hetilap

A palesztin vezetés egyelőre nem akar visszatérni a tárgyalóasztalhoz, és erre a nagyhatalmak nyilatkozatai sem sürgetik. Mit tehet Izrael, hogy a válság kimozduljon a holtpontról?
– Izrael egy egész sor lépést tett azért, hogy a békefolyamat újrainduljon. Több tucat útzárat és ellenôrzési pontot lebontottunk. Ciszjordániában a palesztin gazdaság megsegítésére tett intézkedéseink olyan eredményesek voltak, hogy a Világbank elôrejelzése szerint hét százalékos növekedést érhetnek el. Véleményem szerint ez a növekedés nagyon hamar két szám­je­gyűvé válhat. Biztonsági és politikai intézkedéseket is hoztunk. Épp a múlt héten az izraeli kormány példa nélküli moratóriumot hirdetett a településeken történô építkezések leállításáról. Mindezek, de különösen e legutób­bi lépés fényében úgy látjuk, hogy a labda a palesztinok térfelén van. Azt várjuk Európától, hogy megüzeni a palesztinoknak, miszerint most rajtuk a sor, és nekik kell fordulatot hozniuk az eseményekben.
Ha létrejönne a tárgyalás, honnan kezdenék újra?
– Izrael elfogadta a két nép, két állam megoldást. Elismerjük, hogy a palesztin népnek törvényes nemzeti jogai vannak, köztük azt is, hogy saját nemzetállammal rendelkezzenek. Ugyanez igaz a zsidó népre is. Nekünk is jogunk van az önrendelkezésre a saját nemzeti államunk keretei között.
A béke receptje a kölcsönös elismerés. Ennek alapján kell végigtárgyalnunk valamennyi kérdést: a végsô határokat, a települések kérdését és Jeruzsálem státusát. Nyilvánvalóan vannak véleménykülönbségek, ám a problémák megoldásához az út a tárgyalásokon keresztül vezet. Azonban, miközben nyilvánvalóvá tettük, hogy készek vagyunk feltétel nélkül tárgyalni, a palesztin fél egyre több és több feltételt szabott a tárgyalások
újrakezdéséhez. Ezzel megakadályozták a folytatást. Szeretném megkérdezni a palesztinoktól, hogy miként oldhatunk meg problémákat, ha nem beszélünk egymással?
Az Európai Unión belül vita zajlik, hogy milyen álláspontot képviseljenek a közel-keleti rendezésben. Vannak, akik egyenesen „elveszett ügynek” tekintik Izrael szempontjából Európát. Egyetért ön ezzel?
– Nagyon jó kapcsolataink vannak az európai uniós államokkal. Netanjahu miniszterelnök még csak tíz hónapja van hivatalban, de már két vagy három látogatást tett Európában. Számos fôvárost felkeresett már. Sajnos még Budapestre nem jutott el, de reményeim szerint erre is hamarosan sor kerül. Jól szót tudunk érteni az európaiakkal, mivel nekik is és nekünk is az az érdekünk, hogy a békefolyamat újrakezdôdjön. Az európaiak is az egymás mellett békében élô két nép, két állam megoldását szeretnék. Amennyiben Izraelt elismerik a szomszédai mint törvényes országot, nem olyat, amely a világ páriája, és amelyet szabadon lehet lôni. Tehát, ha Izrael zsidó államként elnyeri a legitimációt a térségben, és Izrael elismeri a palesztin államiságot a palesztin nemzeti állam keretei között, akkor közös célokat valósítunk meg.
Magyarország októberben az Izraelt háborús bűnökkel vádoló ENSZ-határozat ellen szavazott, és nem támogatta a Jeruzsálem felosztását indítványozó uniós határozattervet sem. Hogyan értékelik ezt a kiállást?
– Mindenekelôtt szeretném megköszönni a magyar kormánynak ezt a szavazatát. A megfelelô döntést hozták, amelyet a cselekvô morális tisztánlátás vezérelt. Érzékeltük, hogy bár az ENSZ elfogadta ezt a nagyon egyoldalú és a tényekkel nem egyezô határozatot, a demokratikus országok többsége elutasította azt. Ez nagyon fontos volt, és ezért értékeljük a magyar szavazatot, és értékeljük Magyarország barátságát Izrael iránt.
A Goldstone-jelentéssel kapcsolatos magyar szavazat azért is nagyon fontos volt, mert erkölcsi tisztánlátásból fakadt. Olyan helyzetbe kerültünk, hogy nyolc éven keresztül rakétatámadások értek bennünket. Nem katonai célpontokat lôttek, hanem az állampolgárainkat. Nyolc éven keresztül több ezer rakétát lôttek ki Gázából, szándékosan azért, hogy izraeli civileket öljenek meg. A Hamasz kettôs háborús bűnt követett el. Tudatosan a civil lakosságot lôtte, miközben a saját állásait gázai polgárokból álló élô pajzzsal vetette körül. Ezért mondom, hogy kettôs háborús bűnt követtek el. Erre az ENSZ Emberi Jogi Tanácsa – az úgynevezett emberi jogi tanács, amelyben olyan országok foglalnak helyet, amelyekben borzalmas emberi jogi helyzet áll fenn – a Közel-Kelet egyetlen demokráciáját nevezi ki bűnösnek emberi jogi visszaélések miatt. Olyan országok, mint Szíria, Szaúd-Arábia, Szomália és Szudán: ezek mond­ják Izraelnek azt, hogy az emberi jogi teljesítményünk elfogadhatatlan. Ez egy rossz vicc, az igazság megcsúfolása. Amikor olyan demokratikus országok, mint Magyarország kiállnak, és azt mondják, hogy ez elfogadhatatlan, akkor ez egy nagyon fontos üzenet, és ezt messzemenôen üdvözöljük.
Ami Jeruzsálemet illeti, úgy vélem, hogy 1967 óta a város valójában egy bámulatos sikertörténetet él át. Az elmúlt negyven évben, mióta csak a város újraegyesült, Jeruzsálem példátlan növekedést ért el. Gazdasági, demográfiai szempontból egyaránt valamennyi közösség – a zsidó és a palesztin arab egyaránt – erôsödött. A történelem során elôször a három nagy világvallás, a judaizmus, a kereszténység és az iszlám teljes vallásszabadságot élvez a városban. Mindegyik vallási közösség teljes autonomitást élvez a saját szent helyei felett. A történelemben most elôször békében élhetnek egymás mellett, és virágozhatnak. Mi ezt meg akarjuk ôrizni, ezért úgy véljük, hogy Jeruzsálemnek egységesnek kell maradnia, Izrael fôvárosaként. A palesztinok ezt másként látják, de egy sor más kérdésben is vita van. Készek vagyunk mindenrôl tárgyalni, amit a palesztinok felvetnek. A Jeruzsálemmel kapcsolatos álláspontunk azonban tiszta és világos, ezt fogjuk képviselni, amikor a téma felmerül. Minden fél, ideértve az Európai Uniót is, egyetért abban, hogy végsô soron egy tárgyalásos megoldást kell elérni az izraeliek és a palesztinok között. Ezt nem lehet kívülrôl ránk kényszeríteni.
Akkor is a tárgyalásokat választanák, ha a Hamasz átvenné a hatalmat a Nyugati parton is?
– Sajnos a Hamasz a probléma és nem a megoldás része. Amennyiben persze a Hamasz megváltozik, minden lehetséges. Ma azonban a Hamasz beleragadt egy olyan szélsôséges álláspontba, amelyben nemet mondanak Izrael elismerésére, nemet mondanak a békés együttélésre és együtt­mű­ködésre. Megrögzötten követik a dzsihádista fegyveres harc útját, és azt vallják, hogy Izraelnek nincs joga a létezéshez. Azzal, hogy nemet mondanak Izraelre, nemet mondanak a békére is. Ha most beengednénk a Hamaszt a békefolyamatba, akkor magát a békefolyamatot semmisítenénk meg.
A palesztin nép eddig sajnos nem mutatott elegendô bátorságot, és nem állított ki erôs vezetést. Nyolc hónapja várunk arra, hogy újrakezdhessük a tárgyalásokat, de nem egyeztek ebbe bele. Olyan benyomást
keltenek, mint amikor valaki csak azért is elutasít mindent. Nem azt várom tôlük, hogy az izraeli pozíciót fogadják el. Leülhetnek a tárgyalóasztal mellé mint büszke palesztinok, akik keményen érvelnek az álláspontjuk mellett. De miért nem hajlandók tárgyalni az izraeliekkel?

Tovább olvasná?

Ez egy cikk a hetilapból, amit online előfizetést követően belépéssel elér.

Vagy vásárolja meg a lapot az újságárusoknál.

Előfizetek

Belépek