Salas a százkilencvenegy ember életét követelő madridi terrortámadás után döntött úgy, hogy alámerül a terror világába. A merényletet követően a spanyol kormány azt állította, hogy az ETA áll az akció mögött, így Salas kezdetben arra gondolt, hogy megpróbál beépülni az ETA-ba. „A botrány a választás előtt tört ki. Egyre több jel mutatta, hogy arab terroristák voltak, és nem baszkok. Két döntést hoztam aznap: mivel minden politikai erő hasznot akart húzni a merényletből, úgy döntöttem, hogy nem szavazok; a másik pedig, hogy a következő utam a nemzetközi terrorizmus bugyraiba vezet. Nem volt szükségem sok csomagra, csak egy videokamerára és egy Szent Koránra” – írja könyvében a spanyol újságíró. Salas korábban a Real Madrid szkinhed szurkolóinak világát, valamint a prostitúciós emberkereskedelem témáját derítette fel „álruhában”. „Az volt a célom, hogy ugyanúgy megértsem a terrorizmust, ahogyan sikerült megértenem a szkinhedek vagy a prostituáltak világát.”
Beépült Carlos családjába
A terrorizmusba való beépülés érdekében Salas megtanult arabul, és kitalált magának egy fedőtörténetet egy huszonöt éves feleségről, akinek az életét egy izraeli golyó oltotta ki, miközben terhes volt gyermekükkel. Ez volt a magyarázat a radikális iszlám világában való részvétel utáni vágyra. A történethez valós nevet választott, Dalal Mudzsahadét, aki 2004-ben halt meg. Ezután egy barcelonai lakásban egy Fatima nevű ismerősével hamis fotókat készített, amelyeken a „feleségével” szerepelt.
Salas az iszlámra való áttérést úgy próbálta még hitelesebbé tenni, hogy saját kézzel lemásolta magának a Koránt, amelyet mindig magánál tartott: „Segített meggyőzni az embereket – nem sok ember hord magánál saját kézzel írt példányt.” Az álcázás során vállalta a rituális körülmetélkedést is, majd egyik utolsó lépéseként dzsihádista újságírónak adta ki magát, és radikális cikkeket kezdett el írni. Beutazta az arab világot, Egyiptomtól Jordánián keresztül Libanonig, cikkei tökéletes álcát biztosítottak neki. „Emlékszem, hogy amikor először dobtam be pár hírlevelet egy tenerifei mecsetbe, nem sokkal később már ott volt a rendőrség, és feltartott kézzel álltam a fal mellett.”
Salas főhadiszállásként Venezuelát választotta magának . „Azt hallottam ugyanis, hogy Venezuela a nemzetközi terrorizmus Mekkája.” A kolumbiai FARC és a baszk ETA mellett sok kisebb terrorszervezet élvezte Chávez vendégszeretetét. Venezuelába költözve Salas létrehozta a Hezbollah fiókszervezetét, majd kapcsolatba került Iljics Ramirez Sanchez – közismertebb nevén Carlos, vagy a Sakál – családjával. „Csak a róla készült filmek miatt tudtam, ki Carlos” – nyilatkozta Salas a Guardiannek. „Itt a nemzetközi terrorizmus egyik ikonja. Venezuelai volt, aki áttért az iszlámra, és Palesztináért harcolt, tökéletesen megfelelt az én profilomnak.”
Az első venezuelai látogatás teljes fiaskó volt, később találta ki az Iljics Ramirez Sanchez Hazatelepítése nevű mozgalmat, amelynek segítségével sikerült megismerkednie Carlos családtagjaival, akikkel nagyon jó kapcsolatot alakított ki. Carlos egyik alkalommal éppen akkor telefonált a börtönből a családjának, amikor Salas interjút készített öccsével, Vladimirrel. „Arabul kezdtünk el beszélgetni, majd átváltottunk spanyolra. Iljicsnek, illetve Commandante Salimnak hívtam, ami az arab neve. Nagyon intelligens ember, hat vagy hét nyelven beszél. Körülbelül egy órán keresztül beszélgettünk. Nem engedte, hogy kérdezzek, az idegessé tette, úgyhogy inkább engedtem, hogy ő beszéljen. Néhány gyilkosságáról is beszélt, én meg mindent felvettem.” A szorosabb kapcsolatra két évet kellett várni, amikor Carlost átszállították a párizsi La Santé nevű börtönbe, ahol a biztonsági intézkedések enyhébbek voltak, és szabadabban tudott beszélni. „Innentől kezdve hetente beszéltünk, volt olyan, hogy kétszer, háromszor is egy héten. Több órányi beszélgetésünket rögzítettem, ebben mindenféléről szó esett.”
2010. 10. 15. (XIV/41)
