hetilap

A helyi választásokon az Egységes Oroszország „túlnyerte ma­gát”. A kormánypárt minden korábbinál jobb, az ellenzék pedig minden korábbinál gyengébb eredményt ért el. Jellemző módon Moszkvában a városi duma 35 kép­viselői helyéből 32 jutott az Egységes Oroszországnak, mindössze 3 a kommunistáknak, a parlament alsóházában jelen lévő „őfelsége ellenzéke” pártoknak – az Igazságos Oroszországnak és a Zsirinovszkij-féle Liberális Demokrata Pártnak – pedig egy sem. Nem is szólva a nyugati értelemben is liberálisnak ne­vezhető erőkről…
A médiában – elsősorban a független internetes portálokon – egymás után jelentek meg közlemények arról, hogy a választási kampányban az ellenzék jelöltjeit alig engedték szóhoz jutni a helyi televíziókban, hogy egyes körzetekben gyanúsan sokan szavaztak, hogy a szavazatok összeszámlálásából kizárták az ellenzék képviselőit stb. Különösen sok ilyen panasz érkezett Tulából, Brjan­sz­kból, Asztrahanyból, a Marij El Köztársaságból (Mariföldről) és a dagesztáni Derbentből.
Ezt követően a parlament alsóházában kitört a vihar. Az állami duma ülésén Vlagyimir Zsirinovszkij, az úgynevezett Liberális Demok­rata Párt vezére a tőle megszokott handabandázással a hatalom fejére olvasta legújabb bűneit. Rövid úton lefasisztázta a kormánypártot, követelte, hogy a történtek miatt mondjon le Borisz Grizlov, az állami duma elnöke, Vlagyimir Csurov, a Központi Választási Bizottság elnöke, váltsák le a tulai és a brjanszki kormányzót. Legfőképpen pedig Dmitrij Medvegyev elnök fogadja a parlamenti ellenzék képviselőit, hogy előadhassák panaszaikat a választásokkal kapcsolatban. „Az Egységes Oroszország csalárd módon szerezte meg a választók szavazatait, és csalókkal mi nem ülünk egy teremben” – mennydörögte Zsirinov­­szkij, és pártja képviselői élén kivonult az ülésteremből. Ezt a demonstratív lépést a jelek szerint nem egyeztette előre a másik két ellenzéki párttal. Szemmel láthatóan őket is meglepte a liberális demokraták kivonulása, de aztán csatlakoztak hozzájuk, és sajtóértekezletükön szintén követelték, hogy az elnök fogadja őket.
A parlamenti kivonulás láttán a hatalom nem kapott a szívéhez. Igaz ugyan, hogy az állami duma ezen a héten különösen fontos ügyet tárgyal – a jövő évi költségvetést –, de ennek, akárcsak bármilyen más törvényjavaslatnak az elfogadásához nincs szükség az ellenzékre, egyébként az alsóházban az Egységes Oroszországnak több mint kétharmados többsége van. Mindamellett Borisz Grizlov, a duma elnöke szabotázst emlegetett, és kijelentette: a bojkott csak „az Oroszországot destabilizálni akaró külföldi erők­nek” kedvez.
Garri Minh, az államelnöknek a törvényhozás mellé rendelt teljhatalmú képviselője „gyerekesnek” nevezte az akciót, és arra emlékeztette az ellenzéket, hogy a hónap végére amúgy is tervbe van véve az államfő szokásos találkozója az ellenzéki pártok vezetőivel. Az orosz kommentátorok többsége mindjárt úgy nyilatkozott, hogy a parlament bojkottjával az ellenzék inkább csak fel akarja hívni a figyel­met magára. Több politológus szerint közönséges PR-akcióról van szó. Nyikolaj Szvanidze tévészemélyiség, aki a sztálinista múltat le­lep­lező műsoraival vált ismertté, kijelentette, hogy ha választási csalások történtek, akkor nem az államfőhöz, hanem az ügyészséghez kell fordulni.
A Központi Választási Bizottság elnöke elmondta a televízióban, hogy miközben a hoppon maradt pártok sorozatos szabálytalanságokról, csalásról beszélnek, hozzájuk a 7000 helyhatósági választással kapcsolatban meglepően kevés, mindössze néhány száz hivatalos panasz érkezett. Egy Andrej Kljukin nevű kormánypárti képviselő ugyan nyilvánosan elismerte, hogy a moszkvai városi dumaválasztáson történtek csalások, de aztán azt állította: részeg volt, amikor ezt nyilatkozta. A parlamenten kívüli liberális Jabloko párt vezére ugyanakkor helyeslően nyilatkozott a duma bojkottjáról.
A The Washington Post úgy vélte, hogy az ellenzéki kivonulás, amelyre éppen Hillary Clinton külügyminiszter moszkvai látogatása idején került sor, „komoly figyelmez­tetés a Kremlnek”. Asztrahanyban a helyi választás feltűnően szabálytalan menete és eredményének durva meghamisítása ellen tiltakozók sátrakat állítottak a Volga partján, és két napra odaköltöztek, hogy – a 2004. évi ukrajnai „narancsos forradalom” résztvevőinek módszerét utánozva – így demonstráljanak.
A bojkott hívei ugyanakkor továbbra is arra hivatkoztak, hogy az exit-pollok tanúsága szerint Moszk­vában az Egységes Oroszországra a választópolgároknak nem egészen a fele szavazott, márpedig ekkorát a közvélemény-kutatók nem téved­­hettek. Egy Szergej Spilkin nevű ma­tematikus sajátos módszerével viszonylag pontosan ki is számították, hogy Moszkvában valójában csak 46 százalék szavazott az Egységes Oroszországra.
Mindez azonban nem rendítette meg sem a Kremlt, sem a parlamen­ti ellenzéket. Az Egységes Orosz­országhoz legközelebb álló Igazságos Oroszország képviselői már harmadnap visszasompolyog­tak az állami dumába, aztán amikor kiderült, hogy Medvegyev elnök az ere­detileg tervezettnél néhány nappal előbb, már e hét végén hajlandó fogadni az ellenzék ve­ze­tőit (győzelem!), Zsirinovszkijék is beadták a derekukat, és vissza­tértek az ülésterembe. A szavazatok újraszámlálását, a kormány­zók leváltását már senki sem emle­geti. A kommunisták úgy döntöttek: ők is visszatérnek a Dumába, hogy a költségvetés ellen szavazhassanak.
Így ért véget az a nagy lármával járó, bár eleinte harsány, de végső soron ártalmatlan parlamenti demonstráció, amelyre leginkább Alekszandr Herzennek, a 19. századi orosz emigráns publicistának szállóigévé vált szavai illenek: „tiltakozás térden állva”. Ámbár van olyan spekuláció is, hogy mégsem csupán egy pohár vízben támadt viharról van szó, mert Zsirinovszkijt Medvegyev elnök emberei biztatták fel az akció­­ra, ezzel akartak, úgymond, valamilyen módon Putyin kor­mány­főnek keresztbe tenni. Ennek alátámasztására azonban nem tudnak meggyőző tényeket felhozni.

Tovább olvasná?

Ez egy cikk a hetilapból, amit online előfizetést követően belépéssel elér.

Vagy vásárolja meg a lapot az újságárusoknál.

Előfizetek

Belépek