November 27-én 21 óra 25 perckor robbanás történt a Moszkvából Szentpétervárra tartó Néva (Nyevszkij) expresszvonaton. A szerencsétlenségben huszonhat személy életét vesztette, a sebesültek száma megközelítette a százat.
A szakértői vizsgálat megállapította, hogy terrorakció történt: ehhez 7 kilogram trotilnak megfelelő robbanóanyagot használtak fel. Egy sajtójelentés tudni vélte, hogy a merényletet a Combat 18 elnevezésű szélsőjobboldali szervezet vállalta magára. Ez a banda, amely azonos a Magyarországon már „vendégszerepelt” Vér és Becsülettel, 1991-ben alakult, tagszervezetei működnek többek között Németországban, Nagy-Britanniában és Oroszországban. A nevükben szereplő 18-as szám az ábécé első (A) és nyolcadik (H) betűjének sorszáma. Az AH Adolf Hitler monogramja.
Az orosz nyomozó hatóságok később arra a következtetésre jutottak, hogy a merényletnek nem neonáci, hanem szélsőséges iszlám „szerzői” vannak. Az első számú gyanúsított a számos oroszországi terrorista merényletért kiemelt helyen körözött Pavel Koszolapov. Az orosz nemzetiségű férfi a kilencvenes években áttért a muzulmán hitre, majd a csecsen felkelők soraiban harcolt. A hatóságok szerint részese, illetve irányítója volt számos halálos áldozatot követelő merényletnek: egy szamarai piacon végrehajtott robbantásnak, több moszkvai terrorakciónak, köztük egy autóbuszmegállóban elkövetett robbantásnak, a Nord-Ost színházban történt túszejtésnek és egy metrószerelvény felrobbantásának, illetve egy sikertelen vonatrobbantási kísérletnek, szintén a Moszkva–Szentpétervár vasútvonalon.
Valószínűleg tévedtek tehát azok, akik a Néva expressz elleni mostani merényletet szélsőjobboldali csoportok számlájára írták. Ám bizonyos, hogy erre a feltételezésre volt némi okuk. Az utóbbi években ugyanis számos olyan náci, szkinhed bukott le Oroszországban, aki terrorcselekményeket követett el vagy készített elő. Csupán néhány egészen friss példa: Habarovszkban letartóztattak egy neonáci fiút, aki barátjával, egy leszerelt kommandóssal együtt felgyújtotta a helyi zsinagógát. A Moszkvai Városi Bíróságra már benyújtották a vádiratot az Oroszországi Nemzeti-Szocialista Társaság több tagja – köztük a csoport vezére, Dmitrij Rumjancev, egy parlamenti képviselő munkatársa – ellen, aki maga is politikai babérokra tört. A társaságnak Moszkvában három, egyenként 25 tagot számláló sejtje volt, és további nyolc oroszországi régióban működött. Tagjai közé még egy negyvenhárom éves amerikai állampolgárságú szkinhed, bizonyos Preston Vidginton is tartozott, aki hazájában egy fehér Texasért küzdő szeparatista szervezet vezetője volt. A csoport számláját egy vizierőmű felrobbantásának terve és legalább húsz, fajgyűlöletből elkövetett gyilkosság terheli. Ugyancsak Moszkvában folyik eljárás egy neonáci csoport fiatalkorú tagja ellen, aki egy ortodox templomot gyújtott fel, és részese volt egy piacon elkövetett robbantásos merényletnek. Néhány perccel azelőtt fogták el egy bombával a táskájában, hogy egy fővárosi parkban fel akart robbantani egy második világháborús hősi emlékművet.
Oroszországban alig múlik el nap anélkül, hogy rasszisták ne ölnének meg, vagy legalábbis ne vernének véresre egy „nem szláv külsejű” személyt. Ebben az értelemben szlávnak számít az, aki orosz, ukrán vagy fehérorosz, nem szlávnak mindenki más. Különösen utaznak a rasszista szkinhedek a moszkvai piacon árusító azerbajdzsánokra, grúzokra, vietnamiakra, a Tádzsikisztánból, Kirgizisztánból érkezett „vendégmunkásokra”, az oroszországi egyetemeken tanuló afrikai diákokra, de vertek már meg pusztán bőrszíne miatt amerikai diplomatát is. Az idegengyűlölő merényletek fő színhelyei Moszkva, Szentpétervár, Nyizsnyij Novgorod és Sztavropol. A moszkvai Emberi Jogi Iroda igazgatójának, Alekszandr Brodnak a közlése szerint csupán idén, szeptember közepéig 169 ilyen támadás történt, amelyekben 53 személy veszítette életét, és 218-an sérültek meg. A múlt évben összesen 92, tavalyelőtt 40 ember esett áldozatul a rasszista erőszaknak. Ebben a számban nincsenek benne a „szexuális kisebbségek tagjai” és az „ifjúsági szubkultúrák képviselői” ellen szkinhedek által elkövetett merényletek. Galina Kozsevnyikova, a Szova nevű elemzőközpont igazgatóhelyettese cáfolta, hogy az ilyen jellegű erőszakos cselekmények számának növekedése összefüggne a gazdasági válsággal. „A neonáci közeg, amely abszolút értelemben kialakult, teljesen autonóm módon működik, és nem függ bármiféle külső eseménytől, beleértve a pénzügyi válságot is” – nyilatkozta.
Ha korábban az orosz jogvédők azzal vádolták a hatóságokat, hogy embereik már-már együtt éreznek a rasszista merénylőkkel, s ezért nem üldözik őket kellő eréllyel, a bíróságok pedig legfeljebb garázdaságért ítélik el az elkövetőket, mára a helyzet kezd megváltozni. A legfőbb ügyészség egyik vezetője, Vjacseszlav Szizov nemrégiben úgy nyilatkozott, hogy a szélsőségesek által elkövetett bűncselekmények számának növekedése mögött a vallási, nemzeti és faji felsőbbrendűség eszméinek terjedése áll. Ennek megfelelően a hatóságok is mind gyakrabban kezelik helyükön az ilyen ügyeket. Az eljárásokat fajgyűlöletből elkövetett bűncselekmény alapos gyanúja címén indítják, és a bíróságok is a btk. ilyen cikkelye alapján hozzák meg rendszerint súlyos ítéleteiket, amelyeknek alapján az elítélteknek szigorított munkatáborban, fegyházban kell letölteniük sokéves szabadságvesztésüket. És nem is feltétlenül csak a fizikai erőszakon alapuló cselekmények esetében. Példa erre a vlagyivosztoki úgynevezett Orosz Klub vezetőjének, Szergej Karnauhovnak az esete, aki ellen a „gyűlöletkeltést és az emberi méltóság megalázását” tartalmazó cikkely alapján emeltek vádat, mert egy nyilvános gyűlésen „az Oroszországban élő kaukázusi és közép-ázsiai emberekre nézve sértő kijelentéseket tett”.
Nemzetek közötti ellenségeskedés szítása miatt folyik eljárás az Északi Testvériség nevű moszkvai csoport vezetője, egy kereskedelmi részvénytársaság tulajdonosa, Anton Muhacsov ellen, aki Nagy Játék néven olyan internetes versenyt hirdetett meg, amelyben idegenverést megörökítő cselekményről készült videofelvételeket kellett az internetre feltenni. Nagy port kavaró botrányt okozott Jelerna Korjuhina törvényszéki szakértő, aki egy fasisztoid csoport „Oroszország az oroszoké” és az „Üsd a feketéket” jelszavait úgy minősítette, hogy azok csupán „ironikusak, és nem vehetők komolyan”. A megismételt szakértői vizsgálat arra a következtetésre jutott, hogy ezek „idegengyűlölő, a nemzetek közötti gyűlöletet szító” jelszavak.
Szemtanúk a pokoli járatról
„Ilyet csak rémfilmekben láttam.“ Az utasok közül többen hangos durranást hallottak, és a vonat megállt. Egy ideig nem lehetett tudni, mi is történt, a személyzet azzal nyugtatta a kérdezősködőket, hogy mindjárt továbbindulnak. Eltelt egy óránál több is, mire nyilvánvalóvá vált, itt valami komoly baj van.
Egy idő után elkezdtek jönni az emberek, fülkéről fülkére és gyógyszereket, meleg takarókat kértek, valamint a férfiakat hívták segíteni. Az utasok elkezdtek maguk is kiszállni a vonatból, hogy megnézzék, mi történt.
„A leszakadt vagonok mintegy másfél kilométernyire voltak a vonattól; teljesen össze voltak gyűrve, el nem tudtam képzelni, hogy a benne utazók közül bárki is élve maradt volna. Ilyet csak rémfilmben láttam“ – emlékszik vissza a történtekre egy segítő.
„Megértettem, milyen az, amikor a könyvekben olyasmit olvasunk, hogy »az éj sötétjében sebesültek nyögései hallatszottak« – ez pontosan ráillett a helyzetre. Hideg volt, eleredt az eső, és körös-körül vaksötét. Aztán páran tüzet raktak a sínek mentén. Nem tudom, ki szervezte az elsősegélynyújtást, de biztos, hogy nem a vonat személyzetéhez tartoztak.”
„Az első két órában gyakorlatilag nem történt semmi. Nem tudtunk mit kezdeni a sebesültekkel: a vonaton alig akadt egy-két orvos, elsősegélydoboz pedig, azt hiszem, az egész vonaton nem volt – úgy kérdeztek végig mindenkit, van-e legalább fájdalomcsillapítója. A lepedők lettek befogva kötözésre“ – meséli Sztanyiszlav Aranovszkij, aki történetesen a vonat elején utazott.
A legrészletesebb leírás egy ismert vállalkozó, Nyikolaj Kovarszkij tollából – helyesebben blogjából – származik, mindjárt másnap. „A robbanástól a teljes megállásig mintegy 30 másodperc telt el. Teljes sötét, csend, majd kiáltások és nyögések hallatszottak. A padlón voltam – valami miatt oda zuhantam, de ez lett, úgy látszik, a szerencsém – és néhány test – mozdulatlanok – nehezedett rám.
A férfiak közül voltak, akik csak könnyebben sérültek meg, ők szervezték meg az elsősegélynyújtást. Nem úsztuk meg káosz nélkül, de nem volt pánik, gyorsan szervezkedtek: kitörték az üvegeket, és elkezdték kiszabadítani a tárgyak, ülések alá szorult embereket.
Meg kell mondjam, a fiúk igazi hősökként viselkedtek – ebben az összevisszaságban, minden külső segítség nélkül egész működőképes evakuálást szerveztek meg. A sérülések súlyosak: volt ott tépett, törött – meg hát minden, ami nem bírja el a nyomdafestéket. Nem vagyok szakértő, de azért elképedtem, micsoda konstrukció egy ilyen vagonkocsi. Szinte az összes ülés kiszakadt a falból az ütéskor, ezek váltak aztán átrepülve a fülkén a legtöbb sérülés és haláleset okozóivá. Nem is beszélve a falból kiálló törött fémalkatrészekről, melyek úgy vágtak, akár a kések.
Aztán az ablakokon orvosok másztak be, akik elkezdték osztályozni a sebesülteket a súlyosság szerint. A profik megjelenése – azzal együtt, hogy másfél óra múlva értek oda –, jó hír volt. Gyorsan cselekedtek, tudták, mit hova. Bár sok sérült szerint túl későn jöttek, másrészről fogalmam sincs, hogy lehetett volna gyorsabban odajutni, ne feledjük, sűrű erdő vett körül minket.
A helyi mentőszolgálat és egészségügy – hát gondolhatják. Az emberek igyekeznek, de a technika elavult, minimum negyvenéves, és száz kilométeres körzetben jó, ha van öt mentőkocsi. Meg aztán azok a gödrök...
Az emberek viszont csodálatosak. Együttérzők, szolgálatkészek, mindenki rohant segíteni. Teljes gőzzel ment az öregecske röntgengép (a bologojei kórházban), megágyaztak, ahol tudtak, hordták körbe a teát.
Mindenkinek köszönet.” (Összeállította Konkolyi Katalin)
2009. 12. 04. (XIII/49)
