Megrázó filmet mutatott be Hamid Mir, az Iszlamabadi Geo TV vezető szerkesztője arról, hogyan verik brutálisan a pakisztáni katonák a Svat-völgyi lakosokat. A mobiltelefonnal készített filmet a BBC mutatta be. Josszi Melman, a Tel Aviv-i
Haarec újságírója arról számolt be, milyen szerepet játszik a média az izraeli biztonsági erők kontrolljában - akik mellesleg magukat is komolyan ellenőrzik, hiszen negyven jogászt foglalkoztatnak.
A legérdekesebb talán a „Tüzet kiáltani egy közönséggel teli színházban - uszítás, véleményszabadság és vallási tolerancia" című vita volt. Bemutatták az amerikai Yale Egyetem által kiadott The Cartoons That Shook the World (A karikatúrák, amelyek megrázták a világot) című kiadványt, amely egy dán napilap által publikált rajzokat volt hivatott ismertetni - maguk a karikatúrák azonban, amelyek Mohamedet a terrorizmussal hozták kapcsolatba, kiváltva az iszlám világ felháborodását, nem szerepeltek a könyvben. Mindez egy olyan országban történik, amely büszke alkotmánya első kiegészítésére. (Az alkotmánykiegészítés a sajtó-, a vallás- és a szólásszabadság korlátozását tiltja meg az Egyesült Államok kongresszusa számára.) A vitavezető feltette a kérdést a pódiumon ülő előadóknak: ki hiszi, hogy ezeknek a karikatúráknak a megjelentetése felért azzal, amikor valaki tüzet kiált egy közönséggel teli színházban? Válaszul egyetlen kéz emelkedett a magasba - a többi százötven résztvevő úgy vélte, mindez belefér a szabad véleménynyilvánítás fogalmába.
2009. 10. 22. (XIII/43)
