Hegemon című könyvében azt állítja, hogy a modern Kína megalapítói százéves programot dolgoztak ki arra, hogy az országból első számú világhatalmat formáljanak. A kommunista rezsim nemrég ünnepelte fennállásának hatvanadik évfordulóját. Látva a több száz-ezer katonát felvonultató erődemonstrációt, mit gondol, hol tart most Kína ebben a nagy menetelésben?
- Kína ma is kommunista diktatúra, ahol a Föld lakosságának a húsz százaléka él. Jelentős részesedéssel bír a világ ipari kapacitásából, ráadásul maga mögött tudhat egy rendkívüli méretű és gyorsan fejlődő hadsereget, nem beszélve azokról az óriási rejtett nukleáris fegyverkészletekről, melyeket még értékesíteni akarnak. Amerikában a demokrata és a republikánus politikusok többsége elfogadta azt a véleményem szerint rendkívül naiv nézetet, miszerint a pekingi rezsimet szép szóval, vagy ha kell, végső esetben fenyegetéssel be lehet építeni a már létező nemzetközi viszonyok közé, és felelős partnerré lehet tenni. Ennek a hiú ábrándnak az oltárán feláldoztuk a piacainkat, tőkénket és technológiánkat, most pedig már a biztonságunkat is. Ezt a hozzáállást azonban még Peking is nevetségesnek tekinti, hiszen nyilvánvaló, hogy Kínának mint növekvő gazdasági hatalomnak globális ambíciói vannak. Kína már most komoly versenyben áll az Egyesült Államokkal és szövetségeseivel a világhatalomért és -befolyásért folytatott küzdelemben.
Rendben, Kína kellemetlen vetélytárs, de azért az elmúlt hat-van évben együtt lehetett élni velük, nem fenyegettek igazán senkit, a szomszédos Tajvant leszámítva.
2009. 10. 16. (XIII/42)
