Peresz a választók akarata szerint döntött. Az izraeli szavazók pedig a parlamenti választáson arról határoztak, hogy az elkövetkezendő négy évben Izraelt a jobboldal vezesse. A baloldali szavazók pedig úgy döntöttek, hogy nagy pártra szavaznak, magára hagyták a Munkapártot és a liberális Merecet, és a Kadimára voksoltak. Livni ugyan a vártnál jobban szerepelt, de a tőle balra álló pártok rovására szerezhetett csak új szavazatokat. Így a kormányfői megbízatást szerda este Benjamin Netanjahu vehette át, mert a mandátumok többségét a jobboldali blokk mondhatta magáénak. Szerda estig a Likud összesen 50 mandátumot gyűjtött be, hiszen Lieberman pártjával az utolsó pillanatig nem tudott megegyezni. A Kadima készségesnek mutatkozott, hogy a párt feltételeit teljesíti, ám ezt csak azon az áron tehette, hogy a baloldali pártok, a Munkapárt és a Merec elfordultak tőle. Teljesen valószínűtlen, hogy Lieberman csütörtök reggel, lapzárta után Cipi Livnit ajánlja Peresznek kormányfőként. Netanjahu jelezte, hogy amennyiben nem őt jelölik kormányfőként, Lieberman nem számíthat a honvédelmi, külügyi vagy a pénzügyminiszteri kulcspozícióra a kormányban. Ezt persze Lieberman sem kockáztatja meg.
Netanjahu a kampány során széleskörű koalícióban gondolkodott, és előtérbe helyezte a nemzeti egységkormány megalakítását. Ehhez lehetséges partnert a Munkapártban látott. A Kadimát viszont nem szándékozott bevenni a kormányba, mert arra gondolt, hogy centrista jellege és arcnélkülisége miatt ellenzékben megszűn-het a párt. A szavazók azonban másként döntöttek. Ben Gurion egykori pártjának vezetője, Ehud Barak úgy döntött, hogy a választási vereség után nem lép koalícióra, hanem ellenzékben próbálja rendezni a soraikat.
Így nem maradt más partner, csak a Kadima. Ennek eredményeképpen egy hárompólusú koalíció lehetősége merült fel, balszárnyon a Kadimával és jobboldalon a Jiszrael Bejtenuval (mindkét koalíciós partner a Likudból lépett ki), ami akár egy új nagypárt kezdetét is jelenthette volna. Ez az eshetőség azonban a Kadima ellenállásán bukott meg. Livni győztesnek nyilvánította magát, és ő tett koalíciós ajánlatot Netanjahunak, hogy a Likud lépjen be az ő kormányába. Amikor ezt Netanjahu visszautasította, Livni az egyenlők kormányát ajánlotta, kétéves rotációval a kormányfői pozícióban. Livni mögött azonban mindössze 55 mandátum áll, amelyből 11 teljesen inaktív, hiszen anticionista, arab pártok mandátumairól lévén szó, kormányalakításnál figyelembe venni ezeket nem lehet. Ezekkel a hamvába holt kísérleteivel Livni elvágta magát a kormányszereptől és nyilvánvalóan ellenzékbe készül.
2009. 02. 20. (XIII/8)
