Franco Frattini olasz külügyminiszter nyilatkozatát követően várhatóan Anglia, Hollandia, Dánia, Belgium és Franciaország is hasonlóan fog cselekedni. Az indok, hogy a konferencia - hasonlóan a nyolc évvel ezelőtti első fordulóhoz - tág teret enged az Izrael-ellenes és antiszemita megnyilvánulásoknak. Izrael ezért arra kérte a többi meghívott kormányfőt is, hogy bojkottálják az ország delegitimálását célzó csúcstalálkozót. Lapunk külügyi forrásoktól úgy értesült, hogy Magyarország még nem döntött a részvételről, de - mint egy diplomata fogalmazott - „ha antiszemita irányba halad a tematika, abban nem kívánunk részt venni".
A Durban II. konferencia célja, hogy hosszas felkészülés után megismételjék a 2001-ben Dél-Afrikában összehívott Izrael-ellenes konferenciát, és újabb ENSZ-határozatot adjanak ki arról, miszerint „a cionizmus egyenlő a rasszizmussal". Az esemény előkészítésére 190 országból érkeztek képviselők Genfbe. A tanácskozások és az új ENSZ-határozat szövegének megszerkesztése - melyben Izrael mint „rasszista" és „apartheid" állam szerepel - Líbia elnökletével, illetve Kuba és Irán segítségével folyik. Az Izraelre vonatkozó részeken kívül az ENSZ-tervezet a nyugati demokratikus elveknek ellentmondó bekezdéseket is tartalmaz a szólásszabadság korlátozásával és az úgynevezett „vallási becsületsértés" fogalmának bevezetésével kapcsolatban.
A 2001 szeptemberében - néhány nappal az amerikai terrortámadások előtt - megtartott Durban I. konferencia eredetileg az emberi jogokról szólt volna, ennek ellenére szinte végig csak Izraellel foglalkozott. Míg a tárgyalótermekben lázasan folyt a munka, a rendezvény antiszemita karnevállá változott. Az ENSZ-gyűlést megelőző napokban a szintén Durbanben tanácskozó nemzetközi civil szervezetek antiszemita irodalmat, horgas orrú, gyilkos zsidókat ábrázoló karikatúrákat, Izrael-ellenes szórólapokat osztogattak, a környéken anticionista tüntetések szerveződtek, ahol a felvonulók Izrael-ellenes pólókban antiszemita szlogeneket skandáltak. A világszervezet képviselői pont akkor asszisztáltak ehhez a hangulatkeltéshez, amikor a legerősebben tombolt a második intifáda, és rendszeressé váltak a palesztin öngyilkos terrortámadások az izraeli civil lakosság ellen. A 2001-es konferencián résztvevő Jasszer Arafat nyilvános beszédében kijelentette, hogy a gyűlés célja nem más, mint Izraelnek a nemzetközi közéletből való kirekesztése, törvénytelenítése és politikai vagy akár fegyveres szankcionálása, illetve a dél-afrikai apartheid rendszerrel való párhuzamba állítása volt. Így vált Izrael az első, ENSZ által rasszizmussal vádolt állammá. A Durban Deklaráció tervezete a palesztinokat „az izraeli rasszizmus áldozatainak" nevezte, és az Izraellel kapcsolatos szóhasználatában olyan kifejezések szerepeltek, mint „népirtás", „az arab lakosság elleni etnikai tisztogatás", „újfajta apartheid". A cionista mozgalmat „faji felsőbbrendűséggel" vádolták. A tervezet készítői még azon a kérdésen sem szégyelltek vitatkozni, hogy a holokauszt szót kis vagy nagy „h" betűvel írják, miután felmerült az a gondolat, hogy a hitleri halálgyárak csak a zsidó propaganda részei. A résztvevők között szóba került egy új ENSZ-bizottság felállítása is Izrael háborús bűnökért való elítélésének előkészítésére. A deklaráció tervezete Simon Peresz akkori izraeli külügyminiszter szerint a „legantiszemitább dokumentum, amely a második világháború óta hivatalos konferencián napirendre került". A gyűlés szónokai az Egyesült Államokat sem kímélték. Ezek után Washington úgy döntött, hogy az amerikai delegáltak az Izraellel való szolidaritás jeleként otthagyják a rendezvényt. A konferencia végül a diplomáciai botrányok után a tervezetthez képest visszafogottabb szöveget fogadott el.
2009. 03. 13. (XIII/11)
