Irán
Miközben Irán az egyiptomi és közel-keleti „iszlamista fordulatot" és a saját forradalma 32. évfordulóját ünnepelte, a 2009-ben brutálisan elnémított ellenzék is megmozdult: tízezrek vonultak ismét utcára, a hatóságok azonban véresen
leszámoltak a tüntetőkkel. Több ember meghalt, egy tüntetőt a milícia egy hídról vetett le. Korábban a Forradalmi Gárda parancsnokai komoly megtorlást helyeztek kilátásba, egy törzstisztekből álló csoport azonban precedens nélküli levelet írt: nem fognak tüzet nyitni a „legitim célok" mellett tüntető emberekre. A teheráni parlamentben az ellenzék házi őrizetben tartott vezetőinek a kivégzését követelték, a rezsimellenes erők azonban további tüntetéseket ígértek.
Irak
A kezdetben kurd területeken kitört zavargások lassan Bagdadot és más nagyobb iraki városokat is elérték. A kormányzat sikertelenül próbálkozott a miniszteri fizetések kurtításával és az élelmiszerekre kivetett adó emelésének az elhalasztásával eleget tenni a követeléseknek: több ezren vonultak az utcára politikai változást követelve. A tüntetések során iszlamista pokolgépes merényletek és a hatóságokkal való össze-csapások miatt eddig már több mint száz ember megsérült, mintegy fél tucat demonstráló pedig életét vesztette.
Jordánia
A tüntetések a tunéziai elnök bukásával nagyjából egy időben, január közepén kezdődtek Ammanban és hat másik városban. A tömeg követelései közé már kezdetektől fogva iszlamista hangok is vegyültek. A Muzulmán Testvériség jordániai szárnya, az egyik legerősebb párt, az Iszlamista Akciófront - amely erős pozíciókkal bír a diák-, valamint szakszervezetekben is - már az első perctől fogva egy követ fújt a tüntetőkkel: vezetőjük, Hammam Szaid sejk szerint véget kell vetni az autoriter hatalomnak és annak, hogy korlátozzák a szabadságjogaikat. A hangzatos belpolitikai követelések ellenére az Iszlamista Akciófront szimpatizál a Gázai övezetben diktatúrát bevezető Hamasz terrorszervezettel, és elutasítja a Jordánia és Izrael közötti kétoldalú kapcsolatokat.
2011. 02. 25. (XV/8)
