Holbrooke a második világháborút követő legvéresebb konfliktus, a három és fél éves boszniai háború lezárásában játszott szerepének köszönhetően mint békeközvetítő nagy nemzetközi elismerést vívott ki. De mint diplomata egyaránt betöltötte az Egyesült Államok németországi, valamint ENSZ-nagyköveti posztját, és Jimmy Carter elnöksége idején a legfiatalabbként, 36 évesen kapta meg a Kelet-Ázsiáért felelős külügyi államtitkári kinevezését.
A republikánus kormányzás alatt befektetési bankárként, újságíróként is dolgozott, és sikeres volt könyvszerzőként is. A mára már veteránnak számító, a Demokrata Párthoz közel álló diplomata mostanáig az Obama-adminisztráció Afganisztán–Pakisztán-stratégiájáért volt felelős mint különmegbízott, és kulcsszerepet játszott a hosszú ideje tartó és megtorpanni látszó afganisztáni konfliktus kezelésében.
A „Buldózer” névvel az 1995-ös daytoni békeszerződés után illették, melynek során sikerült elérnie, hogy a bosnyák nép és a horvát vezetők megegyezzenek Bosznia-Hercegovina felosztásáról. David Lidington,
a brit kormány EU-s ügyekért felelős minisztere szerint emiatt „minden európai adós neki”.
„Talán ő volt a modern diplomácia egyik legpregnánsabb bizonyítéka arra, hogy ha valaki omlettet akar készíteni, össze kell törnie néhány tojást” – jellemezte a svéd külügyminiszter, Carl Bildt egy üzenetében tárgyalási stílusát. Mint négy demokrata elnök külpolitikai tanácsadója, Holbrooke segített meghatározni a több mint negyven éven át tartó amerikai nemzeti biztonsági stratégiát, összekötve a washingtoni politikusokat, a New-York-i elitet és a világ fővárosainak befolyásos személyiségeit. Úgy tűnt, hogy repülőgépeken él, és azonos biztonsággal mozog az Upper East Side koktélpartijain, a Fehér Ház termeiben és Pakisztán nyomornegyedeiben – írta róla a Washington Post. Személyében Magyarország is egy nagy támogatóját veszítette el, hiszen feleségén, Kati Martonon keresztül jól ismerte és értette azokat a kihívásokat, amelyekkel az elmúlt húsz évben hazánk szembesült.
2010. 12. 17. (XIV/50)
