A tizennyolc éve független Kazahsztán a világ kilencedik legnagyobb kiterjedésű országa. Területének nyugati csücske áthúzódik Európába, de mint szovjet utódállam e nélkül is tagja lehetne az EBESZ-nek. Nemzetközi tekintélyének fokozott elismerésére törekvő, ambiciózus irányítói már 2005-ben, majd 2006-ban ismét megpróbálkoztak azzal, hogy elnyerjék a szervezet éves elnökségét. Erre végül csak 2007-ben kaptak pozitív választ, amikor Marat Tazsin külügyminiszter ünnepélyesen ígéretet tett arra, hogy országában módosítják a médiatörvényt, megreformálják a választási törvényt és liberalizálják a pártalapítás engedélyezését.
A nagy tekintélyű szervezetben való elnöklés annyira fontos a közép-ázsiai országnak, hogy nem sokkal a tisztség átvétele előtt titokban állítólag még első számú közellenségének, a külföldön bujkáló Rahat Alijevnek is egy-éves fegyverszünetet ajánlott fel. (Kazah hivatalos részről cáfolják a bécsi Der Standardnak ezt az értesülését.) Alijev, az államfő Nurszultan Nazarbajev (képünkön) akkori veje, volt titkosszolgálati főnök, külügyminiszter-helyettes és bécsi nagykövet 2007-ben szembe került apósával és disszidált, minekutána összeesküvéssel és sikkasztással vádolták meg. Távollétében húsz évi börtönre ítélték és kiadását kérték, amit Ausztria megtagadott. Dariga, a mindenható elnök lánya, akit egy időben apja lehetséges utódjaként is emlegettek, elvált tőle. (Érdekes módon egy másik Nazarbajev lány dinasztikus házassága is válással végződött. Alija a szomszédos Kirgizisztán államfőjének, Aszkar Akajevnek a fiához ment nőül, ám Akajev bukása után ő is felmondta a frigyet.) Maga Nazarbajev a nyolcvanas években Szovjet Kazahsztán miniszterelnöke volt, majd a Kommunista Párt első titkára lett. A függetlenség kikiáltása óta az ország elnöke, aki ügyesen lavíroz az egymással versengő, gyakran kifejezetten ellenséges klánok között. Miután a parlament kimondta, hogy korlátlan számú alkalommal választható újjá (legutóbb a választók 89 százaléka szavazott rá), alighanem élete végéig államfő marad.
Nazarbajev elnöksége alatt a mintegy 15 millió lakosú ország kétségtelenül imponáló eredményeket ért el, főként a gazdaságban, amit elsősorban természeti kincseinek köszönhet. Cink-, wolfram- és barittartalékai szempontjából első helyen áll a világon. Króm-, foszfor-, ezüst-, ólom- és krómtartalékait illetően a második. Az országban jelenleg naponta 1,3 millió hordó kőolajat hoznak felszínre (ebből 1 millió hordó megy exportra), és a tervek szerint öt év múlva a napi kitermelés eléri a 3,5 millió hordót. Ugyancsak 2015-re évi 80 milliárd köbméter földgáz kitermelése a kitűzött cél. Búzát máris a világ 60 országába szállítanak. Elsősorban a kőolaj és a földgáz exportjából származó bevételből az elmúlt időszakban számottevő fejlesztéseket hajtottak végre. A legjelentősebb talán a sztyeppe közepén felépült új, korszerű főváros, Asztana, amely Almati helyébe lépett.
A kazahsztáni energiahordozók és más természeti kincsek kiaknázásában és exportjában, valamint kohászatában jelentős szerepe van az orosz, a nyugati, az indiai és a kínai tőkének.
Kazahsztán ügyesen mozog a nagyhatalmak között, és mind közelebb kerül ahhoz a nyíltan ki nem mondott céljához, hogy Üzbegisztánt megelőzve a közép-ázsiai régióban domináns helyet foglaljon el. A londoni Guardian értesülése szerint Kazahsztán jelenleg 1300 tonna katonai célokra is hasznosítható uránérc eladásáról tárgyal Iránnal, amivel Asztana durván megsértené az ENSZ Biztonsági Tanácsának 1737. számú, rá nézve is kötelező erejű határozatát. A tervezett uránüzletet mindkét érdekelt hevesen cáfolja.
Nehezen cáfolhatók viszont a kazahsztáni demokrácia hiányát, az emberi jogok megsértését tanúsító tények, amelyek folyamatosan látnak napvilágot, természetesen főként csak külföldön. Igaz, ezekből a jogokból Kazahsztánban esetleg egy árnyalatnyival több jut az állampolgároknak, mint egyik-másik szomszédos államban, ettől azonban nekik nem sokkal jobb. A nemzetiségi kérdés vagy a vallásfelekezetek kezelése terén Asztana talán valamivel liberálisabb, nagyvonalúbb, mint szomszédai (jóllehet a hivatalosan szektáknak bélyegzett felekezeteket üldözik), de minden egyéb téren sok munkát adott és ad az emberi jogok tiszteletben tartását figyelő nemzetközi szervezeteknek. Köztük – némiképp paradox módon – az idén a Kazahsztán által elnökölt EBESZ keretén belül működő Demokratikus Intézmények és Emberi Jogok Irodájának (ODIHR) és a szervezet sajtószabadság-ügyi képviselőjének. Az Iroda és a képviselő az elmúlt években a kazah állam vezetőihez intézett üzeneteiben és nyilvánosan is közzétett nyilatkozatokban kérte számon a 2007-ben tett ígéretek betartását.
A pártok alapítása és működése az országban csaknem lehetetlen. Az előző parlamentben Nazarbajev elnök Nur Otan (A Haza Fénysugara) pártján kívül legalább még két másik, igaz, nem ellenzéki párt képviselői is ott ültek, a jelenlegiben azonban már kizárólag a kormánypárt képviselői szavaznak, természetesen egyhangúlag. A választásokat a külföldi megfigyelők rendre szabálysértőnek ítélték. A hatóságok gyakorlatilag megtagadták a védelemhez való jogot Jevgenyij Zsovtisztól, a kazahsztáni emberi jogok irodájának alapító igazgatójától, akit tavaly egy közlekedési baleset ügyében előbb tanúként hallgattak meg, majd négyévi szabadságvesztésre ítéltek.
Az EBESZ sajtószabadság-képviselője, Haraszti Miklós tavaly „a sajtószabadság elleni nyíltan ellenséges lépésnek” nevezte a Reszpublika című független kazah hetilap megjelenését ellehetetlenítő ítéletet, amellyel a lapot 60 millió tenge (körülbelül 280 000 euró) megfizetésére kötelezték egy korrupciót leleplező (a bíróság szerint rágalmazó) cikkéért. Korábban a Taszhargan című lap járt hasonlóképpen, amely egy parlamenti képviselőt „rágalmazott meg”. Ramazan Jeszergepovot, egy jóformán szamizdatként, jelentéktelen példányszámban megjelenő kis újság, az Alma-Ata Info szerkesztőjét tavaly háromévi börtönre ítélték államtitok megsértése címén. Tényleges bűne az volt, hogy lapjában a Kazah Nemzetbiztonsági Bizottság korlátlan hatalmát bírálta.
2010. 01. 22. (XIV/3)
