A legutóbbi parlamenti választásokon az Igazi Finnek csupán a szavazatok 4,1 százalékát érték el, többek között ezért is lehet történelmi jelentőségűnek nevezni ezt az előretörést. A radikálisok a hagyományos pártok rovására érték el növekedésüket. A több évtizede vezető szerepet betöltő Centrum Párt 15,8 százalékot kapott, de az eddig kormányon lévő Nemzeti Koalíciós Párt is csupán 20,4 százalékot ért el.
Finnország évek óta mintaállamnak számított Európában, mivel itt nemcsak beszéltek, hanem tettek is azért, hogy a gazdaság, a kutatás, a tudomány valóban innovatív legyen. Ennek eredményeképpen az alig több mint ötmilliós népesség és a kedvezőtlen földrajzi adottságok ellenére is húzóágazatot tudtak teremteni. Hogyan érhetett el ilyen átütő sikert az integrációtól elforduló, finn érdekeket abszolutizáló, áldozatvállalásokat elutasító párt, az Igazi Finnek?
Mivel a jobbratolódás nem kifejezetten finn, hanem európai jelenség, ezért a gyökereket az elmúlt évek gazdasági nehézségeiben kell keresni. Az európai közös gazdaságpolitika lényege ugyanis a segítségnyújtás: a bajba került államok – Írország, Görögország, Portugália – hatalmas segélycsomagokat kaptak az EU-tól, mindenki más számára viszont a konszolidáció vált követelménnyé. Ez azonban csak megszorításokkal volt lehetséges, viszont a folyamatos áldozatkövetelés szinte törvényszerűen termelte ki a politikai elégedetlenséget. Pontosan ezt a folyamatot látta meg és használta ki a jobboldali populista párt, amely az egész választási kampányát az Európa-ellenességre építette. (Még időben váltottak az idegenellenességről, ami meglehetősen hiteltelen volt, lévén, hogy a skandináv országok közül Finnországban a legalacsonyabb a bevándorlók aránya.)
Ha az Igazi Finnek bekerül a kormánykoalícióba, EU-ellenes politikájuk első áldozata lehetne a Portugáliának szánt gazdasági mentőcsomag. Finnországban ugyanis ezekhez az intézkedésekhez nem elég a kormány döntése, hanem a parlamenti többség is szükséges.
Portugália két hete kért pénzügyi támogatást az Európai Uniótól és a Nemzetközi Valutaalaptól, melynek összege 80 milliárd euró lenne 3 évre. Ennek életbe lépéséhez az összes euróövezeti tagállam hozzájárulása szükséges, máskülönben nem jöhet létre a segítségnyújtás. Márpedig Timo Soini, az Igazi Finnek vezére már a választási kampány alatt egyértelművé tette: ki szeretnének lépni az eurózónából, valamint elutasítják a „kimentősdit” is. Ugyanerről a témáról vasárnap éjjel pedig a következőt nyilatkozta: „Eddig túl puhák voltunk Európához. Ezen változtatni kell.” Tuula Kuusinen, a párt egyik képviselőjelöltje így vélekedik a segítségnyújtásról: „Kicsi, öt és fél milliós nemzet vagyunk, be kell fejeznünk, hogy pénzt adunk minden más országnak. Egyszerűen nem engedhetjük meg magunknak.”
Finnország 1,4 milliárd euróval járulna hozzá a portugál EFSF-segélyhez. Amennyiben valóban leszavazzák a csomagot, az minden bizonnyal tovább súlyosbítja az adósságválságot, hiszen az eurózónához tartozó tizenhetek most arról döntenek, hogy Portugália segélyezésével lezárják a mentőakciót, vagy folytatódik a lánc a súlyosabb gazdaságokkal, mint Olaszország és Spanyolország.
Közben az Európai Bizottság úgy tesz, mintha semmi nem történt volna. José Manuel Barroso szóvivője egy sajtótájékoztatón csak annyit mondott, hogy az Európai Bizottság bízik abban, hogy Finnország tartja magát azon kötelezettségeihez, amelyeket az ideiglenes euróstabilitási alap létrehozásakor vállalt. Egyes elemzők szerint ugyanis akkor sincs nagy gond, ha Finnország kimarad a mentőcsomagból, mert részesedését a többi eurózóna-tagország minden további nélkül összedobná, sőt állítólag erre az esetre már létezik is egy titkos forgatókönyv.
Az Európai Bizottság, a Nemzetközi Valutaalap és az Európai Központi Bank hétfőn kezdte meg a tárgyalásokat Portugáliával, így május elejére állhat össze a hitelcsomag végleges változata. Minden bizonnyal addigra az is eldől, hogy részesei lesznek-e az Igazi Finnek az új kormánykoalíciónak. Jyrki Katainennek, a győztes párt vezetőjének ugyanis a választási eredmények alapján a másik két nagy párt közül legalább egyet meg kell hívnia az új koalíciós kormányba. Finnországban már hagyománynak számít, hogy minden párt képes koalícióra lépni bármelyik ellenfelével. Felettébb meglepő, hogy Katainen „egészen ésszerűnek” találja Soininak a bevándorlás korlátozását célzó követelését. A finn politikai viszonyok figyelembe vételével tehát még az sem kizárható, hogy a szociáldemokraták helyett a jobboldali populisták szállnak be a koalícióba. Persze kérdés marad, hogy a tárgyalások során hány követelésüket tudják majd kormányprogramszintre emeltetni.
Az esemény kapcsán több neves európai lap is felhívta a figyelmet az Európa-szerte megfigyelhető (jobboldali) populista irányba történő eltolódásra. A német liberális Der Tagesspiegel például utalást tett az osztrák szélsőjobb helyzetére, ahol az EU nem tudott eredményesen fellépni ez ügyben, és a magyarországi szélsőséges pártra, a Jobbikra is, amely a választási kampányban hangoztatott rasszista jelszavakkal okozott riadalmat Európában.
2011. 04. 22. (XV/16)
