Törökország szerint egyedül diplomáciai úton lehet megakadályozni, hogy Irán atomfegyvereket állítson elő, és ebben a Teheránnal jó kapcsolatokat ápoló Ankarának kulcsfontosságú szerepe lehet – ezt hangsúlyozták a török vezetők az elmúlt időszakban. A NATO-tag Törökország elnöke az ENSZ közgyűlésével egy időben tartott előadást New Yorkban a Külkapcsolatok Tanácsa nevű kutatóközpontban. Azokat a kritikákat igyekezett elhárítani, melyek szerint Ankara egyre inkább elfordul a Nyugattól, és egyre közelebb kerül Iránhoz. „Ha az ember végigtekint az összes szövetségesünkön, akkor hány ország tud közvetlenül tárgyalni az iráni vezetőkkel, beleértve a legfőbb vallási vezetőt is? – tette fel a költői kérdést Abdullah Gül, amit rögtön meg is válaszolt. – Egy sincs – mondta, hozzátéve, hogy a törökök is csak azért tárgyalnak Iránnal, mert szeretnék előmozdítani a nukleáris válság megoldását, és ezt nem szabad félreérteni. – Amint az a múltban is jellemző volt, Törökország most és a jövőben is az Egyesült Államok erősen elkötelezett és megbízható szövetségese marad” – hangsúlyozta Gül.
A török külügyminiszter erre még rátett egy lapáttal a Turtle Bay külpolitikai magazinnak adott interjújában. Ahmet Davutoglu arról beszélt, hogy országa tovább fejleszti az Iránnal fenntartott gazdasági kapcsolatait a Teherán elszigetelésére irányuló nyugati erőfeszítések ellenére is. Az ENSZ Biztonsági Tanácsa – amelynek Törökország jelenleg nem állandó tagja – júniusban minden eddiginél szigorúbb szankciókat vetett ki a muzulmán köztársaságra, mivel nem hajlandó leállítani titkos atomprogramját, és nem teszi átláthatóvá nukleáris tevékenységét. Elsősorban az iráni pénzügyi és energiaszektor került célkeresztbe, megnehezítve a nemzetközi tranzakciókat. Az Európai Unió és az Egyesült Államok külön szankciókat is elfogadott. A török vezetők megvétózták a döntést, majd jelezték, hogy a BT határozatát betartják, de nem csatlakoznak a nyugati külön szankciókhoz. „Senki sem kérheti tőlünk, hogy szüntessük be a gazdasági kapcsolatokat Iránnal. Folytatjuk ezt a kontaktust, mert ez a nemzeti érdekünk” – mondta Davutoglu a Turtle Baynek. Zafer Caglayan török kereskedelmi miniszter pedig egyenesen hibának nevezte az Irán elleni külön szankciókat, amelyeket egyébként élesen ellenez Kína és Oroszország is.
Törökország valóban eltökélte, hogy kiterjeszti az Iránnal fenntartott gazdasági kapcsolatokat: a két ország közötti kereskedelem nyolc év alatt a tízszeresére nőtt, és 2008-ban már meghaladta a tízmilliárd dollárt, amit a következő években meg akarnak háromszorozni. (A kereskedelem nyolcvan százalékát az iráni export teszi ki, ami nagyrészt földgázszállításból áll. Irán a felelős a török energiaellátás mintegy harminc százalékáért.)
Teherán még a világűrben is együttműködést kínált Törökországnak. Irán 2017-ben már embert akar fellőni, bár eddig csak egy műholdat sikerült pályára állítania. Törökország még nem válaszolt az ajánlatra. (Lehet, hogy az iráni vírustámadás miatt bizonytalanodtak el...)
Egyre szorosabb az iráni és a török bankok közötti együttműködés is, ami szakértők szerint lehetőséget ad Iránnak arra, hogy a nyugati szankciókat kijátszva hozzáférjen az európai pénzügyi rendszerhez. „Törökország és Irán virágzó pénzügyi-gazdasági kapcsolatai szabad utat adnak a perzsa országnak az egész európai pénzügyi rendszerhez” – idézett a Reuters gazdasági hírügynökség egy neve elhallgatását kérő nyugati diplomatát.
Van azonban egy még megdöbbentőbb terület, ahol Törökország lehet Irán Nyugatra tolt trójai falova. Szakértők szerint egyre inkább fennáll a veszély, hogy Törökország megosztja a muzulmán köztársasággal a NATO-hírszerzés információit. Herbert London, a Hudson Intézet elnöke úgy véli, hogy a török titkosszolgálatok főszerepet játszanak abban, hogy Ankara stratégiai szövetséget alakított ki Iránnal és Szíriával. Így a felderítés aláássa a török hadsereg NATO-val és más nyugati szövetségesekkel fenntartott kapcsolatait, és akár titkos információkat is kiszivárogtathat Iránnak.
A török elnök még ugyancsak New Yorkban diplomáciai vitába keveredett az izraeli államfővel. Abdullah Gül jelezte: csak akkor hajlandó találkozni a szintén New Yorkban tartózkodó Simon Peresszel, ha Izrael előbb bocsánatot kér és kárpótlást ad a májusi gázai flottaincidensért. Izrael azonban úgy értékeli, hogy az állítólagos török segélyhajón, a Mavi Marmarán egy terrorszervezet provokátorai voltak, akik rátámadtak az izraeli kommandósokra, ráadásul Erdogan török kormányfő szerepe sem világos az ügyben. (Titkosszolgálati értesülések szerint közvetlen kapcsolat van Erdogan és az IHH szervezet között, amely már másfél évtizede a CIA látószögébe került iszlamista terrorkapcsolatai miatt.)
Mindezek jelzik, hogy a hagyományosan Nyugat- és Izrael-barát Törökország az utóbbi időben átgondolta külkapcsolatait. Ezt támasztja alá, hogy Ankarában új „vörös könyv” készül az ország nemzetbiztonsági stratégiájáról. Ebben kiszivárgott hírek szerint az eddig legnagyobb fenyegetésnek tekintett Irán, Oroszország, Irak és Görögország a szövetségesek sorába kerül majd. Irán, nyugati nyomásra, atomprogramja miatt került be elsődleges fenyegetésként a 2005-ös vörös könyvbe, amikor Törökország megkezdte a tagság feltételeiről folytatott tárgyalásokat az Európai Unióval. Az új stratégiában viszont Irán már a szövetségesek között szerepel majd. (Oroszország irányában 2008 augusztusában tett Törökország gesztust, amikor a grúz–orosz háború idején nem engedte meg, hogy a Grúzia melletti demonstrációra készülő amerikai hadihajók a török fekete-tengeri kikötőket használják.)
A Milliyet című ankarai lap szerint a török külpolitika orientációjában bekövetkező változások a hidegháború óta a legfontosabbak, főként annak tükrében, hogy évszázadokon át rendszeresek voltak a háborúk Törökország, valamint két szomszédja és egyben történelmi riválisa: Oroszország, illetve Irán között.
Törzsek bástyája
A felmérések szerint idén már kétszer annyi török szeretné, ha országa külpolitikai téren elsősorban a közel-keleti államokkal működne együtt, mint tavaly. Csökkent ugyanakkor azoknak a száma, akik szerint Törökországnak az EU-val kellene együttműködnie, és jelentősen visszaesett az uniós tagság támogatottsága. (2004-ben még a törökök 73, idén már csak 38 százaléka szeretné, ha országa EU-tag lenne.) A válaszadók nagy többsége szerint Törökország és a Nyugat értékei különböznek, ezért nem érzik magukat a Nyugathoz tartozónak.
2010. 10. 01. (XIV/39)
