Brucker antropológiai tanulmányai keretében utazott a szexturizmus thai fővárosába, a Bankoktól 165 kilométerre fekvő Pattajába. Az ott töltött három hónap alatt Brucker több száz turistával beszélt, akik közül hatvannal interjút is készített. Mindeközben egyszer sem hagyta el a várost, de azt is eldöntötte, hogy soha többé nem utazik Thaiföldre.
Bruckert megdöbbentette mindaz, amit a városban tapasztalt. „Az utcán a nők megérintenek, megszólítanak, magukhoz hívnak. Minden határ megszűnik. Korábban soha nem tapasztaltam ilyet.”
A hotelszobában is DVD-k és több csomag óvszer várta. „Az első dolgom az volt, hogy vettem egy új lepedőt…” – írja jegyzeteiben Brucker. „Igen nehéz összeegyeztetni a korábban olvasottakat azzal, amit a helyszínen tapasztaltam. Az egész város hívja az embert, mintha azt mondaná, gyere és tégy meg mindent, amit akarsz – a lányok azért vannak itt, hogy neked szolgáljanak. Mintha az egész város egyetlen hatalmas kupleráj lenne. Mindenütt jelen van. Mikor leültem egy étteremben, a nők folyamatosan szemeztek velem. Akár úgy is fogalmazhatnék, Pattajában a férfiakat zaklatják. Most értettem meg, mit érezhetnek a nők ilyenkor…”
Bár nem volt mindig könnyű szóra bírnia a férfiakat, ha mégis sikerült, azok alig beszéltek otthoni életükről, de annál többet pattajai időtöltésükről. Interjúalanyai 17-60 éves korú férfiak voltak, a kukástól az egyetemistán át az üzletemberig. Van, aki csak egypár napra jött, de olyan is akadt köztük, aki lakást vett a városban. Egyikük se volt csúnya vagy taszító, de mindegyikük a nehéz gazdasági helyzeten, az elvesztett ifjúságon, a materialista kultúrán kívül a legtöbbet a feminizmusra panaszkodott. A nyugati és thai nők közötti különbség állandóan visszatérő témája volt a beszélgetéseknek.
„Azt hiszem itt épp az ellenkezője történik, mint otthon” – mondja egy 39 éves férfi. „A nyugati nők 150 éves korukig várnak, és nem veszik észre, hogy már legalább 60 éve a féreg rágja őket. Itt Pattajában viszont a nők azt üzenik: el akarunk kápráztatni, mindenre készek vagyunk érted, használjuk ki a mát, mert túl sok atombomba van a világban és elég bolond ahhoz, hogy valamelyikük megnyomja a gombot és a pokolba küldje a világot.”
Egy negyvenes egyedülálló férfi szerint „korábban én is csak azt hallottam Pattajáról, mint mindenki más. De csak amikor ideérkeztem, és beszívtam a város levegőjét, és elvegyültem a város forgatagában, akkor értettem meg, hogy mindaz, amit eddig hallottam, a semmik semmije ahhoz az elképesztő és lélegzetelállító valósághoz képest, ami itt várt rám. Lenyűgözött az a nyitottság, emberség, mosolygás, amit a gyönyörű és szexi nők részéről tapasztaltam. Nem olyanok, mint az otthoni nők, akik olyan magasan hordják az orrukat, hogy a Jumbo Jetek is beleütköznek.”
Tanulmányában Brucker hosszan ecseteli azt a túlvilági minősítést, amit a Pattajába utazó férfiak tulajdonítanak a városnak. Úgy érzik, itt elhagyhatják a számukra ismerős valóságot és egy párhuzamos univerzumba léphetnek át, ahol egész más szabályok érvényesek, mint amit addig ismertek. Az ismeretlenség és a társadalmi korlátok hiánya a két legfontosabb alapélményük az ide utazó turistáknak. Itt levetkőzhetik azokat a gátlásaikat, amelyek meghatározzák szexuális viselkedésüket saját országukban. Miközben a városban kiemelkedően magas a gyilkosságok és rablások száma, amelyről a thai turisztikai hatóságok nem szívesen beszélnek.
Bruckert megdöbbentette, hogy a korábban csak a szociológiai tanulmányaiból ismert kulturális relativizmus elméletének mennyi híve van Pattajában. „Magukévá teszik a relativizmus elméletét, amivel saját magukat igazolják, és amivel egy olyan valóságot vetítenek a thai társadalomba, ami ott sem létezik” – állítja Brucker. A szexturizmusban részt vevő férfiak nem vesznek tudomást arról a fájdalomról és megaláztatásról, ami a prostitúció sajátja, arról a pszichés és fizikai szenvedésről, amit a szexrabszolgák nap mint nap elszenvednek. Egyes interjúalanyai büszkén számoltak be arról, hogyan erőszakoskodtak a nőkkel, mintha ez természetes része lenne a turisták és a prostituáltak közötti kapcsolatnak. „Úgy érzed, bármit megtehetsz – mondja egy férfi. Mindent, amit a feleségeddel tiszteletből nem teszel meg. De itt elengeded magad. Mert itt ezek csak rongyok. Ha az egyik nem teszi meg neked, egy másodpercen belül akad egy másik, aki mindent megtesz, amit csak akarsz.”
Mindezt figyelembe véve könnyű megérteni, hogy mit hoz ki Pattaja a férfiakból. Brucker úgy véli, maradandó hatással van a férfiakra az itt eltöltött idő, megváltozik a nőkhöz való viszonyuk. „A Pattajáról hazatérő főnök más szemmel fog nézni a női alkalmazottaira, másként fog bánni a nőkkel az üzletben vagy a gyógyszertárban. Egy férfi elmondása szerint Pattaja után már tudja, hogy ha a felesége nemet mond neki, az igazából igent jelent” – írja Brucker a tanulmányában.
Brucker szerint szükséges lenne megváltoztatni a törvényeket annak érdekében, hogy büntetőeljárást lehessen indítani azok ellen a férfiak ellen, akik a szexturizmusban való részvétel céljából utaznak Thaiföldre. Ugyanakkor véleménye szerint a nyugati nőknek is többet kellene tenniük annak érdekében, hogy meg tudják akadályozni, hogy a férfiak a Távol-Keleten keressenek megoldást problémáikra.
2008. 12. 05.(XII/49)
