A jelenleg a német Kereszténydemokrata Unióban (CDU) és a bajor Keresztényszocialista Unió (CSU) alkotta nagykoalícióval együtt kormányzó Szociáldemokrata Párt (SPD) kancellárjelöltje, Frank-Walter Steinmeier és Angela Merkel jelenlegi kancellár hétfő esti televíziós vitája után is ez volt a nézők benyomása. A ZDF televíziós csatorna vita utáni gyorsfelmérésében a megkérdezettek 84 százaléka azt nyilatkozta, hogy a vita egyáltalán nem befolyásolja a választási döntésben, így az sem, hogy két százalékkal Steinmeier vagy négy százalékkal Merkel nyerte-e meg a lagymatag és nagyon szelíd lefolyású televíziós vitát. A két fél egymással szemben állva nem folytatott kiélezett, vérre menő küzdelmet a nézők népszerűségéért, sokkal inkább igyekeztek kiemelni a két jelenleg együtt kormányzó párt, az SPD és a konzervatív uniópártok (CDU/CSU) választási programjának közös vonásait.
A négy évvel ezelőtti választásokon megszólaló szkeptikus hangok, amelyek kétségeiket fejezték ki afelől, hogy a szociáldemokraták és a kereszténydemokrata koalíció mennyire lesz életképes, most hallgatnak; sőt, a német lakosság nagy része továbbra is elégedett volna a jelenlegi felállással.
A szokatlan párosítás azért lehetett idegen kezdetben, mivel a kereszténydemokraták koalíciós partnerként korábban mindig a liberális FDP-t, a szociáldemokraták pedig a zöldeket részesítették előnyben, amihez képest a létrejött kormány teljesen új, és az együttműködés szempontjából nehezen prognosztizálható elegyet hozott létre.
Az idei választások előtti felmérések azt mutatják, hogy egyik párt sem elég erős ahhoz, hogy önállóan alakítson kormányt, így mindenképpen szükség lesz az együttműködésre. A kérdés viszont egyelőre az, hogy ki kivel fog együttműködni a kormányalakításban.
A jelenlegi felállás szerint ugyanis a konzervatívok (CDU/CSU) vezetik a népszerűségi listát 36 százalékkal, őket követik a szocdemek (SPD) 23 százalékkal, majd jönnek a liberálisok (FDP) 14, és végül a zöldek és a baloldali párt (Linkspartei) 11-11 százalékkal. Ez több lehetséges variációt is lehetővé tesz a kormányalakításra, ugyanis a konzervatívok a liberálisokkal és a szocdemekkel is elérik a kormányzáshoz szükséges 50 százalékot.
A német lakosság, és bizonyos vélemények szerint maga Angela Merkel is a jelenlegi konzervatív-szocdem nagykoalíció további fenntartását szeretné elérni. Ennek oka a krízishelyzetben gyors pozitív változást hozó döntésekben megnyilvánuló kiváló együttműködés, valamint az a szabad mozgástér, amit a szociáldemokraták mellett Merkel élvezhetett a törvényhozásban.
A kancellár ugyanis a kormány segítségével több olyan törvényt is tető alá tudott hozni, amelyek korábban pontosan az SPD ellenállásán akadtak fenn. Mindezek mellett az együtt eltöltött négy kormányzati év a két párt álláspontjait több kérdésben is közelebb hozták egymáshoz. Ilyen kérdés volt például az adócsökkentés, az Afganisztánból való kivonulás elutasítása, illetve a sorkötelezettség fenntartásának kérdése, amelyekben a két oldal kis eltérésekkel ugyan, de ma már ugyanazon az állásponton van. Kicsit nagyobb a különbség a minimálbérek kérdésében, ahol az SPD megtartaná a kollektív szerződéses rendszert, viszont törvény által 7,50 euróban határozná meg az órabérek alsó határát. A kereszténydemokraták ebben nem ennyire konkrétak, az ő programjukban csak a „jogtalanul alacsony bérek” elleni állami fellépés szerepel, viszont a minimálbért kategorikusan elutasítják. Mindhárom párt nagy jelentőséget tulajdonít az Európai Uniónak, a terrorizmus elleni küzdelemről szóló kérdésben azonban a liberálisok álláspontja pontosan középen áll a konzervatívok és a szocdemek álláspontja között. A kereszténydemokraták ugyanis erősítenék az átvilágítást akár az adatvédelem rovására is, míg a szociáldemokraták jelentősen korlátoznák a rendőrség mozgásterét az adatvédelem szempontjainak megvalósulására való tekintettel.
Azonban számos kérdésben a kereszténydemokraták pártprogramja egyforma „távolságra” van a szociáldemokraták, illetve a liberálisok programpontjaihoz képest. Nagy valószínűséggel ez is oka lehet annak, hogy Angela Merkel álláspontját, miszerint a szocdemekkel alakítana újra kormányt, a párton belüli különféle erőcsoportok nem teljes mértékben osztják. ők ugyanis sokkal inkább hajlanak arra, hogy a korábbi, jól bevált koalíciós partnerrel, az FDP-vel lépjen koalícióra a CDU/CSU, amely a legpesszimistább előrejelzések szerint is a legtöbb szavazatot szerzi majd szeptember 27-én.
Amennyiben a két párt együttes eredménye meghaladja az 50 százalékot, amire jelenleg ugyancsak minden esély megvan, azt eredményezheti, hogy a párt erős emberei nyomás alá helyezik a kancellárt, hogy a szocdemekkel szemben a liberálisokkal alakítson kormányt. Abban az esetben azonban, ha az SPD az FDP, vagy akár a CDU/CSU rovására szavazatokat tud szerezni szeptember 27-éig, létrejöhet az a helyzet is, hogy csak szociáldemokratákkal lesz meg a kormányzáshoz szükséges 50 százalék, ahogy történt négy évvel korábban is.
Magyarországgal ellentétben a szélsőjobboldal nem játszik komoly politikai szerepet az idei választásokon. Az NPD ugyan a helyi parlamentekbe például Sachsen, illetve Sachsen-Anhalt szövetségi államokban be tud kerülni, viszont a Bundestagba vezető ajtóhoz szükséges 5 százalék még jó ideig elérhetetlennek tűnik a számára. Sachsen parlamentjében azonban olyannyira erősek, hogy az öt évvel ezelőtti eredményei alig maradtak el az SPD-étől. Emiatt most is arra számít, hogy a vasárnapi helyi választásokon nemcsak a drezdai Landtagba, hanem a thüringeni parlamentbe is bekerül. A német politikusok azonban a magyarokkal ellentétben élesen bírálják az NPD és vezetője, Udo Voigt megnyilvánulásait. Voigtot nemrég kizárták a német hadsereg kötelékéből is.
2009. 09. 18. (XIII/38)
