Don Gelmini – így emlegetik Olaszországban a népszerű, de viharos élettörténettel rendelkező papot, aki a hatvanas évek elején megalapította a Comunità Incontro (Találkozás Közösség) elnevezésű szervezetet, amely az elmúlt évtizedekben látványos fejlődésen ment keresztül.
Egyes vélemények szerint a közösség politikai támogatással – átszámítva – több mint százmillió
eurós bevételhez jutott. Az elsősorban drogrehabilitációval foglalkozó szervezet – honlapjának tanúsága szerint – Olaszországban már több mint százötven, de külföldön is több tucat regionális központtal rendelkezik, olyan országokban, mint Thaiföld, Brazília, Bolívia, Svájc, Spanyolország, Kazahsztán és az Egyesült Államok. A kilencvenes években az olaszországi és külföldi központokban évente tízezernél is több fiatalt kezeltek.
A szervezet egyes olaszországi intézményei és az alapító személye körül azonban már a kilencvenes évek eleje óta különös hírek keringtek. Egy, a közösségből kilépett fiatalember, Fabrizio Francioso rejtélyes és a mai napig felderítetlen meggyilkolását követően az áldozat ikertestvére a hatóságoknak említést tett a közösségben zajló szexuális visszaélésekről, amelyekről szerinte testvérének tudomása volt.
Az ezredforduló után már több feljelentés is érkezett Gelmini ellen, de egyik ügy sem jutott el a vádemelésig. 2007-ben a firenzei ügyészség vizsgálatot is folytatott Cesare Martellino volt ügyésszel kapcsolatban, aki a katolikus pap ellen érkező feljelentéseket vizsgálat nélkül „archiválta”. 2007-ben azonban egyszerre öt különböző személytől érkezett részletes, egymással összefüggő, a helyszínek és a körülmények részletes leírását tartalmazó feljelentés. Ennek ellenére majdnem három évig tartott, amíg az ügyészség eljutott a vádemelésig, amely azonban 2010 júniusában összesen már tizenkét személy tanúvallomását tartalmazza. Sajátos módon az ügyészség az egyik áldozat édesanyját is vád alá helyezte, aki a gyanú szerint a fia tanúvallomását megismerve értesítette Gelminit az ellene folyó vizsgálatról, és 500 eurót is elfogadott azért, hogy a fiát „jobb belátásra” bírja, vagyis lebeszélje a tanúskodásról.
Gelmini ugyanakkor hevesen és határozottan tagadja az ellene felhozott vádakat. A Comunità Incontro honlapján az Il Giornale című lapban megjelent egyik írásra hivatkozva „üldöztetésnek” nevezi az eljárást. Gelmini egyébként a Vatikán egyetértésével két évvel ezelőtt megvált papi reverendájától, mondván, hogy így könnyebben tud védekezni.
Olasz sajtóértesülések szerint az ifjúsági segélyszervezet vezetője kitűnő politikai kapcsolatokkal rendelkezik. A közösség minden kormány idején kiemelt finanszírozásban részesült. Gelmini régóta barátságban áll Silvio Berlusconival, aki elmondása szerint „szívén viseli” a szervezet sorsát. A Corriere della Sera úgy tudja, hogy Berlusconi pártjának szenátusi vezetője, Maurizio Gasparri évek óta rendszeres meghívott vendége és szónoka a szervezet rendezvényeinek. A lap szerint az olasz miniszterelnök 2008 karácsonyán, vagyis közel egy évvel a botrány kirobbanása után is beszélt telefonon Gelminivel, aki nemcsak jókívánságokat, hanem még ajándékot is kapott Berlusconitól. A kormányfő állítólag ezekkel a szavakkal bocsátotta következő thaiföldi útjára az alapítót: „Pierino atya, legyél nyugodt, tele bőrönddel fogsz utazni, úgy, ahogy kell…”
Pierino Gelmini nem sokkal később Thaiföldön egy újabb közösségi központot alapított, amely a Corriere della Serában megjelent fotó alapján Silvio Berlusconi nevét viseli.
Jaguár atya üzletei
A La Stampa 2007 augusztusában „alternatív” életrajzot közölt Pierino Gelminiről. A nagy indulatokat kiváltó írás a befolyásos, a televízióban gyakran nyilatkozó, az olasz politikai jobboldal ikonjának számító, a drog ellen keményen harcoló népszerű katolikus papot addig ismeretlen oldaláról mutatja be.
Gelmini hivatalos életrajza ugyanis nem tesz említést az 1969 és 1977 közötti évekről, pedig ez az időszak Pierino atya életében rendkívül mozgalmasan telt. Amint a lap leírja, 1969 novemberében az olasz rendőrség Róma külvárosában található villájában letartóztatta Gelminit. A rendőrök a villa kertjében egy Jaguár luxusautót is találtak. Mint kiderült, a környéken lakók Gelminit kedvenc autója nyomán egyszerűen csak „Jaguár atyának” hívták.
Az akkori vádak elsősorban gazdasági visszaélésekre vonatkoztak. Gelmini a hatvanas évek második felében a Buenos Aires-i érsek titkáraként dolgozott, és gyanús latin-amerikai ügyletekbe bonyolódott, ami miatt a hatóságok csalással, fedezet nélküli váltókibocsátással vádolták. Az igazságszolgáltatás elől azonban 1970-ben egy rövid időre Dél-Vietnamba menekül. Itt sem marad sokáig, mivel ázsiai tartózkodása is feljelentéssel zárult, miután Gelminit a vietnami elnök özvegyének kárára elkövetett jogosulatlan vagyonszerzéssel vádolták meg. A feljelentő történetesen az elhunyt elnök özvegyének testvére, egyben a helyi érsek volt.
A pap 1971-ben tért vissza Olaszországba, ahol a bíróság a gazdasági visszaélések miatt négy év börtönre ítélte, amit végig le is töltött.
Az Il Mesaggero akkori tudósítása szerint Gelminit a többi elítélt gyakori szexuális zaklatása miatt több alkalommal kellett magánzárkába tenni.
A papot röviddel szabadulása után, 1976-ban azonban újra letartóztatták, ez alkalommal fivérével, Eligióval együtt, aki szintén pap volt, és akkoriban ismert futballisták gyóntatójaként és közismert társasági emberként Pierinónál sokkal nagyobb hírnévnek örvendett. A Gelmini fivérekkel szemben a vád az volt, hogy egy bajba jutott vállalkozónak – igen komoly összegért cserébe – politikai és egyházi kapcsolataikat latba vetve azt ígérték, hogy segítenek fellendíteni az afrikai üzletét. A vádakat azonban – kellő bizonyítékok hiányában – ez alkalommal ejtették.
1977-ben Gelmini visszaköltözött római luxusvillájába, s 1979 óta teljes mértékben a drog elleni küzdelemnek szentelte magát.
2010. 06. 25. (XIV/25)
