Közvetlenül a decemberi brüsszeli EU-csúcs előtt a rendőrség 14 terroristagyanús személyt tartóztatott le Brüsszelben és a belgiumi Liegeben. Kiszivárgott információk szerint a gyanúsítottak az al-Kaidához is kötődhettek, és egyikük öngyilkos akcióra készült, de a célpont nem került nyilvánosságra. A belga rendőrség és titkosszolgálat nem halogathatta tovább az akciót, és az állam- és kormányfők megérkezése előtt villámgyorsan begyűjtötte a terroristagyanús sejt tagjait. A francia elnökség elvben utolsó csúcsa volt ez, bár Sarkozy szeretne még egy csúcsot karácsony után is. Az EU-csúcs egyik kézzelfogható eredménye az átfogó energia- és klímacsomag elfogadása, ami 2020-ig 20 százalékkal csökkenti az EU-ban a környezetszennyező ipari gázok kibocsátásának mértékét.
Nicolas Sarkozy a megállapodást „történelmi”-nek nevezte, amit egyébként az utolsó pillanatig a magyar miniszterelnök késleltetett. Gyurcsány Ferenc igyekezett kedvezőbb kvótákat kiharcolni a nehezebb gazdasági helyzetben levő államok számára. Környezetvédők szerint a megállapodás távolról sem történelmi, túl sok kompromisszumot tartalmaz az ipar számára, és az eredeti környezetvédelmi célokat felvizezték.
A találkozónak másik fontos eredménye az ír referendum által megtorpedózott lisszaboni szerződés „újraélesztése” volt, az íreknek tett gesztusok által. Az unió komoly vita után elfogadta, hogy a jövőben is minden tagállam küldhessen saját biztost az Európai Bizottságba. Az állam- és kormányfők deklarálták, hogy a lisszaboni szerződés nem korlátozza az ír alkotmány szabadságát, hogy az élethez való jogról és a családjogról rendelkezzen. Az írek ezzel garanciát kaptak többek között arra, hogy sem az abortuszhoz, sem a homoszexuális házasságokhoz való jogot nem erőlteti rájuk az EU, hanem tiszteletben tartja az ír alkotmány rendelkezéseit. Mindkét téma központi eleme volt az ír „nem” kampánynak a népszavazás előtt. Brian Cowen ír miniszterelnök ígéretet tett, hogy mindent elkövetnek a ratifikáció, azaz a népszavazás megismétlése érdekében. „Biztos vagyok benne, hogy Írország lakossága megérti, hogy Európának szüksége van Írországra, és az íreknek is Európára” – összegezte a helyzetet Nicolas Sarkozy.
A francia elnök szeretné mindenképpen történelmivé tenni uniós elnökségét. Még az ősszel a Le Monde arról írt, és állítólag Sarkozy Strasbourgban is beszélt arról, hogy a nemzetközi pénzügyi válság és a grúz krízis miatt az eurózónának jövőre egy erős (értsd: nem „kis tagállamból” jövő) elnökre van szüksége. Sarkozy szerint az orosz–grúz konfliktusban egy kis EU-tagállam elnöke nem ért volna el olyan eredményeket, mint ő, és az EU jövőre is hasonló kihívások előtt áll. Mivel Csehország és az utána elnöklő Svédország sem eurózóna-tag, ezért Sarkozy szívesen lett volna 2009-ben az eurózóna elnöke. Ez a szerepkör nyilvánvalóan jelentősen megnyirbálta volna a soron következő cseh elnökség hatáskörét.
Václav Klaus cseh elnök erre úgy reagált, hogy az EU-t valójában négy ország vezeti, Németország, Franciaország, Nagy-Britannia és Olaszország, és ez a négy állam írta alá a müncheni egyezményt, ami a második világháború előtt a nácik kezére juttatta Csehországot. Az elmúlt napokban a nyíltan euroszkeptikus cseh államelnököt egy prágai találkozón arrogánsan, oda nem illő szavakkal támadta Daniel Cohn-Bendit, az Európai Parlament (EP) francia képviselője. Más EP-képviselők és a parlament elnökének támogatásával a cseh elnök szemére vetették, hogy találkozott Írországban Declan Ganley ellenzéki vezetővel. Cohn-Bendit, a 68-as párizsi diáklázadások egyik hajdani vezetője a lisszaboni szerződés ratifikálásáról is faggatta a cseh elnököt: „Engem nem érdekel, hogy mit gondol a szerződésről… hanem csak az, hogy aláírja-e azt, ha a parlament megszavazza?” – vetette oda Cohn-Bendit. A cseh elnök szerint 19 éve nem beszéltek vele ilyen hangnemben, és azt hitte, hogy demokráciában ez nem is fordulhat elő. Klaus úgy véli, hogy a legfontosabb európai értékek a szabadság és a demokrácia, de ezek az értékek kezdenek talajt veszteni az EU-ban. Václav Klaus egyúttal leszögezte, hogy tisztában van azzal, hogy a cseh emberek számára az EU-tagságon kívül nincs más alternatíva, de az unión belüli részvételnek már vannak alternatívái.
Hans-Gert Pötterling, az EP elnöke nehezményezte, hogy Klaus a Szovjetunióhoz hasonlította az EU-t, ezt azonban a cseh elnök határozottan cáfolta. Kiszivárgott információk szerint Nicolas Sarkozy Párizsban arról tárgyalt Mirek Topolánek cseh miniszterelnökkel, hogy Prága támogassa Párizs vezető szerepét a Mediterrán Unióban, cserébe Párizs a francia elnök által elképzelt úgynevezett „Kelet-európai Uniót” cseh vezetéssel támogatná.
A globális pénzügyi és gazdasági krízis kapcsán is kialakult már az első viszály az unióban. Németország és Nagy-Britannia egymásnak ugrott, abban versenyezve, ki tudja jobban leszólni a másik fél gazdaságpolitikáját. A németek zokon vették, hogy Angela Merkel kancellár nem kapott meghívót Londonba, Nicolas Sarkozy francia, Gordon Brown brit miniszterelnök és Jose Manuel Barroso bizottsági elnök találkozójára. A német pénzügyminiszter ezt követően a Newsweek hírmagazinnak adott interjúban keményen kritizálta Gordon Brown gazdaságmentő programját, elsősorban az áfacsökkentést. Gordon Brown válaszul a németek gazdaságpolitikájáról azt mondta, hogy az „eleve bukásra van ítélve” a kormány tétlensége miatt.
A csúcson az EU vezetői jóváhagyták a közös gazdaságélénkítő csomagot, ami az uniós GDP 1,5 százalékával felérő összeget jelent a gazdaság számára. A legkényesebb kérdésről, a 200 milliárd eurós mentőcsomag közös finanszírozásának arányairól viszont nem született megállapodás.
2008. 12. 19. (XII/51)
