hetilap

1996-ban a kongói központi hatalom összeroppant, és regionális háborúba
sodródott, ami 1998-ban ismét kitört, amikorra a kongói vezetés már fél tucat
afrikai országot is bevont a háborúba. A két háború több mint ötmillió áldozatot
követelt, ami a második világháború óta a legmagasabb szám.

Most újra fennáll a veszélye, hogy Kongó háborúba manőverezi magát, amiből
ezúttal sem fognak kimaradni a szomszédos államok. Ez az oka annak, hogy egy
bozótharc jellegű afrikai katonai konfliktus első hírére a helyszínen teremtek
az ENSZ, az USA, Anglia és Franciaország legmagasabb rangú diplomatái. Kongó
Észak-Kivu tartományának Goma nevű fővárosában saját jelenlétükkel kívánják
elejét venni, hogy a lázadó Nkunda tábornok kezére jusson a stratégiai
település. A Gomát körülvevő hegyek feletti ellenőrzést stabilan kezükben tartó
lázadó gerillák ugyanis meghátrálásra kényszerítették a kongói hadsereget, és a
várost is bevették volna, ha nem hirdetnek tizenegy órás tűzszünetet a múlt
héten.

Mindez azután történt, hogy két évvel ezelőtt Kongóban általános választásokat
tartottak, amely az eddigi legdrágább afrikai választás volt, és csakis külső
államok anyagi támogatásával jöhetett létre. A 17 ezer ENSZ-békefenntartó
jelenléte – a világszervezet egy országba delegált legnagyobb katonai
kontingense – sem volt elég a stabilitás fenntartásához. Érthető, miért mondja a
belga Ghent Egyetem professzora, Koen Vassenroot: „az okozott politikai kár
óriási”.

Ennél is húsba vágóbb viszont a menekültek helyzete, akiknek megóvása lenne
elvileg a világszervezet feladata. A békefenntartók azonban nem voltak képesek
megállítani a lázadó csapatok előrenyomulását, így azok elfoglalták a helyi
ENSZ-főhadiszállást, de képtelenek voltak megvédeni a civileket is. A helyieket
nemcsak a lázadóktól kellett volna megvédeniük, hanem a kormányzati kötelékben
harcoló megvadult katonáktól is, akik október utolsó napjaiban a visszavonulásuk
alatt fosztogattak, nőket erőszakoltak meg, és civileket gyilkoltak.

Egy személyes beszámoló szerint Gomában az ENSZ-állomáshelytől kevesebb, mint
három kilométerre lakó családot a távozó kormánykatonák fegyverrel arra
kényszerítettek, hogy pakolják fel értékeiket a katonai teherautóra. Miután ezt
megtették, a tizenhét éves Mercit, a család fiúgyerekét búcsúzásképpen a katonák
hátba lőtték. „Merci azért halt meg, mert egyetlen békefenntartó katona sem volt
a környéken” – írja a The New York Times napilap. „Teljesen magunkra hagytak
minket” – mondta Safi Dayoo hatgyermekes családanya, aki sok százezer társával
együtt egyik napról a másikra menekültté vált.

„Figyelemre méltó, hogy tizennégy évvel a ruandai tömeggyilkosságok után az ENSZ
békefenntartói ugyanúgy nem képesek megvédeni a civilek életét, mint akkor.
Minden védelemnyújtásról szóló nyilatkozat ellenére ez a helyzet, a
közép-afrikaiak számára ezek a nyilatkozatok nem jelentenek többet üres
kliséknél” – nyilatkozta a genocídiumok ellen fellépő amerikai Enough Project
(Elég Projekt) szervezet vezetője, John Prendergast.

Az ENSZ szerint nincs elég katonája a térségben. Gomában például csak 900
békefenntartó van, akiknek egyszerre kellene visszatartani a fővárost körülvevő
lázadó csapatokat, és rendőri feladatokat ellátni az utcákon. „Nyilvánvalóan
kevesen vagyunk. Ennél mi nem tudunk többet tenni” – nyilatkozta Alan Doss, az
ENSZ kongói missziójának vezetője.

A menekültáradat megindulása után a Gomától tíz kilométerre északra fekvő Kabati
átmeneti tábor létszáma ezer főről 50 ezerre nőtt. A menekültek nagy része egy
héten keresztül nem jutott élelemhez, miután otthonuk elhagyására kényszerültek.
Az ENSZ menekültügyi szervezete szerint összességében egymillió ember
kényszerült útnak indulni.

Kirobbanhat Afrika Nagy háborúja

Tovább olvasná?

Ez egy cikk a hetilapból, amit online előfizetést követően belépéssel elér.

Vagy vásárolja meg a lapot az újságárusoknál.

Előfizetek

Belépek