlölet volt – ami
nem egy olyan egyszerű probléma, mint amilyennek látszik. A választások előtt
vita folyt az osztrák televízióban a szociáldemokrata Faymann és a
szabadságpárti Strache között, aki azzal támadta Faymannt (aki Bécs lakásaiért
volt a felelős, mielőtt a párt vezetésével bízták meg), hogy túl sok külföldi
kapott lakást. Faymann azzal védekezett, hogy az elmúlt évben kiadott tízezer
lakásból csak hétszázat bérelhettek külföldiek, ami megfelel az országban
tartózkodó külföldiek számarányának. Ez látszólag jó érv. A probléma az, hogy a
városi lakások bérlői általában azokat az osztrák állampolgárokat, akik nem
alkalmazkodnak, nem tartják be a házrendet, gyerekeikkel nem németül beszélnek,
továbbra is külföldieknek tekintik.
Faymann tehát látszólag győzött a vitában, ám a szavazatok azt mutatják, hogy
sok bécsi úgy érezte, hogy azoknak kell a voksot adni, akik komplikált
kérdésekre egyszerű válaszokat tudnak adni. Például, hogy vissza kell vonni az
állampolgárságot az olyan osztrákoktól, akik az állampolgárságot nem
születésüknél fogva kapták, és akiket a bíróság hosszabb büntetésre ítélt.
A 183 parlamenti hely elosztását illetően egyértelműen a szélsőjobb javára
tolódik el az egyensúly. Az FPÖ és a BZÖ közösen 56 képviselőt delegálhat, ami
csak kettővel kevesebb a szociáldemokrata, de hattal több a konzervatív
képviselők számánál. A koalíciós tárgyalások hónapokig elhúzódhatnak, így
lehetséges, hogy Ausztriának csak jövőre lesz új kormánya.
2008. 10. 03. (XII/40)
