Angela Merkel német kancellár 2007-ben, a német elnökség röpke fél éve alatt tető alá hozta a Lisszaboni szerződést, és ő mondta ki az utolsó szót az Európai Tanács első „állandó” elnökének kiválasztásánál is. Merkel szavai szerint egy „levezető” típusú elnökre, egy kis tagország konzervatív politikusára van szükség, aminek szerinte a belga miniszterelnök, Herman Van Rompuy teljes mértékben megfelel.
Merkel a választást követően Van Rompuy konszenzusteremtő képességét méltatta. Sarkozy szerint „nagyon bölcs” döntést hoztak azzal, hogy egy „fontos ország” jelöltjét választották elnöknek, de mégsem „egy kiemelten fontos tagországét”, így senki nem érzi magát kizárva az unió ügyeiből. Sarkozy tehát úgy véli, hogy vannak fontos és kiemelten fontos tagállamok, bár ezen gondolatmenet alapján léteznek nem, illetve kevésbé fontos tagországok is. Egy kisebb tagállam vezetője éppen azt nehezményezte, hogy gyakorlatilag a németek, a franciák és a britek döntötték el, hogy kik kapják az EU újonnan kreált csúcsállásait.
Van Rompuy visszafogott karaktere miatt az euroszkeptikusok is örültek, de például egy török parlamenti képviselő aggodalmát fejezte ki, mivel Rompuy néhány éve vallási és kulturális okokra hivatkozva egyértelműen Törökország felvétele ellen foglalt állást. A belgák egyik szeme nevet, a másik sír (ebben a sorrendben), mivel egyrészt örülnek Rompuy sikerének, ami még előnyt jelenthet Belgium számára, másrészt az alighogy stabilizálódott belpolitikában nagy szükség lenne a távozó miniszterelnökre.
A brit Catherine Ashton bárónő külügyi főképviselő posztra jelölése volt a csúcs nagyobb meglepetése. Ashton a választás után azt mondta, hogy szeretné alkalmasságát bebizonyítani, mivel szavai szerint csak kevesen vannak, akik úgy gondolják, hogy ő a legmegfelelőbb személy erre a posztra. Lady Ashton bárónő létére szocialista politikus, így személye ellensúlyozza a konzervatív kereszténydemokrata Rompuy megválasztását. Ashton jelölésével Gordon Brownt egy kicsit kárpótolták Tony Blair mellőzéséért. Megválasztása a férfi-nő arányt is javítja az unióban, ahol a csúcsvezetők közé ritkán kerültek eddig nők.
Kritikus hangok szerint mégsem a legmegfelelőbb személyeket választották. Ashton gyakorlatilag minimális tapasztalattal rendelkezik a világpolitikában, és ezeket is az elmúlt alig egy évben kereskedelmi biztosként szerezte. Pedig EU-biztosként nem olyan egyértelmű, hogy kiváló munkát végzett volna. Amikor a hír elért a CNN londoni stúdiójába, Becky Anderson műsorvezető azt firtatta, hogy vajon miért nem lehetett elnök Blair, és miért egy olyan politikusnőt választottak főképviselőnek, aki még Nagy-Britanniában is kevéssé ismert.
Megvalósult Giscard álma
Az állandó elnöki cím tervét Valéry Giscard d’Estaing építette be az unió alkotmánytervezetébe. A volt francia elnök sikeresen leszerelte a kisebb tagállamok félelmeit, miszerint egy diktátori pozíció születéséhez asszisztálnak. Az évek során a bukott alkotmánytervezetbôl átkerült az elnöki pozíció terve az unió reformját megalapozó Lisszaboni szerzôdésbe. Az elnöki hatáskör tartalmazza az európai tanácsi ülések elôkészítését és levezetését, valamint az EU képviseletét szuperhatalomként a világpolitika színpadán. Rompuy megválasztásával a hangsúlyt az EU-csúcsok elôkészítésére és levezetésére és a tagállamok közti koordinációra helyezték. Az elnök jelenleg nem rendelkezik olyan önálló döntéshozói jogkörrel, amely a tagállamok tudta és beleegyezése nélkül a tagállami politikákra kényszerítô erôt gyakorolna. Az elnök kizárólag a tagállamoktól kapott mandátumok keretein belül tevékenykedhet. Újdonság, hogy fél év helyett két és fél évig tart az elnöki idôszak, továbbá az elnök semmilyen más nemzeti szerepkört nem tölthet be. A kül- és biztonságpolitikai fôképviselôi pozíció az EU-gyakorlatban eddig is létezett, csak szűkebb jogkörrel, és kisebb publicitás övezte. Javier Solana közös kül- és biztonságpolitikai fôképviselô és Benita Ferrero-Waldner kül- és szomszédságpolitikai biztos feladatköreit egyesítették az új pozícióban. Cathy Ashton jogköre azonban az elôdeihez képest is kibôvül néhány lényeges kérdésben. Újdonság, hogy az unió külügyminisztereinek tanácsülésén a kül- és biztonság- politikai fômegbízott elnököl, és a napirend összeállítását is koordinálja. Ashton a folyamatosan kiépülô Európai Külügyi Szolgálat vezetôje is lesz, ami talán a legradikálisabb lépés az önálló közösségi kül- és biztonságpolitika megvalósítása felé. Az új diplomáciai hálózatnak több mint hétezer alkalmazottja lesz, és párhuzamos nagykövetségi rendszert is működtetni fog majd. A közös kül- és biztonságpolitikát eddig a legnagyobb ellenállás éppen a britek részérôl érte, mivel a nemzeti szuverenitás megnyirbálásától tartottak.
2009. 11. 27. (XIII/48)
