2009 úgy lehet emlékezetes a brit Munkáspárt és Gordon Brown miniszterelnök számára, mint amikor Jacqui Smith belügyminiszter padlóra küldte saját pártját és a politikai elitet. A kormányválságot kiváltó botrány ugyanis Smith költségtérítés-igénylésével kezdődött: két pornófilm költségét akarta elszámoltatni képviselői kerete terhére.
Úgy tűnik, Gordon Brown taktikai hibát vétett, amikor hivatalában hagyta a belügyminisztert, és nem kezdeményezte a képviselői költségtérítések és az egész rendszer felülvizsgálatát. A közvélemény ugyanis az első pillanattól kezdve hatalmas felháborodással fogadta az ügyet.
Smith botrányát követően a média nekilátott a képviselői juttatások átvilágításának. Ennek során egyre megdöbbentőbb információk láttak napvilágot. A The Daily Telegraph a címlapon hozta Gordon Brown 6000 fontos (1,9 millió forintos) számláját, amelyet a testvérének fizetett takarításért. A miniszterelnök később magyarázatot adott a furcsa számlára. Nehéz elképzelni, miért is vállalt volna Andrew Brown az EDF áramszolgáltató egyik vezetőjeként takarítási munkákat is bátyja számára. A miniszterelnök szerint a Brown fivérek közös takarítószemélyzetet alkalmaztak, és Gordon Brown csak a rá eső részt fizette ezen a módon.
A kormányfő számlája valóban nem túl elegáns, azonban eltörpül a miniszterei trükkjei mellett. Több kormánytag alkalmazta azt a képviselők körében népszerű módszert, hogy váltogatja második otthonát, ami után évente több mint húszezer fontos költségtérítést jogosult felvenni. A második otthon után járó költségtérítés eredetileg azt a célt szolgálta, hogy a Londonon kívüli választókerületek képviselői választókerületükben és Londonban is fenntarthassanak egy lakást.
Jó néhány képviselő azonban a második otthon után járó költségtérítést saját vagyonának gyarapítására használta fel. Ezt tette maga a pénzügyminiszter is, aki 2004 és 2005 között egy bérelt szobát nevezett ki elsődleges otthonának, így a család tényleges otthonául szolgáló edinburghi lakásra mint második otthonra költhetett. A 2005-ös választásokat követően Alistair Darling Londonban is vásárolt magának egy lakást, ezúttal ezt nevezve ki második otthonának, így a lakás vásárlása utáni adminisztratív díjakat és a lakás berendezésének közel tízezer fontos összegét az adófizetők állták. Pénzügyminiszteri kinevezését követően Darling megkapta a Downing street 11. szám alatti rezidenciát – természetesen ingyen –, így bérbe adhatta két évvel korábban megvásárolt londoni lakását, edinburghi otthonát pedig újra második otthonná minősítve felvette az ez után járó költségtérítést. Tette ezt annak ellenére, hogy a parlament illetékes hivatala már 2007-ben nyilvánvalóvá tette, hogy azok a miniszterek, akiknek a rendelkezésére rezidenciát bocsátottak (ingyenesen), nem jogosultak a második otthon utáni költségtérítésre. Ennek ellenére Alistair Darling a botrány kirobbanásáig továbbra is felvette a második otthon után járó költségtérítést.
Még a pénzügyminiszternél is „bátrabban” használta az adófizetők pénzét Hazel Blears önkormányzati miniszter. Blears, aki a múlt héten még azzal hívta fel magára a figyelmet, hogy Gordon Brown YouTube-ra feltett videoüzenetét kritizálta, most azzal tűnt ki a képviselők közül, hogy egy éven belül három különböző „második otthon” után vette fel a költségtérítést. Londoni lakásának eladása után 45 ezer font haszna volt, de nem fizette be az ez után járó 18 százaléknyi adót. A törvény ugyanis úgy rendelkezik, hogy a második otthon eladása után a képviselőknek adót kell fizetniük, tekintettel arra, hogy ezeket a lakásokat (részben) a képviselői keretből vásárolták. Blears az adózást elkerülendő az adóhivatalnak azt állította, hogy az eladott londoni lakás az első otthona, a képviselők költségtérítését ellenőrző hivatalnak viszont azt állította, hogy ez a második otthona, ami után fel is vette a költségtérítést.
Az ügy kirobbanását követően több munkáspárti politikus azt javasolta Gordon Brownak, hogy menessze Blearst, mivel az említett pénzügyi manőver védhetetlen. A nagy nyomás hatására Hazel Blears kedden bejelentette, hogy befizeti az elmaradt adót – mintegy 13 ezer fontot – az adóhivatalnak, helyzete azonban így is bizonytalan a várható júniusi kormányátalakítást követően.
A „Ki tud több költségtérítést elszámolni?” versenyben az önkormányzati miniszterrel holtversenyben végzett Margaret Moran munkáspárti képviselő, aki a választókerületétől mintegy 150 kilométerre fekvő tengerparti házat jelölt meg második otthonaként, majd az adófizetők pénzén felújíttatta.
A képviselői költségtérítési rendszer kiszipolyozásában természetesen nem csak a munkáspárti képviselők érintettek. A The Daily Telegraph által nyilvánosságra hozott adatokból kiderül, hogy a konzervatív képviselők is kreatívan kezelték az adófizetői pénzeket. Francis Maude, az árnyékkormány befolyásos tagja például londoni otthonától néhány száz méterre vett egy második otthont, az erre felvett hitel részleteinek fizetését – eddig mintegy 35 ezer fontot – az adófizetőkre hárította. Az ügy pikantériája, hogy Maude, aki a Morgan Stanley és a Salomon Brothers cégeknél, majd az Asda szupermarket-hálózatnál dolgozott különféle igazgatói beosztásokban, több ingatlannal rendelkezik, többek között Franciaországban is, amelyek együttes értéke több mint egymillió font.
Hasonló kreativitással jártak el más tory képviselők is, akik kertjük felújításának, lakásuk bebútorozásának vagy például a medence javításának több ezer fontos költségeit hárították az adófizetőkre. David Cameron, a konzervatív párt vezetője kedden rendkívüli sajtótájékoztatón jelentette be, hogy a párt a továbbiakban megtiltja képviselőinek, hogy váltogassák második otthonukat, valamint lakás- és kertberendezésre fordítsák az adófizetők pénzét. Cameron azt is bejelentette, hogy az érintett tory képviselők vissza fogják fizetni az etikátlanul felvett pénzt.
A gazdasági válság közepén a közvélemény joggal háborog, hogy képviselők hada költ minden évben az éves átlagfizetésnél több pénzt második otthonának felújítására, dekorálására, úszómedencére. Mindezek fényében még mindig érthetetlen Gordon Brown tétovázása, akinek alig három hete van hátra, hogy lépjen annak érdekében, hogy a Munkáspárt elkerülje a megalázó vereséget az EP-választásokon.
2009. 05. 15. (XIII/20)
