A világ leggazdagabb embereinek a Forbes amerikai magazin által összeállított listáján ő a második leggazdagabb olasz üzletember, 6,5 milliárd dolláros családi vagyonával a 70. helyen áll. A Forbes egy másik összeállításában, a legbefolyásosabb egyéniségek listáján viszont már a 12. helyen találjuk, olyan személyeket megelőzve, mint Angela Merkel német kancellár, Jean-Claude Trichet, az Európai Központi Bank elnöke, vagy épp Hillary Clinton amerikai külügyminiszter. Érdekes, hogy a Forbes szerkesztői szerint még XVI. Benedek pápa is csak egy hellyel előzi meg őt. Nem véletlenül, hiszen vállalkozóként Olaszországban olyan kulcsfontosságú területeken szerzett meghatározó részesedéseket, mint az elektronikus média, a könyv- és lapkiadás, a reklámipar és a pénzügyi szolgáltatások. Emellett pedig az olasz léleknek egy másik, éppoly fontos területén, a labdarúgásban is lépten-nyomon találkozni a nevével, hiszen ő az egyik legnépszerűbb futballklub, az AC Milan tulajdonosa is.
Az önmagát „az olasz politika Jézus Krisztusának" is nevező Berlusconi karrierje politikai értelemben is egyedülálló. 1994 óta meghatározó személyisége az olasz politikaformálásnak, 2008-ban pedig már negyedszerre (!) választották miniszterelnökké, s ezzel az Olasz Köztársaság fordulatokban gazdag történetében ő a legtöbb időt hatalomban eltöltött kormányfő. Politikai karrierjét ugyanakkor beárnyékolják az igazságszolgáltatással szemben vívott küzdelmei, a különböző gazdasági visszaélésekkel kapcsolatos perei. Jelenleg több mint húsz eljárás folyik ellene, igaz, mindeddig egyben sem marasztalták el jogerősen. Bár ő maga ezeket rendszeresen politikai támadásokként állítja be, kritikusai szerint igazságügyi apparátusa a háttérben minden követ megmozgat, hogy - a demokrácia alkotmányos kereteit ugyancsak feszegetve - a Lovagot mentesítse a jogkövetkezmények alól, időnként attól sem riadva vissza, hogy a törvényhozást is felhasználja arra, hogy a perei számára kedvező jogi környezetet teremtsen. (Lásd keretes írásunkat.)
Egy olasz és egy német szerző tollából származó, nemrégiben Olaszországban megjelent könyv kitűnik a bőséges Berlusconi-irodalomból, amennyiben a jelenséget a miniszterelnök és a katolikus világ kapcsolata szempontjából vizsgálja. (Ferruccio Pinotti-Udo Gümpel: L'Unto del Signore. Bur Futuropassato, 2009). A szerzők könyvük megírásakor a vállalkozó-miniszterelnök élettörténetének legfontosabb állomásait vették újra számba, s próbálták ezeket újabb kutatások és mindeddig kiadatlan források segítségével újraértelmezni. Az ily módon rendelkezésre álló újabb dokumentumok, források, mélyinterjúk alapján a háttérben egy, az évek során rendkívüli szakítószilárdságúvá vált szövetség sziluettje tűnik fel, amely az évek során mindkét fél számára rendkívüli előnyöket biztosított.
2009. 12. 04. (XIII/49)
