A 200 milliós népességgel rendelkező dél-amerikai ország újonnan felfedezett olajvagyonában dúskál, Kínával vetekedő gazdasági növekedése pedig Európa és az Egyesült Államok számára is irigylésre méltó. Ráadásul az elmúlt években a fejlődést a lakosság a saját bőrén is tapasztalhatta: jelentősen javultak a szociális körülmények. Éppen ezért nem meglepő, hogy Luiz Inacio Lula da Silva és kormányzata megőrizte népszerűségét. Az elnöknek azonban mindenképp távoznia kell, hiszen már második ciklusát töltötte a Planalto palotában. Brazília következő vezetője pedig egy volt gerillaharcos lehet, aki fölényesen vezet ellenfeleivel szemben.
Sokan úgy vélik, Dilma Rousseff sikerének titka valójában Lula népszerűségében rejlik. Az elnök ugyanis teljes mellszélességgel támogatja utódjaként, ami a brazilok számára garanciát jelent arra, hogy a kedvező folyamatok folytatódni fognak. Bírálói ugyanakkor felhozzák vele szemben, hogy politikai karrierje során sohasem választásokkal jutott előre, hanem kinevezésekkel. Emellett Lula karizmatikus személyiségét és szónoki képességét is hiányolják a 62 éves nőből.
Az biztos, hogy az elnökségre pályázó asszony nem tud olyan sikertörténet felmutatni, mint elődje, aki egy szegény családból küzdötte fel magát az ország elsőszámú emberévé. Rousseff viszont nem rejti véka alá a múltját. A bolgár bevándorló édesapától és tanárnő anyától származó elnök-aspiráns egy Belo Horizonte nevű vidéki városban nőtt fel. Diákként már baloldali politikai nézeteket vallott és kommunista csoportokhoz tartozott. 1964 és 1985 között Brazíliát katonai diktatúra uralta. Rousseff ezalatt részt vett az ellenállásban, és olyan titkos radikális csoportokhoz csatlakozott, amelyek semmi kivetnivalót nem találtak abban, hogy fegyvert fogjanak egy illegális katonai rezsim ellen. Ezeknek a szervezeteknek a tagjai az 1960-70-es években például külföldi diplomatákat ejtettek foglyul váltságdíjért.
Rousseff állítása szerint sohasem használt fegyvert, ennek ellenére a Sao Pauló-i Tiradentes börtönben kötött ki, ahol meg is kínozták, és 25 hónapos börtönbüntetésre ítélték. Kiszabadulását követően, 1973-ban az ország déli részén fekvő, jómódú Rio Grande do Sul államba költözött, ahol egyetemre járt, és az állam kormányzatánál kezdett dolgozni később. Politikai karrierje ebben az államban kezdett felfelé ívelni: itt ugyanis kinevezték a helyi energiaügyi miniszternek. Tevékenysége során ezer km új elektromos távvezetéket, valamint gátakat és hőerőműveket építtetett, miközben meggyőzte a lakosságot arról, hogy mindig, amikor lehetséges, kapcsolják le a villanyt. 2000-ben csatlakozott Lulához és a Munkáspárthoz, majd három év múlva megkapta az energiaügyi miniszteri kinevezést a kormányban. A 62 éves nőnek tulajdonítják, hogy Brazília villamos árammal való ellátottsága jelentősen javult, és hogy megszűntek azok a rendszeres áramszünetek, amelyek hatalmas területeket sújtottak. Ezt követően kabinetfőnöknek nevezték ki, és egyes hírek szerint valójában Lula miniszterelnökeként tevékenykedett.
Rousseff mögött másodikként futhat be a jobboldal jelöltje, egy technokrata, aki már számos politikai tisztséget töltött be a latin-amerikai országban. Jose Serra többek között az ország legnagyobb városának, Sao Paulónak a polgármestere volt, majd Sao Paulo állam kormányzójává választották. A versenyben részt vesz még a volt környezetvédelmi miniszter is, Marina Silva, akinek választási ígéreteiben Brazília természeti kincseinek megőrzése és a szegények felkarolása áll. Silvát egyáltalán nem tartják esélyesnek a győzelemre, ugyanakkor a szavazatok megoszlása miatt befolyásolhatja az eredményt. Ugyanis ha egyik jelölt sem szerzi meg a voksok legalább 50 százalékát, akkor második fordulóra kerül sor október 31-én.
Vb-győztes és hivatásos bohóc
„Mit csinál egy alsóházi képviselő? Igazából én sem tudom. De szavazzanak rám, majd kiderítem önöknek” – áll egy képviselőjelölt szlogenjében, aki a vasárnapi szavazáson előrelátha-tóan több mint egymillió szavazatot tudhat magáénak. Az elnökválasztás mellett ugyanis október 3-án a Kongresszus alsóházának képviselőiről is döntenek a szavazók. A fentebb idézett kampánymondat szerzője egyébként egy hivatásos bohóc, aki számos sportolóval és a show-biznisz C kategóriás szereplőivel együtt versenybe száll az alsóház 513 helyéért. Esélyes jelöltnek számít egy volt legendás futballista, Romario (képünkön), aki a brazil csapat 1994-es világbajnoksági győzelmének hőse volt. Romario Rio de Janeiro államát akarja képviselni, és a legnagyobb hangsúlyt arra kívánja fektetni, hogy távol tartsa a gyerekeket a kábítószerektől. A különös képviselőjelöltek egyébként nem számítanak új jelenségnek Brazíliában. Az országban ráadásul előszeretettel kapnak szavazatot furcsa személyek, egyrészt mert komoly benyomást tudnak tenni a szegényebb és kevésbé tájékozott rétegekre, másrészt a jómódú és képzett emberek pedig azért adják le voksukat ilyen jelöltekre, mert így akarnak tiltakozni a meglévő politikusok és a Kongresszus nevéhez fűződő korrupció ellen.
2010. 10. 01. (XIV/39)
