- Az izraeli miniszterelnök mindenekelőtt azt tisztázta - előbb az Egyesült Államokban, majd most Európában is -, hogy Izrael mit tehet reálisan a palesztinokkal zajló békefolyamatban, és mi az, amit nem tehet meg. Netanjahu világossá tette, hogy az 1967-es határvonalakhoz - amelyek soha nem számítottak nemzetközi határoknak - való visszatérés nem elfogadható feltétel Izrael számára. Izrael inkább tárgyalások útján kíván megegyezni a palesztinokkal az olyan új határvonalakról, amelyek lehetővé teszik számára, hogy egyedül is képes legyen megvédelmeznie magát. Az 1967-es háború előtti felosztás Jeruzsálemet is kettészelte, és az egész Óvárost a régi fegyverszüneti vonalak túloldalára, az arab oldalhoz csatolta. A miniszterelnök a washingtoni Kongresszus két házának összevont ülésén egyértelműen közölte, hogy Jeruzsálemnek izraeli fennhatóság alatt kell maradnia, és az alatt is marad. Ezt az izraeli álláspontot azzal indokolta, hogy csak egy olyan szabad és demokratikus kormányzat, mint az izraeli, tudja biztosítani Jeruzsálemet a három nagy világvallás számára. Mindezeket az alapelemeket figyelembe véve Izrael kész a kompromisszumra, és a maga részéről tesz is majd engedményeket. Megvédelmezi azonban az egységes Jeruzsálemet, és megvédelmezi azokat a határokat, amelyek minimális alapot adnak Izrael számára az önvédelemhez.
Jeruzsálemmel kapcsolatban Netanjahu megjegyezte, hogy „kreativitással és jóakarattal" a palesztinok számára is elfogadható megoldás születhet. Mire gondolhat, hiszen az izraeli és a palesztin álláspont ma kölcsönösen kizárják egymást?
- Nem tudom megmondani azt, hogy mi járhat Netanjahu fejében. Mindenesetre nagyon egyértelműen beszélt arról, hogy Jeruzsálem izraeli fennhatóság alatt és egységes marad. A múltban azonban az izraeli miniszterelnökök megpróbálkoztak többféle alternatív megoldási javaslattal. Simon Peresz a kilencvenes években külügyminiszterként azt javasolta, hogy Jeruzsálem legyen vallási szempontból nyitott, viszont a város legyen zárt egy politikai értelmű újrafelosztás előtt. Azt értette ez alatt, hogy Izrael kész külön megállapodásokat kötni az egyes vallásokkal a szent helyekről. Ilyen egyezség áll fenn például a Vatikánnal és a protestáns egyházakkal a Jeruzsálemben található különböző szent helyeikkel kapcsolatban. Ami a muszlim szent helyeket illeti, Jichák Rabin miniszterelnök azt javasolta, hogy a Templomhegyen található két muzulmán szentély maradjon továbbra is a jordániai királyság felügyelete alatt. Jordánia rendelkezik egy olyan szervezettel, amely az iszlám létesítmények igazgatására jött létre. Ez a Waqf, amely gondviselőként felelős a két muszlim szent helyért is. A kereszténység esetében az egyház és az állam különváltan működik, ezért a megállapodásokat az egyes egyházakkal kell megkötni. Az iszlám érdekeltségek esetében viszont az állam és a mecset, vagyis az egyház, az esetek többségében egységesen működik, ezért az állami szerv a megfelelő partner a templomhegyi szentélyek felügyeletére.
2011. 06. 17. (XV/24)
