Európai, nemzetközi, elvi kérdésekről kevés szó esik. Borítékolható az alacsony részvétel, valamint az, hogy a kevés urnához járuló nem a programok, hanem régi berögződések és belpolitikai tényezők alapján dönt majd a Szlovákiának jutó tizenhárom parlamenti hely sorsáról, így az EP-választás inkább egy belpolitikai erőpróba lesz, jelzés a pártok számára. A Magyar Koalíció Pártjában (MKP) közben a pártszakadás réme borzolja a kedélyeket, és teszi kétségessé az európai képvisletet.
A Szlovák Nemzeti Párt (SNS) kampánynyitójában újra nemzeti húrokat pengetett, megvádolva a magyar EP-képviselőket, hogy Brüsszelben Nagy-Magyarország eszméjét próbálják feléleszteni. A Ján Slota vezette párttól persze nem várható más, hiszen politikája már évek óta egyedül a magyarellenes üzenetekre épül. Jelen pillanatban még inkább fontos számukra fenntartani a nemzeti közbeszédet a közelmúltbeli gazdasági visszaéléseiket leplezendő. A kormányból két miniszterüknek is távoznia kellett a sajtó és az ellenzék által kiderített, az államot megkárosító, illetve nem transzparens gazdasági tenderek miatt. Emellett a Fico-kormány ellen az Európai Bizottság az elmúlt héten több ügyben is eljárást indított, különböző európai pályázatok gyanús lefolytatása kapcsán.
A kormányfő Irány-Szociáldemokrácia (Smer) pártja ennek ellenére a közelgő választás nagy nyertese lehet, akár megduplázhatják képviselőik számát Brüsszelben. Egyébként a Smer kampánya sem riad vissza a nacionalista hangoktól, de leginkább saját, baloldali populista politikáját folytatja, amely még mindig nyitott fülekre talál a szlovákiai választóknál. Listavezetőjük szerint le kell számolni a jobboldali politikával, amely, mint mondja, Európában megbukott. Robert Fico miniszterelnök is folyamatosan hangoztatja, hogy a korábbi Dzurinda-féle jobboldali-liberális gazdaságpolitika (amely szakértők egyöntetű véleménye szerint a szlovák gazdasági felemelkedés mögött állt) minden rossznak, és a jelenlegi világgazdasági válságnak is az okozója. Az EP-kampányban is a szociális, erős állam jelszavát tűzték zászlajukra, ami most tényleg divatos Európában: azonban azt mutatja, hogy a Smernek semmilyen eszköztára nincs a most már Szlovákiát is sújtó gazdasági válság ellen, sőt a korábbi két év nagy gazdasági növekedését állami költekezésekkel, és közpénzek lenyúlásával élik fel.
Az euró bevezetésének, illetve a konzervatív hitelpolitikának köszönhetően ugyanis Szlovákiát a pénzügyi válság nem nagyon érintette, ugyanakkor a gazdasági válság most már erősen érezteti hatását. Az előző év első negyedévi 9,3 százalékos gazdasági növekedésével szemben 2009 első negyedéve 5,4 százalékos visszaesést (!) hozott. Ficoék ennek ellenére továbbra is szórják a pénzt, ráadásul az EU-ból érkező pénzek lehívása is akadozik, vagy botrányos tendereken csúszik a kormányközeli cégek zsebébe. Egy közelmúltban nyilvánosságra hozott gazdasági elemzés szerint csak azokban a gazdasági ügyekben, amelyek nyilvánosságra kerültek az elmúlt és a jelen évben, az állam 265 millió euró közpénzt „tékozolt el”. A felmérések szerint ugyanakkor a szlovákiai választók nagy része (mintegy 40 százalék) továbbra is a Smert támogatja.
A gazdasági válság hatása egyelőre, úgy tűnik, nem „érte el” a széles tömegeket. Amennyiben az EP-választáson az előrejelzések beigazolódnak, valóban megtörténhet, legalábbis szlovákiai szinten a „baloldali” fordulat, és a jelenlegi három helyett akár hat képviselője is lehet a Smernek. Nagy kérdése a választásoknak, hogy a közelmúlt botrányait bünteti-e az SNS szavazótábora. Korábbi felmérések szerint tíz százalékon állnak, ami egy-két helyet, azaz sikert jelenthet, mivel jelenleg a pártnak nincs euroképviselője. A Meciar-féle kormánykoalíciós Demokratikus Szlovákiáért Mozgalomnak (HZDS) szintén siker lenne már az egy képviselői hely is, hiszen az évek óta tartó lemorzsolódása mára öt százalékos támogatottsági mutatóhoz juttatta.
A kormánypártok jó szerepléséhez nagyban hozzájárulhat az ellenzéki pártok „bénázása” is. Leginkább az MKP játszhatja el könnyen az eddigi két képviselői helyét, hiszen a pár hete kirobbant párton belüli feszültség éppen rosszkor jött. Igaz, az MKP mélyrepülése korábbra nyúlik vissza, Csáky Pál elnöksége és az ellenzéki szerep a korábbi 10-12 százalékos támogatottságot 8 százalékra „csökkentette”. Többen – köztük két volt miniszter – kiléptek a pártból, az előző elnök Bugár Béla vezetésével pedig három parlamenti képviselő hagyta el a parlamenti frakciót, visszatérésüket a párt vezetési stílusának változásához kötik, több párbeszédet és párton belüli (vélemény)szabadságot sürgetve. Jelenleg tárgyalások folynak, melyek eredménye csak az EP-választások után lesz nyilvános. Az viszont bizonyos, hogy az MKP új arcát keresi, a korábbi, sikeres, Bugár Béla vezette jobbközép-liberális irányultság hadakozik a párton belül a klasszikus, nemzeti érdekképviselet arculattal. Egyelőre nem tudni, melyik oldal győz. Az EP-választások azonban megmutathatják, hogy a szlovákiai magyarok mennyire toleránsak politikai képviselőik „civódásaival”. Ha a magyar, egyébként tradicionálisan européer szavazók elbizonytalanodnak, és tömegesen távol maradnak az urnáktól, legrosszabb esetben akár képviselet nélkül is maradhat a szlovákiai magyarság Brüsszelben.
2009. 05. 22. (XIII/21)
