A lap szerint a tárgyalások során opcióként merült föl az, hogy Izrael kibérelné Kelet-Jeruzsálemet a palesztinoktól 40-99 évre, amit az orgánum által idézett palesztin források is megerősítettek, bár Mahmúd Abbász, a Palesztin Hatóság elnöke még nem tudott semmilyen részletet az állítólagos egyeztetésekről.
Az arab lap által vélelmezett konstrukcióhoz - amely a médium szerint már korábbi tárgyalások során is felmerült - némileg hasonlított az Egyesült Királyság fennhatósága alatt álló Hongkong bérleti státusza Kínán belül. A város még a 19. század végén került a britek birtokába. Miután Kína és az Egyesült Királyság a bérlet meghosszabbításáról nem tudott megegyezni, Hongkong 1997-ben visszakerült Peking uralma alá. A szerződő felek azonban rögzítették, hogy Kína, amelynek a visszacsatolt Hongkong a legfejlettebb területe, 50 évig tiszteletben fogja tartani az „egy ország, két rendszer" elvét. Hasonló folyamat keretében került vissza Makaó is Pekinghez, amely 1999-ig portugál fennhatóság alatt állt. Jeruzsálem esetében azonban különbséget jelent, hogy Izrael nem gyarmatosító, továbbá nem gazdasági szempontok határozzák meg a zsidó, illetve arab jelenlétet a térségben. Amennyiben valóban folynak ilyen tárgyalások, azok Kelet-Jeruzsálem de facto feladását jelentenék. A Jeruzsálem státuszával kapcsolatos megoldás nehézségét jelzi, hogy az elmúlt évtizedekben több mint 60 különböző elképzelést fogalmaztak meg, ám ezek egyike sem bizonyult elfogadhatónak vagy megvalósíthatónak.
Az egyik akadály az, hogy Jeruzsálem szétválasztása egy izraeli-palesztin határvonallal ugyanis kizárólag az egyik vagy a másik fél rovására valósítható meg. A félholdszerű karéjban elhelyezkedő arab területek mélyen beékelődnek izraeli negyedekbe és viszont. Jeruzsálem olyan nagy kerületei, mint a hagyományosan zsidók lakta Scopus-hegy, vagy Pizgát Zeév, illetve Gilo mind enklávészerűen helyezkednek el a palesztinok lakta területeken, míg a Givat Hamatosz környékén élő arabok a zsidók lakta területek közé vannak beékelődve. Jeruzsálem 1967-es egyesítése idején a lakosság 74 százaléka zsidó volt. Ma ez az arány 60 százalék, és a városban lakó teljes izraeli népesség mintegy egynegyede (több mint 120 ezer ember) lakik az arab kerületek által körbezárt negyedekben.
2010. 11. 05. (XIV/44)
