Schöpflin György európai parlamenti képviselő azt állította a Heteknek, hogy az országot ért brutális sajtókritikák mögött soros EU-elnökségünk áll, mely által az európai érdeklődés középpontjába kerültünk, és ez újabb ürügy arra, hogy Kelet felé lehessen exportálni a Nyugat esetleges bűntudatát. A Fidesz uniós képviselője önt idézte, mint aki egy konferencián arról beszélt, hogy már a 18. században kialakultak Nyugaton azok a negatív sztereotípiák, amelyek szerint a „barbárok" tőlük keletre vannak. Ön szerint is a régi reflexek miatt került az ország a pofonok völgyébe?
- Túlságosan leegyszerűsítő lenne, ha azt mondanám, hogy igen. Egy konferencián arról beszéltem, hogy a nemzeti-kulturális sztereotípiák, bármennyire nem szeretjük, de az európai együttlét alapjait is képezik. Ezek általában nem élesek, de léteznek. A hétköznapi életből is tudunk olyan nemzeti sztereotípiát elővenni, ami nekünk a szlovákokról, a szerbekről, az osztrákokról vagy az olaszokról általában eszünkbe jut. Immáron komoly tudománya van annak, hogy ezek az indulatok milyen okokra vezethetők vissza. Antropomorfológiai, etnikai, gazdasági és kulturális tényezőkön keresztül a politikai faktorokig sok tényező egymásra hatásából lesz azzá, amivé. A nemzetközi politika ennek kitűnő táptalaja, s az előítéletek gyakran kelnek életre kollektív értelemben úgy, hogy nem pusztán kisebb csoportok vagy egyének mondják egymásra, hanem egy kulturális régió, egy ország mondja a másikról, hogy az ott lakók barbárok, akik messziről szagolják a demokráciát. Az elmúlt időben ez játszódott le Magyarországgal szemben.
Ennek a mi kontinensünkön évezredes hagyománya van, és a szakirodalom szerint volt olyan periódusa az európai történelemnek, amikor kialakult az a nyugati önkép, mely szerint ők feljebb valók más régióknál, kontinenseknél. Ez nagyjából a felvilágosodás időszakára tehető, amikor a mai Nyugat-Európában végbement tudományos, technikai és gondolkodási forradalom ezt a régiót tette a világ vezető központjává. Ez olyan önazonosságot adott az európai embernek, ami részben igazolásul, részben munícióként szolgált a világ meghódításához, egyfajta civilizációs misszióval vegyítve. Ennek része volt a kereszténység terjesztése, még inkább a tudásban, filozófiában gondolt felsőbbrendűség, mely az európai embert a barbároktól megkülönböztette a meghódított gyarmatosított népekkel szemben.
2011. 01. 21. (XV/3)
