hetilap

Az amerikai elnök nem bízza a véletlenre a sikert. Közel-keleti diplomáciai körútra indította Robert Gates védelmi minisztert, George Mitchell szenátort, közel-keleti békeközvetítőt és a James Jones nemzetbiztonsági tanácsadó vezette szakértői csoportot, amelynek tagja Dennis Ross, Clinton egykori közvetítője, Obama Iránért és a Perzsa-öböl biztonságáért felelős tisztségviselője. A négynapos diplomáciai dömping keretében mindegyikük külön-külön is megfordult Jeruzsálemben, és tárgyalt a zsidó állam vezetőivel. Elsősorban Benjamin Netanjahu kormányfővel, Ehud Barak honvédelmi miniszterrel és Simon Peresz államelnökkel. Vasárnap Gates, hétfőn és kedden Mitchell, szerdán pedig a nemzetbiztonsági csoport tárgyalhatott.
Gates honvédelmi miniszter napirendjén az iráni atomfenyegetés szerepelt. A választásokat követő tüntetések és a nemegyszer véres teheráni események óta Washington fokozta erőfeszítéseit az iráni probléma megoldására. Emiatt mára már a korábbinál kisebb a különbség és nagyobb a nézetazonosság Jeruzsálem és Washington között. Legalábbis ez derült ki a tárgyalásokból. Úgy tűnik, Amerika kész a végsőkig elmenni a szankciók dolgában Iránnal szemben. Ez sokkal szigorúbb szankciókat jelenthet abban az esetben, ha Teherán nem válaszol pozitív szellemben Obama tárgyalási ajánlatára még az ENSZ-közgyűlés őszi ülésszaka előtt. Ehhez – Gates közlése szerint – Obama nemzetközi támogatást is akar szerezni, nem utolsósorban az arab országok részéről. Ami azonban Jeruzsálem számára mindig is fontos volt: e folyamatnak behatárolhatónak kell lennie, és nem lehet nyitott végű. Gates ugyanakkor világossá tette, hogy bár pénzügyileg és a haditechnikát tekintve Washington elkötelezett Izrael biztonságával szemben, Obama valószínűsíthetően el kívánja kerülni, hogy Izrael megelőző katonai csapást mérjen Iránra. Ehud Barak honvédelmi miniszter is hangsúlyozta, hogy Iránnal a tárgyalási folyamat nem lehet nyitott végű, Izrael semmilyen opciót, így természetesen a katonai csapást sem zárja ki Iránnal kapcsolatban: „Nem vagyunk abban a helyzetben, hogy meghatározzuk: tárgyaljon-e az (amerikai) adminisztráció vagy sem, ám úgy véljük, hogy annak rövidnek kell lennie. Ugyanakkor világosan azt gondoljuk, hogy egyetlen opció sem kerülhet le a napirendről. Ez a mi politikánk, és azt javasoljuk, hogy mások is hasonló álláspontot fogadjanak el.” Barak egyben diplomatikusan elutasította Hillary Clinton amerikai külügyminiszter asszony egy hónappal ezelőtti, atombiztos védő­ernyő kialakítására tett ajánlatát arra az esetre, ha Irán mégis atombombához jutna. Barak kijelentette ezzel kapcsolatban, hogy bár végtelenül hálásak az amerikai pénzügyi és technikai segítségért, Izraelnek magának kell ellátnia az ország védelmét, azt nem bízhatják rá más országra. Úgy tűnik, hogy Gates nem járt sikerrel. Hiszen nem kapott egyértelmű garanciát arra, hogy a zsidó állam nem hajt végre szükség esetben katonai akciót Teherán ellen.
Obama szakítva Clinton és Bush gyakorlatával, a közel-keleti békét eleve egy átfogó terv keretében próbálja meg elérni. Ez a tanulsága az oslói békefolyamat kudarcának, de erre szorítja rá Obamát az iraki és az afganisztáni–pakisztáni krízis enyhítése is. A terv megvalósításában Washington kulcsszerepet szánna Szíriának. A folyamat előmozdítása érdekében Obama mindeddig ultimátumként követelte Jeruzsálemtől, hogy az fagyassza be a 67-es határokon túl minden zsidó város–falu fejlesztését. Asszad megnövekedett jelentőségét érezve ultimátumot intézett Izraelhez, hogy mielőtt a tárgyalások ismét megkezdődnének, Izrael kötelezze el magát a Golán-fennsík teljes kiürítésére. Netanjahu előfeltételek nélkül tárgyalna Szíriával és a Palesztin Hatósággal is, ám erre ma egyikük sem hajlandó. Netanjahu nem kész az egyoldalú lépésekre, és elvárja az arab világtól, hogy egy esetleges telepítés befagyasztásáért cserébe bizalomteremtő lépéseket tegyenek. Obama ezt meg is értette, és az elmúlt két hónapban levélben fordult az egyes arab államokhoz, hogy ezeket a gesztusokat kölcsönösen megtegyék, nyissanak Izraelben gazdasági érdekképviseleti irodákat, engedjék meg, hogy izraeli polgári repülőgépek átrepülhessenek felettük, és indítsanak be kulturális és oktatási csereprogramokat Izrael és az arab államok között. Ebben a folyamatban Obama VI. Mohamed marokkói királynak szánna vezető szerepet. Ám hiába indult Mitchell közel-keleti körútra, ez az amerikai nyitás egye­lőre nem hozott kézzelfogható eredményeket.
Mitchell és Netanjahu álláspontja állítólag közelebb került egymáshoz a zsidó települések befagyasztása ügyében olyannyira, hogy ma már több ponton értenek egyet, mint amennyiben nem. „Jelentős előrehaladásról” (Mitchell), „nagyon fontos és produktív” megbeszélésekről (Netanjahu) szólnak a jelentések. Ám ez azt is jelenti, hogy egyelőre ebben a kérdésben még nincsen megállapodás. Jeruzsálemben úgy vélik, hogy Mitchell csak abban az esetben kezd tárgyalásokat a palesztinokkal, ha valamilyen egyetértés kibontakozik Izraellel. Ugyanakkor az is nyilvánvaló, hogy amennyiben az arab bizalomteremtő lépések nem valósulnak meg, akkor ez a megállapodás érvényét veszítené.
Mitchell regionális körútja során számos alkalommal hangsúlyozta, hogy Washington a diplomáciai folyamatot azzal próbálja meg lendületbe hozni, hogy az arab világot bizalomteremtő lépésekre bírja rá. A palesztinoknak ezen felül javítaniuk kell a biztonsági, terrorelhárító tevékenységüket, és be kell szüntetniük az Izrael-ellenes uszítást. Izraelnek pedig be kellene fagyasztania teljes mértékben a telepek építését, és fel kellene számolnia a Nyugati-parton a mozgásszabadságot korlátozó intézkedéseket. Az amerikai diplomatákat az izraeli telepesmozgalom tüntetései fogadták, amelyben tiltakoznak a zsidó telepítési tevékenység bárminemű befagyasztása ellen. Eközben zsidó ifjúsági telepes csoportok Júdeában, valamint Szamáriában újabb zsidó őrposztokat létesítenek. Netanjahu pártjában, a Likud képviselőinek sorában is nő az elégedetlenség amiatt, hogy Netanjahu kompromisszumokra is kész ebben a kérdésben.
Ennek keretében Izrael újabb átmeneti időre, két hónapra nonstop áthaladást tesz lehetővé a Nyugati-partot Jordániával összekötő Allenby-hídon. A megbeszélést követően helikopterrel tekinthette meg Mitchell Netanjahu, Szilván Salom kormányfő-helyettes és Jisrael Katz közlekedési miniszter társaságában az átjárót. Netanjahu egyébként közölte Mitchellel, hogy Izrael igyekszik javítani a palesztinok életkörülményein és gazdaságán, jelezve, hogy az általános diplomáciai folyamatot nagymértékben segítenie kell a gazdasági előrehaladásnak is.

Tovább olvasná?

Ez egy cikk a hetilapból, amit online előfizetést követően belépéssel elér.

Vagy vásárolja meg a lapot az újságárusoknál.

Előfizetek

Belépek