Önök is tapasztalták az antiszemitizmus erősödését 2009-ben Európában?
– Igaz, hogy tavaly januárban az „Öntött ólom”hadművelet alatt olyan meredeken emelkedett az antiszemita incidensek száma, mint még soha. Ezért főleg azok az egyoldalúan Izraelt elítélő jelentések okolhatók, amelyek a nyugati médiában megjelentek. Szerintem 2009 mégsem volt kivételes év, inkább egy tízéves trend csúcspontja. Az elmúlt évtizedben ugyanis folyamatosan romlott Izrael megítélése külföldön, miközben ezzel arányosan nőtt az Izrael-ellenesség és az antiszemitizmus. A 2009-es gázai háború csak az utolsó csepp volt a konfliktus felszínre törésében.
Mi lehetett ennek az oka?
– Kétségtelen, hogy az antiszemitizmus növekedése Nyugat-Európában összefügg az arab–izraeli konfliktus inkorrekt értelmezésével, szintén a negatív sajtónak köszönhetően. Az önmagában még nem baj, ha az izraeli politikát nemzetközi kritika éri, de az viszont már nem elfogadható, hogy Izrael kritikusai olyan bevett antiszemita eszközöket használnak, mint a zsidó világösszeesküvés-elmélet, a zsidók pénzzel és médiával való kapcsolatba hozatala, a vérvád vagy a Krisztus-gyilkosság vádja. Ez a jelenség már komoly okot ad az aggodalomra.
Miért nyitottabb a világ a palesztinokkal való együttérzésre?
– A palesztinok támogatása nem az izraeli politika kritikájáról szól igazából. Az Izrael-ellenes retorika igazi célja, hogy megfossza a zsidókat a saját haza lehetőségétől, ezért támadják az állam létjogosultságát, míg a palesztinokkal szemben pont az ellenkezőjét teszik. A modern antiszemiták legnagyobb baja, hogy Izrael továbbra is makacsul ellenáll annak az igénynek, hogy nemzeti öngyilkosságot kövessen el.
Nem állítanám, hogy a nyugati politikusok öntudatos antiszemiták lennének. Az, hogy Gázába akarnak látogatni, és ott egy szélsőséges terroristacsoporttal tárgyalni, csak nagymértékű tudatlanságuknak és naivitásuknak tudható be. Hiszen még azt sem fogják fel, hogy ezzel a tettel európai uniós jogot is sértenek! A Hamasz ugyanis szerepel az EU által nevesített terroristaszervezetek listáján, ezért aki Gázába megy a Hamaszt meglátogatni, az ellentmond az Európai Parlamentben elfogadott szabályoknak és értékeknek.
Kelet-Európában, így Ukrajnában vagy éppen Magyarországon ezzel szemben egy másfajta antiszemitizmus jellemző, ami a történelmi hagyományokból táplálkozik. Ezt sokkal kevésbé lehet a közel-keleti helyzettel mérni, itt inkább azok a klasszikus, zsidókkal szembeni előítéletek törnek felszínre időről-időre, melyek gyökerei még a középkorból maradhattak meg, most talán épp a gazdasági válság miatt. Míg Nyugat-Európában inkább az extrém baloldalról jellemzőbb az Izrael-ellenesség, ráadásul ezekben az országokban a radikális iszlám elemek is egyre inkább belpolitikai problémává válnak, Közép-Kelet-Európában még mindig inkább a szélsőjobboldali pártoktól ered az antiszemitizmus.
Milyen módon próbál Izrael küzdeni a növekvő antiszemitizmussal szemben?
– Szerintem ennek a problémának a megoldása nem Izrael dolga lenne. A hamis előítéletek lerombolása minden társadalomnak a saját feladata, ezért a növekvő antiszemitizmus miatt is inkább az európaiaknak kellene aggódniuk, és nem áthárítani a problémát Izraelre. Az európai kormányoknak tenniük kellene az Izraellel és a zsidó közösségekkel szembeni nyílt intolerancia és fizikai agresszió ellen. Az, hogy ennek a trendnek véget vessenek, a politikusok és a civil szervezetek felelőssége is. Ha ezt nem teszik, akkor előbb vagy utóbb nagyon súlyos válságot fognak tapasztalni saját társadalmukon belül.
2010. 01. 29. (XIV/4)
