Joan Illuzzi-Orbon manhattani ügyész szerint ahhoz, hogy a szobalányt tanúként használják az ügyben, az ügyészeknek hinniük kell abban, hogy bűncselekmény történt. Illuzzi-Orbon hozzátette: „Abban a pillanatban, amikor nem tudunk hinni az embereknek, nem tudunk vádat sem emelni." A meglehetősen eufemisztikus megfogalmazást úgy lehetne lefordítani, hogy az időközben megismert tények fényében maga az ügyészség sem tud hinni a Nafissatou Diallo nevű guineai szobalánynak, aki többszörös szexuális erőszakkal vádolta meg a 62 éves Dominique Strauss-Kahnt (DSK). (A nő ruháján talált DNS-nyomok ugyan bizonyítják azt, hogy szexuális kapcsolat történt, de Strauss-Kahn kezdettől tagadta az erőszak tényét.)
A guineai származású szobalány szavahihetőségével kapcsolatos kétségek már alig egy héttel Strauss-Kahn letartóztatása után felmerültek: a nyomozóhatóság és az ügyészség ugyanis egy olyan beszélgetésre bukkant, amely alig 28 órával az állítólagos erőszakoskodás után készült, és amelyen a szobalány egy kábítószer-terjesztéssel vádolt férfival beszélget. A beszélgetés során - amelyet a börtönökre vonatkozó szabályok szerint automatikusan rögzítettek - a szobalány azt mondta: „ne aggódj, a pasasnak sok pénze van, tudom, mit csinálok".
A beszélgetés felfedezése után a nyomozóhatóság egyre több gyanús nyomot talált Diallo életvitelében, akit a sajtó eleinte mélyen vallásos és gyermekét özvegyen egyedül nevelő muzulmán bevándorlóként mutatott be. Bár a nő azt állította, hogy a Sofitel hoteltől kapott fizetése az egyetlen keresete, számláján a hatóságok 100 ezer dollárnyi pénzt találtak, amelyet több összegben, készpénzben fizettek be. A New York Post korábban azt állította, hogy a Sofitel férfi vendégei gyakran vették igénybe a prostituáltként is tevékenykedő nő szexuális szolgáltatásait, innen származik a pénz.
2011. 07. 08. (XV/27)
