Iskolai mészárlások eddig csak Nagy-Britanniában, Finnországban, Németországban és – a legtöbbször – az Egyesült Államokban fordultak elő. Brazíliában soha, ezért is sokkolta az egész országot a Rio de Janeiro nyugati részén, a Tasso da Saliveira önkormányzati iskolában történt gyilkosságsorozat, melyben tizenkét gyerek meghalt, és húszan megsérültek, több diákot még mindig kórházban ápolnak.
Számos kérdés marad: Hogyan történhetett ez meg? Honnan tudott a gyilkos fegyvereket szerezni? Miért hajtotta végre a huszonhárom éves munkanélküli Wellington de Oliveira, az iskola volt diákja szörnyű tettét éppen ott? Miért akar egy ember, mielőtt öngyilkosságot követ el, másokat is meggyilkolni?
A tragédia Rio de Janeiróban nem sokkal reggel 8 óra után kezdődött. Az elegánsan felöltözött, fekete nadrágot és sötétzöld inget viselő de Oliveira hátizsákjával a kezében azért lépett be az iskola kapuján, hogy az előző héten kért iskolai jelentést kézhez vegye, amire persze nem volt valójában szüksége. Bent találkozott egy tanárral, aki felismerte őt. Felment az első emeletre, a portugál terembe, ahol az ott levő diákoknak bejelentette, hogy előadást fog tartani. Majd a következő pillanatban hátizsákjából elővette 32-es és 38-as kaliberű fegyvereit, majd lőni kezdett.
„Mindenki a földre bukott, és próbált elrejtőzni a padok között, de a lövöldözés folytatódott” – a tizenhárom éves Mateus Moares így írta le a történteket (ő csak egy volt a tettestől néhány méterre tartózkodók közül): „Nyugi, dagi, nem foglak megölni!” – mondta neki de Oliveira, s valóban csak a lányok kaptak halálos lövést, a fiúkat csak megsebesítette. Többen próbáltak felmenekülni az emeletre azt kiabálva, hogy: „Ne ölj meg! Ne ölj meg!” De Wellington de Oliveira kíméletlen hatékonysággal járta végig halálos útját, egy másik teremben is folytatta a lövöldözést. Több mint hatvan lövést adott le. Közben egy fiú kifutott az épületből, és riasztotta a közelben tartózkodó közlekedési rendőrt, aki szembeszállt a gyilkossal, és lábon lőtte azt. Ekkor de Oliveira a rendőri felszólítás ellenére, hogy dobja el a fegyvert, fejbe lőtte magát.
Gyorsan kiderült, hogy az ámokfutás előre megfontolt bűncselekmény volt: Wellington de Oliveira búcsúlevelet hagyott, zavaros vallási felhanggal, amelyben kérte, hogy imádkozzanak érte, és kérjék Isten bocsánatát a sírja előtt.
Kisebb fiúként de Oliveira együtt járt anyjával a Jehova tanúi felekezet kiadványait terjeszteni. Csendes, udvarias, furcsa fiatalembernek ismerték, aki fekete nadrágban és ingben járkált, míg a többiek a 40 fokos melegben rövid nadrágban és papucsban szaladgáltak.
Anyja halála után, de Oliveira egyedül maradt abban a házban, amelyet örökölt. Ekkor hosszú szakállt növesztett, ami miatt „sejk”-nek becézték. Egy régi szomszédja megerősítette, hogy Jehova tanúja volt, mielőtt két éve az iszlámra áttért volna. Más szomszédai azt mondták róla, hogy kevés barátja volt, és sok órát töltött a számítógép előtt közösségépítő oldalakon, s az elmúlt évben rendszeresen fekete ruhát viselt, elszigetelten élt a saját világában.
A másik helyszínen, Hollandiában sem voltak eddig gyakoriak az ilyen jellegű bűncselekmények. A történet sem azonos a brazil tragédiával. Az Amszterdamtól délre fekvő Alphen aan den Rijn városban lövöldöző férfi a holland ügyészség szerint ismert volt a rendőrség előtt. A huszonnégy éves Tristan van der Vlis a városban élt az apjával, tagja volt egy holland lövészklubnak, ahol összesen öt lőfegyver tartására kapott engedélyt.
A lövöldözés múlt szombaton délben kezdődött a családokkal és gyerekekkel zsúfolt Ridderhof bevásárlóközpontban. Szemtanúk elmondása szerint a katonai mintázatú ruhát viselő, nagydarab férfi nagyjából 15 percen át lövöldözött a vásárlókra válogatás nélkül, hatalmas pánikot okozva. A férfi hat emberrel végzett, és tizenöt személyt sebesített meg, mielőtt lelőtte volna magát. Szemtanúk szerint a huszonnégy éves holland ámokfutó gépfegyverből nyitott tüzet a zsúfolt épületben. A hatóságok közlése szerint a férfi ellen tizenhét éves korábban eljárás folyt, egyebek mellett tiltott fegyvertartás miatt, de végül nem ítélte el a bíróság. Kiderült, hogy a vérengzésnél használt fegyverhez, valamint további négyhez volt engedélye.
A holland és a brazil ámokfutó közötti hasonlóság annyi, hogy der Vlis is hagyott hátra búcsúlevelet anyjánál, illetve egy, a bevásárlóközpont parkolójában talált fekete Mercedesben bukkantak rá egy másik levélre, amely szerint a férfi robbanószerkezeteket helyezett el a város három másik bevásárlóközpontjában. A bevásárlóközpontokat ugyan kiürítették, de robbanószerkezetet nem találtak. A szomszédok őt is normális embernek tartották.
Mindkét fiatalembernél szerepet játszhatott a kriminálpszichológusok által leggyakoribb indíték: a kirekesztettség és a bosszú. A szakemberek szerint az ámokfutó önkívületi állapotban cselekszik, ilyenkor csak az indulati reflexei működnek. Nincs tisztában tettének következményeivel, súlyosságával, megtorlást akar egy fizikai vagy lelki sérelemért. A mostani két esetben azonban a búcsúlevelek tanúsága szerint előre megfontoltan, és ahogy a riói eset mutatja, hidegvérrel gyilkoltak, miközben láthatóan tudatában voltak annak, amit tesznek.
„Ez a fajta bűnözés nem jellemző hazánkban – nyilatkozta Brazíliában Dilma Rouseff elnök asszony –, mindannyian itt, ebben az országban, férfiak és nők, összefogunk, hogy visszautasítsuk az ilyen fajta erőszakot.”
Sergio Carbal, Rio kormányzója – aki pszichopatának nevezte a huszonhárom éves férfit – éppen azért tesz komoly erőfeszítéseket, hogy a 2014-es világbajnokság és a 2016-os olimpia előtt visszaszorítsa a fegyveres erőszakot a városban. Bár úgy tűnik, hogy a Rio nyomornegyedeiből származó erőszakos drogbandák megtisztítása által Rio de Janeiro még nem lesz biztonságban a fegyvert viselő egykori diákoktól.
2011. 04. 15. (XV/15)
