hetilap

Ratko Mladics boszniai szerb családban született, apja is katona volt, akit gyerekkorában megöltek a nácikkal együttműködő horvát usztasák. Ő maga tanárnak készült, azonban 19 évesen csatlakozott a Jugoszláv Hadsereghez, ahol a katonai akadémián végig évfolyamelső volt kiváló eredményekkel. Már fiatalon vezető beosztást kapott a hadseregben, és Macedóniában szolgált. Jugoszláviából 1991-ben kivált Horvátország, Szlovénia és Macedónia, a szerbek azonban nem kívántak kiválni, az ott maradt horvátok és bosnyákok pedig nem akartak szerb vezetést, függetlenedni akartak.
1992-ben egy népszavazáson a horvátok és a bosnyákok Bosznia függetlenedése mellett szavaztak, míg a szerbek bojkottálták a szavazást, és megalakították saját Boszniai Szerb Köztársaságukat. A nemzetközi közösség elismerte Bosznia függetlenségét, de a muzulmánok, a szerbek és a horvátok egymásnak estek a terület ellenőrzése fölött.
A boszniai szerb hadsereget főként a Jugoszláv Néphadsereg volt katonái alkották. A tehetséges és nagy tekintélyű Ratko Mladicsot bízták meg a parancsnoksággal, aki már a horvátok elleni háborúban is bizonyította vezetői képességeit. A fő cél egy „tiszta” szerb állam létrehozása volt. A háború kezdetén Mladics ostrom alá vette Szarajevót, ahol az ostrom 4 éve alatt közel 10 ezer ember halt meg.
A konfliktus nemzetközi figyelmet keltett, a muszlim vallású bosnyákok támogatására még jemeni származású katonák is csatlakoztak, akik egy része terrorista volt. Mladics nem enyhített az ostromon. Miután Srebrenicát 1993-ban az ENSZ „védett övezetté” nyilvánította, több tízezer muszlim menekült a városba. Mladics csapataival 1995 júniusában mégis elfoglalta a várost, amelyet mintegy 600 gyengén felfegyverzett holland ENSZ-békefenntartó „védett”. Ők a szerb hadsereg túlerejével szemben képtelenek voltak és nem is akartak védekezni. Mladics bevonulásakor a többségük átvonult egy másik bázisra. (A holland kormány 7 évvel a történtek után elismerte felelősségét és lemondott.)
Bár Mladics a bevonulása után biztosította a még ott lévő menekülteket, hogy nem lesz semmi bántódásuk, az ENSZ-békefenntartók szeme láttára vérengzés alakult ki. Előkerült egy archív felvétel, amelyen Mladics így nyilatkozik Srebrenica elfoglalása után: „Itt vagyunk 1995. július 11-én a szerb Srebrenicában, nem sokkal egy nagy, szerb szent nap előtt. Átadjuk ezt a várost a szerb nemzetnek, emlékezve a törökök elleni felkelésre. Eljött az idő a muszlimok elleni bosszúra.”
A bosszú elkezdődött: a tömeg szeme láttára vágták el kisgyerekek torkát és erőszakoltak meg nőket. Egy idő után a nőket és a gyerekeket busszal elszállították, miközben a férfiak nagy része fogságban maradt. A második világháború utáni Európában példátlan módon a boszniai szerb hadsereg tagjai szisztematikusan sorba állítottak több ezer megkötözött muszlim férfit, majd gépfegyverrel halomra lőtték őket. A tömeggyilkosságnak 8 ezer halálos áldozata volt. A holttesteket markolókkal kotorták tömegsírokba, egyeseket azonban hátborzongató módon élve temettek el. Mladics a srebrenicai rémtetteiért kapta meg a „Bosznia mészárosa” jelzőt.
A népirtás nyomán a háborúba a NATO is beavatkozott, aki a horvát hadsereget is támogatta, így azok csapást mértek a szerbekre. A szerb hadsereg összeomlását követő 1995-ös békekötés lezárta ugyan a harcokat, de a gyilkosok és segítőik szabadlábon maradtak.
A balkáni háborúk bűnöseinek elítélésére jött létre a Hágai Nemzetközi Törvényszék, azonban a „nagy halak” évekig nem kerültek bíróság elé. Pedig az amerikai titkosszolgálat már közel volt ahhoz, hogy elfogja a boszniai szerb köztársaság volt elnökét, Karadzsicsot és Mladicsot. Lehallgatták telefonbeszélgetéseiket, bemérték őket, majd el is kezdték kiképezni a kommandósokat, de végül az akciót lefújták.
Mladicsot a Milosevics-féle rezsim védelmezte: szabadon mozgott Szerbiában, minden álca nélkül. Részt vett lánya temetésén, aki öngyilkosságot követett el, majd fia esküvőjén, rendszeresen látogatott futballmérkőzéseket, és éttermekbe járt. Milosevics 2001-es letartóztatása után azonban nehezebb helyzetbe került, de még 2006-ban is látták őt Belgrádban. Ezután eltűnt, közel 20 millió dolláros vérdíjjal a fején.
Mladics még a kilencvenes években azt nyilatkozta, hogy mindazok, akik felelősségre akarják vonni, „csúnyán megfizetnek”. 2001-ben Zoran Dzsindzsics lett a szerb miniszterelnök, aki 2 évvel később ígéretet tett Carla Del Ponte ENSZ-főügyésznek, hogy Ratko Mladicsot is hamarosan elfogják. Pár nappal később Dzsindzsicset meggyilkolták.

A háború bűnösei

Szlobodan Milosevics: Jugoszlávia volt elnökét 2001-ben letartóztatták és Hágában bíróság elé állították. 2006-ban szívrohamban halt meg még az ítélethirdetés eltt. Radovan Karadzsics: a boszniai szerb köztársaság elnökét Mladiccsal együtt a nép­­­­irtásban, így a srebrenicai öldöklésben való részvétellel vádolják. Dr. Dragan álnéven, hamis névvel és ketts identitással természetgyógyászként élt Szerbiában. 2008-ban fogták el, jelenleg Hágában zajlik a tárgyalása.
Ante Gotovina: a volt horvát tábornok 1995-ben etnikai tisztogatást rendelt el a szerbektl visszaszerzett területeken. 2005-ben letartóztatták, és a hágai bíróság idén áprilisban 24 év börtönre ítélte. Fellebbezett az ítélet ellen.
Biljana Plavsics: A boszniai háború egyetlen ni vádlottja volt Hágában. Karadzsics után a Boszniai Szerb Köztársaság elnöke lett. Hírhedt volt arról, hogy a nem szerbek elleni etnikai tisztogatást „természetes jelenségnek” nevezte. 2003-ban 11 év börtönre ítélték. Egy svédországi börtönben tartották fogva, ahonnan 2009-ben, id eltt szabadult.
Ramush Haradinaj: koszovói miniszterelnök, korábban a Koszovói Felszabadító Hadsereg (UCK) parancsnoka volt. A szerbek elleni gyilkossággal, erszaktétellel és kínzással vádolták meg. 2005-ben bíróság elé állították, azonban 2008-ban ejtették a vádakat. A bíróság az ügy újratárgyalását kérte a tanúk megfélemlítésére való hivatkozással.
Vojislav Seselj: szélsséges szerb politikus. Többek között a magyar kisebbséget is kiirtással és deportálással fenyegette. 2003-ban feladta magát. Jelenleg is tart a pere Hágában. Goran Hadzsics: Az utolsó szabadlábon lév háborús szökevény. Horvátországban volt a lázadó szerbek politikai vezetje. Gyilkossággal, kínzással és nem szerb lakosok deportálásával vádolják. 2004-ben indult eljárás ellene.

Tovább olvasná?

Ez egy cikk a hetilapból, amit online előfizetést követően belépéssel elér.

Vagy vásárolja meg a lapot az újságárusoknál.

Előfizetek

Belépek