Vannak, akik úgy vélik, Clinton asszony kinevezése bátor lépés Amerika első
színes bőrű elnökétől, aki korábban kijelentette: Abraham Lincolnhoz, egyik
példaképéhez hasonlóan riválisait is be akarja vonni a kormányzásba. Hillary
Clintont a legtöbben alkalmasnak tartják a külügyminiszteri posztra, hiszen
egykori elnökfeleségként és a Szenátus Fegyveres Szolgálatok Bizottságának
tagjaként tisztában van a nemzetközi erőviszonyokkal. Népszerűsége és
hitelessége nagy segítséget jelenthet Obamának abban, hogy Amerika kapcsolatait
helyreállítsa szövetségeseivel, a színes bőrű jelölt melletti kampányolásával
pedig bizonyította, képes csapatban is dolgozni. Elemzők szerint Hillary
kinevezése egy óvatosabb amerikai stratégiát vetít előre, mivel a New York-i
szenátor Obamánál sokkal jobban vonakodott konkrét időpontot meghatározni az
amerikai csapatok Irakból történő kivonására.
Hillaryvel azonban Obama Bill Clintont is megkapja, és ez már ellentmondásosabb
kérdés, hiszen a volt elnök mandátumának lejárta után több száz millió dollárt
kapott külföldi kormányoktól, magánszemélyektől, valamint más befolyásos külügyi
érdekeket képviselő szervezetektől jótékonysági szervezete számára. Az egykori
demokrata elnök alapítványa az AIDS terjedésének megakadályozására, a
fenntartható fejlődés propagálására és a globális szegénység visszaszorítására
helyezte a hangsúlyt. Bőkezű adományozói között olyan országok találhatók, mint
Kuvait, Katar, Brunei, Tajvan és az Egyesült Arab Emirátusok, a szaúdi királyi
család pedig egyedül 21 millió dollárral támogatta Clinton kezdeményezését.
Amerikában egyébként már vita tárgyává vált, hogy megengedhető-e volt, illetve
hivatalban lévő elnököknek, hogy ilyen jellegű titkos bevételekre tegyenek
szert. Clintonék esetében pedig azért is kellemetlen a helyzet, mert Hillary már
szenátorként is aktív külpolitikai szerepet vállalt. Annyi azonban bizonyos,
hogy a volt elnök jótékonykodásainak más módszerekkel kell történniük a jövőben.
Éppen ezért Obama és Clinton ügyvédjei folyamatosan egyeztetnek, hogy olyan
irányelveket határozzanak meg a volt elnök tengerentúli fellépéseihez és
pénzgyűjtéseihez, amelyekkel elkerülhetők lesznek a nem kívánatos
„árukapcsolások”. Egyesek még bonyolultabbnak látják a két különböző karrier
összeegyeztetését: míg a volt elnök szervezete nem működhet együtt kormányokkal,
addig felesége az Egyesült Államok kormányának dolgozik. A volt elnök
mindenesetre az átláthatóságra törekszik: önként vállalta, hogy nyilvánosságra
hozza jótékonysági alapítványának és könyvtárának külföldi szponzorait.
Vannak olyanok, akik ugyanakkor ügyes stratégiai húzást látnak az új elnök
döntése mögött, aki egyrészt riválisát bevonja a folyamatokba, másrészt viszont
el is távolítja az útból azzal, hogy a külpolitikai kérdéseket bízza rá, így ő
maga nyugodt körülmények között láthat neki a gazdaság helyreállításának,
amelyet a legfontosabb feladatának tekint. Erre példaként George W. Busht hozzák
fel, aki 2000-ben legkomolyabb ellenfelét, Colin Powellt nevezte ki
külügyminiszternek.
Hillary Clinton mellett Obama nemzetbiztonsági tanácsadójaként egy nyugalmazott
haditengerészeti tábornok és volt NATO-parancsnok neve merült fel, akire mind a
republikánusok, mind pedig a demokraták elismeréssel tekintenek. James Jones jó
viszonyban áll Clinton asszonnyal, szoros barátja John McCain republikánus
jelöltnek is, 2006-ban pedig Condoleezza Rice kétszer is felkérte, hogy legyen a
helyettese. Jones ellenezte Bush politikáját, és a Kongresszus részéről
vizsgálatot kezdeményezett az iraki és afganisztáni háború ügyében. Különleges
szakértelmére szüksége lehet Obamának az iraki és afganisztáni helyzetek
kezelésében. A hírek szerint védelmi miniszterként Obama – legalábbis egyéves
időszakra – megtartaná Robert Gatest, aki a Bush-kormányzat egyik
legelfogadottabb politikusa.
Pénzügyminiszternek Timothy Geithnert, az amerikai jegybank New York-i
részlegének elnökét nevezte ki az új elnök. Geithner személyét szintén pozitívan
fogadták az elemzők, akik úgy vélik, a nagyszabású gazdaságélénkítő programra
készülő elnök a megfelelő embert találta meg a nagy kihívások elé néző posztra.
Pénzügyminisztériumi munkatársként ugyanis az 1990-es években számos nemzetközi
válsághelyzet megoldásában vett részt. Elődje, Henry Paulson „különlegesen
tehetséges fiatalembernek” tartja, aki egyaránt tisztában van a kormányzással és
a piaccal.
Ahogy Hillary Clinton külügyminiszteri posztja mellett férjének egyéni karrierje
a figyelem középpontjába került, úgy Michelle Obama esetében is sokan
kíváncsiak, hogyan fog alakulni az élete férje elnöksége alatt. A 44 éves leendő
first lady Hillary Clinton és Laura Bush után a harmadik elnökfeleség, aki
felsőfokú végzettséggel rendelkezik: a Harvard Egyetemen szerzett jogi diplomát.
A Fehér Házban töltött időszak mindenképpen előnyt jelent Michelle későbbi
pályafutásához, az azonban kérdéses, hogy ideiglenesen félreteszi-e sikeres
egyéni karrierjét, vagy pedig férje elnöksége alatt is folytatni fogja azt. Az
utóbbira is akad példa, igaz, Európában: Tony Blair felesége a
miniszterelnökségi évek alatt is ügyvédként dolgozott, és a francia elnök neje,
Carla Sarkozy sem hagyott fel előadói karrierjével. A volt brit miniszterelnök
felesége mindenesetre „jó” tanáccsal igyekezett ellátni az új amerikai first
ladyt: készüljön fel arra, hogy nemcsak a közéletben, de a magánéletben is
háttérbe szorul, mivel férjénél az ország ügyeinek intézése elsőbbséget fog
élvezni a családi programokkal szemben.
2008. 11. 28. (XII/48)
