hetilap

Lenin egyszer állítólag azt mondta, rá fogja venni a kapitalistákat, hogy eladják neki a kötelet, amire aztán fellógathatja ket. A török Igazság és Fejldés Pártja (AKP) rávette a Nyugatot, hogy ingyen adja át ezt a kötelet – írja Barry Rubin, a Nemzetközi Kapcsolatok Központ (GLORIA Center) Törökország-szakért igazgatója. Szerinte a török választások forradalomra emlékeztetnek. „Viszont, amikor Iránban 1979-ben átvették a hatalmat az iszlamista erk, mindenki tudott róla. Ezzel szemben a török forradalom leginkább egy árnyékhadmŐveletre emlékeztet. Tökéletesre sikeredett, miközben a nyugati kormányzatok képtelenek felismerni, hogy mi is zajlik valójában.”
Most fordulópontnál áll a helyzet, amely minden vonzatában és következményében legalább annyira jelents, mint az iráni vagy egyiptomi forradalom. Természetesen idbe fog telni, de Törökország jelenleg olyan pályán mozog, amelyen felszámolhatja Kemal Atatürk 1920-as években bevezetett demokratikus intézményeit. A szekuláris Törökország és a Nyugat-barátság már a múlté: egy olyan ország van felemelkedben, amely a külföldi és honi radikális iszlamisták szövetségébe tömörülhetnek.
Ezt igazolják a választási eredmények: az árnyék iszlamista párt, az Igazság és Fejldés Pártja közel 50 százalékot szerzett a választásokon. A török választási rendszer alapján ez 325 helyet, vagyis a parlamenti mandátumok körülbelül 60 százalékát biztosítja a harmadszor is kormányra kerül pártnak.
A legersebb ellenzéki párt, a Köztársasági Néppárt mintegy 26 százalékát szerezte meg a voksoknak, így 135 helyre jogosult az összesen 550 fs törvényhozásban. A jobboldali Nemzeti Mozgalom Pártját 100 szavazóból 13 százaléknyian tekintették érdemesnek a képviseletre, így 54 széket kaptak az ankarai NemzetgyŐlésben. Rajtuk kívül van 36 független képvisel is, k kurd autonómiapárti politikusok.
Emlékeztetül: az Igazság és Fejldés Pártja 363 nemzet­gyŐlési helyet nyert 2002-ben a 34 százalékos választási eredményével. 2007-ben már 46,58 százalékot ért el, 2011-re pedig majdnem 50 százalékot, és 325 mandátumot „produkált” a törvényhozási választáson.
Statisztikai szemmel vizsgálva a török kormánypárt veszített a mandátumaiból – ellenben több mint 5 millióval több szavazót nyert (ez a helyzet a török választási rendszer sajátosságainak köszönhet). Az Igazság és Fejldés Pártja tehát papíron egy hajszálnyival gyengült az elz ciklushoz képest. A választási eredményeket nagyobb kontextusba helyezve azonban figyelmeztet eredményt kapunk: a párt szavazói bázisa folyamatosan bvül. A pártot támogató törökök nagy része ugyan nem akar iszlamista rezsimet, és nem is így tekint az AKP-re. A választók nagy része vélheten egy ers, nemzeti pártot lát benne, amely tiszteletben tartja az ország vallási hagyományait, valamint egy jelents nemzetközi játékost faragott az országból – és nem utolsó sorban jól kezeli a gazdaságot.
Az AKP szinte mindent elért, amit célként kitŐzött maga elé. Növelte a választói bizalmat – nagyobb mértékben, mint korábban bármelyik párt –, és legalább további 4 évig hatalmon maradhat, miközben módosíthatja az intézményrendszert, megfélemlítheti ellenfeleit, átszabhatja a török külpolitikát, és tovább sodorhatja a közvéleményt az Amerika- és zsidóellenes „vizeken”. Egyetlen egy területen nem jöttek be a számításai: nem ért el kétharmadot a törvényhozásban, így nem változtathatja meg az alkotmányt kedve szerint. Legalábbis elvben, ám a jelek szerint bátran írhat egy új alkotmányt, ugyanis mindössze 5 másik parlamenti képvisel szavazatát kell „kikölcsönözni” ahhoz, hogy átvigyék a törvényhozáson és népszavazásra tŐzzék ki az AKP által jegyzett alaptörvényt. (Tekintettel a parlamenti válasz­tásokon való részvételi arányra, illetve az eredményekre, szinte biztosan állítható, hogy az AKP megnyerné a népszavazást is.) Az AKP most komolyan beásta magát, és elindulhat Törökország radikális átalakítása irányába.
Az AKP dörzsölt iszlamizmusáról nyerte a térségben a hírnevét, miközben öndefiníciója szerint jobbközép párt. Egyre többen kezdtek el beszélni „errl a modellrl” az elmúlt idben. Példának okáért: az egyiptomi Muzulmán Testvériség is „lájkolja” a stratégiát.
Ahogy a török iszlamista párt egyre több és több támogatást kap – a választások egyértelmŐen ezt igazolják –, egyre ambiciózusabbá, vak­me­rb­bé és szélsségesebbé válhat. Több „veszély” is fennáll: módosíthatják az alkotmányt, így kövezve ki az utat egy jóval iszlamistább társadalom irányába. Az ország kormányzati rendszere is módosulhat: az elnöki struktúra irányába elmozdulva kiszélesíthetik a regnáló miniszterelnök, Recep Tajjip Erdogan hatáskörét. A kormányzat könnyen beavatkozhat és módosíthatja a megmaradt intézményeket – elssorban a fegyveres erk és az igazságszolgáltatás szférájában, érintve az iszlamistáknak még ellenálló médiumok jogait. Fenyeget lehetség, hogy könnyen olyan kurzus alakulhat ki, amely szimpatizál az iráni iszlamistákkal, Szíriával (amely ugyan még nem iszlamista, de része a Teherán vezette „tengelynek”), vagy olyan terrorszervezetekkel, mint a Hamasz, Hezbollah, vagy akár a Hamasz anyaszervezetével, a Muzulmán Testvériséggel. Egy olyan kormányzat, amely az amerikai vagy nyugati érdekeket teljesen háttérbe szorítja, és – egyszerŐen fogalmazva – gyŐlöli Izraelt. A zsidó állam továbbra is abban bízik – az izraeli miniszterelnök is reményked nyilatkozatot tett az ügyben –, hogy
javulnak a kapcsolatai Ankarával, de egy szélsséges váltás Törökországban könnyen meghiúsíthatja ezeket a reményeket. (atv.hu)

Tovább olvasná?

Ez egy cikk a hetilapból, amit online előfizetést követően belépéssel elér.

Vagy vásárolja meg a lapot az újságárusoknál.

Előfizetek

Belépek