hetilap

A szóba jöhető republikánus jelöltek a Ralph Reed (lásd keretes írásunkat) által szervezett Hit és Szabadság című konferencián mutatkoztak be a Mike Huckabee visszalépése miatt „megárvult” evangéliumi tábor előtt. Huckabee, aki a keresztény jobboldal egyik nagy favoritja volt, és 2008-ban John McCain mögött a második helyen végzett az elnökjelöltségért folytatott versenyben, nemrégiben be­jelentette, hogy nem indul a 2012-es elnökválasztáson. Kiesésével egy nagyméretű szavazótábor keres magának alkalmas jelöltet, ennek megfelelően a konferencián felszólaló politikusok mindegyike igyekezett az evangéliumi füleknek kedves dolgot mondani.
A legnagyobb sikert Michele Bachmann minnesotai képviselő, a Tea Party mozgalom egyik alapítója és szemmel láthatóan az evangéliumi szavazók favoritja aratta. Bachmann, Minnesota első női republikánus képviselője az Oral Roberts Egyetemen szerzett jogi diplomát, majd adóügyekkel foglalkozott, és 2000-ben került be Minnesota állam szenátusába. Hivatalosan ugyan még nem jelentette be jelöltségét, felszólalásában azonban Obama egészségügyi politikáját bírálta, és szóvá tette, hogy az elnök elárulta Izraelt. Beszédét kétperces imával zárta, ami szintén nagy tetszést váltott ki a jelenlevőkben.
A republikánus jelöltek között számos színes egyéniség található, közülük is kiemelkedik Herman Cain üzletember, aki saját magát Herminátornak nevezi. Cainnek nincs nagy tapasztalata a politikai életben, egyszer indult a szenátusi jelöltségért Georgiában, de nem sikerült jelölést szereznie. Külpolitikai kérdésekben meglehetősen tapasztalatlan, az afganisztáni háborút például ráhagyná a katonai szakértőkre, közel-keleti kérdésekben sincs még nagy tapasztalata. Mindemellett azonban rádiós műsorvezetőként jó szónoki képességekkel rendelkezik, és – ami sokat elmond a választási felhozatalról – a legjobban szerepelt a Fox News által szervezett első televíziós republikánus jelöltvitán, ahol rajta kívül Tim Pawlenty, Ron Paul, Rick Santorum (ő is a héten jelentette be hivatalosan az indulását) és Gary Johnson vett részt. Cain egyik elő­nye, hogy fekete származásúként élete maga az amerikai álom: matematikus és programozó diplomát szerzett a Purdue Egyetemen, rövid ideig a haditengerészetnek dolgozott, majd üzleti elemző lett a Coca-Colánál, ahol apja korábban sofőrként dolgozott. Később a Godfather’s Pizza étteremlánc vezérigazgatója lett. Cain politikai tapasztalat területén fennálló hiányosságait azzal igyekszik előnnyé kovácsolni, hogy most olyan emberre van szükség, aki ért a gazdasághoz, és józan ötletei vannak annak helyreállításához. A Herminátor, aki egy déli prédikátor fellépésével van megáldva, jól kihasználja származását is – nemrégiben azzal viccelődőtt, hogy „ne ítéljenek el engem csak azért, mert az első fekete elnök rossz volt”.
A jelöltségért folytatott versenyben két „kakukktojás” is van, Jon Huntsman és Mitt Romney, akik vallásuk szerint mormonok. Bár mindkét jelölt jelentős politikai tapasztalatokkal rendelkezik, mindketten kormányzók voltak, Huntsman pedig egészen a közelmúltig volt az Egyesült Államok kínai nagykövete, vallási hovatartozásuk hátrányt jelent a republikánus táboron belül. A Pew Research Center felmérése szerint ugyanis a szavazók 25 százaléka nem szavazna egy mormon hitű jelöltre, a Republikánus Párton belül pedig ez a szám 44 százalék volt 2008-ban, amikor Mitt Romney végül kiszállt az elnökjelöltségért folytatott versenyből. Hunstman és Romney mindketten részt vettek a Hit és Szabadság rendezvényén, de valószínűleg nem fognak nagy erőkkel kampányolni Iowában, ahol az evangéliumi tábor komoly szavazóerővel rendelkezik.
Romney-ról, aki vallása ellenére a republikánusok egyik legerősebb jelöltje, egy friss felmérés szerint a választók 49 százaléka úgy gondolja, alkalmas az elnöki feladatra, szemben a 25-25 százalékkal, akik vagy nem tartják alkalmasnak, vagy nem tudják eldönteni.
A republikánus evangéliumi körök másik favoritja Tim Pawlenty, Minnesota állam korábbi kormányzója, akit ugyanakkor a teljes szavazói körben sokkal kevesebben tartanak alkalmasnak az elnöki poszt betöltésére. Pawlenty a héten megtartotta első nagy gazdaságpolitikai beszédét, amelyben az adók csökkentése mellett érvelt, arra azonban nem adott választ, hogy a kieső adóbevételt a szövetségi állam hogyan pótolná.
Az egyik legismertebb lehetséges jelölt Sarah Palin, aki alaszkai kormányzóként volt John McCain alelnökjelöltje 2008-ban. Palin hivatalosan még nem jelentette be indulását, de az elmúlt hetekben egy kampánybusszal járja az Egyesült Államokat, így gyakorlatilag mindenki jelöltként tekint rá. Palin előnye, hogy a 2008-as választás óta már országos szinten is ismert, rengeteget szerepel a médiában, nemrég megjelent könyve jól fogy, az elnöki szerepre való alkalmasságáról azonban az átlagos szavazó nincs meggyőződve. A közelmúltban végzett Rasmussen-felmérés szerint a szavazók 63 százaléka gondolja úgy, hogy Palin nem alkalmas a posztra, ebből a szempontból még a kevésbé ismert Pawlenty és Ron Paul is jobban áll, nem beszélve Romney-ról, akit a számok szerint a választók kétszer alkalmasabbnak tartanak. Palin nem vett részt a Reed által szervezett konferencián, de nem is volt szüksége a bemutatkozásra, az evangéliumi szavazók körében így is jelentős támogatásnak örvend.
Az ismertebb nevek közé tartozik Newt Gingrich, aki egykori házelnökként professzionális politikusnak számít, ennek ellenére a Rasmussen-felmérés szerint a szavazók 26 százaléka gondolja alkalmasnak a posztra. Gingrich zavaros magánélete hatalmas hátrány az evangéliumi blokk szemében, bár minden héten tesz valamilyen gesztust a keresztény tábor felé. A háromszor nősült politikusról a sajtó kiderítette, hogy éppen egyik munkatársnőjével folytatott viszonyt, amikor a képviselőház elnökeként a hírhedt Monica Lewinsky-szexbotrányban a Bill Clinton elleni vizsgálatot vezette. Botlásait a CBN televíziónak adott interjúban azzal magyarázta, hogy „egy időben az országom iránti szenvedélyes szeretetből túl sok munkát vállaltam, és közben helytelen dolgok történtek az életemben”. A baptista vallású Gingrich egyébként 2009-ben meglepetésre katolizált: mint mondta, XVI. Benedek pápa amerikai útja során az egyházfő kisugárzása nyomán „megdöbbentő boldogságot és békességet tapasztaltam meg”.

Második nekifutás

Az idén ötven éves Ralph Reed az elmúlt hétvégén tartott fórumot a Republikánus Párt elnökjelöltjei számára Washingtonban, két évvel ezelőtt létrehozott szervezete, a Family and Faith Coalition – FFC, azaz Család és Hit Koalíció – szervezésében. Az FFC létrehozásától elsősorban azt reméli, hogy megismételheti egy évtizeddel ezelőtti sikerét, amikor George W. Bush támogatására sikerült mobilizálnia a konzervatív keresztényeket.
Reed számára, akit a Focus on the Family alapítójával, James Dobsonnal és a Family Research Council vezetőjével, Tony Perkinsszel együtt a média csak a „nem hivatalos szentháromságnak” nevez, a múlt hétvégi esemény egyfajta újjászületésnek is tekinthető. Amikor 33 évesen a Time magazin címlapjára került, még úgy tűnt, semmi nem állítja meg. A politikai botrányok és a pénz iránti vágy azonban az évek folyamán jelentősen megtépázta hírnevét. 1990-ben Pat Robertsontól megörökölte a Keresztény Koalícó vezetését, majd mentora nyomdokain haladva maga is magasabb politikai szférákba vágyott. Miután sikertelenül próbálkozott elnyerni pártjában az elnökjelöltséget, Reed 2006-ban először kormányzóhelyettesnek jelöltette magát Georgia államban, ahonnan siker esetén egyenesen a kormányzói széket, majd 2012-ben talán a Fehér Házat is célba vehette volna – ha tervei sikerrel jártak volna.
Erre azonban soha nem került sor. Reed, aki azzal dicsekedett, hogy a konzervatív keresztényekre támaszkodva elsöprő győzelmet arat, korábbi csekély előnyét is elvesztve alulmaradt egy addig szinte ismeretlen georgiai szenátorral szemben. Bukása egyik oka a Jack Abramoffhoz fűződő, jól dokumentált kapcsolata volt. Reed már egyetemi éveiből ismerte az üzletembert, kapcsolatuk azonban az ismeretségnél sokkal több volt: részese volt Abramoff több homályos üzletének, többek között például keresztény szavazókat mozgósítottak olyan kaszinók elleni harcra, amelyek Abramoff saját játéktermeinek jelentettek konkurenciát. Mindezek nyilvánosságra kerülése azonnal véget vetett Reed politikai karrierjének.
Reed a vállalati lobbizás más területén is tevékenykedett, ami ismét megkérdőjelezte valódi céljait: kliensei érdekeit képviselve szorgalmasan támogatta a Kínával folytatott szabadkereskedelem kiterjesztését, amelyet a konzervatívok – Kínában nemzetbiztonsági veszélyforrást látva – általában elleneztek. Reedet valójában nem is az Abramoffal folytatott – szintén jelentős hasznot hozó – kapcsolat, hanem ez az utóbbi üzlet tette igazán gazdaggá.
2012-höz közeledve Reed még mindig jelentős szavazóréteg mozgósítására számíthat: a Republikánus Párt biztos szavazóinak 44 százaléka, akik az országos szavazóközönség mintegy egynegyedét jelentik, újjászületett kereszténynek vallja magát. Ez a tömeg azonban számos, igen különböző réteget ölel fel, köztük a spanyol ajkú keresztényeket és a kon­zervatív kereszténység új generációját, akik már egyáltalán nincsenek meg­győződve arról, hogy mozgalmuknak valóban szorosan a Republikánus Párt mellett van a helye. Közöttük sokan – fenntartva abortuszellenes állás­pontjukat – azzal sem értenek egyet, hogy a keresztény programban folyamatosan és kizárólagosan ez a domináns téma.

Tovább olvasná?

Ez egy cikk a hetilapból, amit online előfizetést követően belépéssel elér.

Vagy vásárolja meg a lapot az újságárusoknál.

Előfizetek

Belépek