Mintegy három hete verte fel először sátrait egy maroknyi tüntető Izrael legnagyobb városában, akik kezdetben a magas ingatlanárak ellen tüntettek. Azóta több hullámot is megért a tüntetés(sorozat), a múlt héten több százezres tömeg vonult az utcákra, de ugyanígy hatalmas tömeg volt kíváncsi a demonstrálóknak koncertet adó izraeli rockzenészre, Slomó Arcira is. A megmozdulás szervezői mára hosszú listát állítottak össze: követeléseik az olcsóbb oktatástól kezdve az élelmiszerárak csökkentésén át a gazdagok és a szegények közötti szakadék csökkentéséig terjednek. Egyre többen csatlakoznak a mozgalomhoz, amelyet sokan jó programnak tartanak.
A nemzetközi hírű izraeli író, Amos Oz kedden komolyabb szempontok alapján közelítette meg a kérdést. Azt írta a Los Angeles Times hasábjain, hogy „Izraelben sohasem volt tökéletes egyenlőség, de fénykorában mégis egyenlőbb volt, mint a világ bármely másik állama". Oz szerint a „szegénység nem volt súlyos, a gazdagság pedig nem volt hivalkodó, a szegényekkel és szűkölködőkkel szemben jobban érvényesült a szociális felelősség - mind gazdasági, mind pedig érzelmi szinten".
Az izraeli Globes Financial hírügynökség szerint az elmúlt húsz év során egy átlagos izraeli lakás ára több mint 100 százalékos áremelkedésen esett át. Összehasonlításképpen: Jeruzsálem külvárosi részében 80-100 millió forintot, Tel Avivban pedig még többet is elkérnek egy 100 négyzetméteres lakásért. Ez az amerikai ingatlanárak háromszorosa, miközben az izraeli átlagkereset 50 százalékkal az amerikai szint alatt marad. Ami az elején egy pár százas tüntetés volt, az most egy élő, tevékeny közösség Tel Avivban, amely héberül annyit tesz: a tavasz dombja. Minden egyes sátornak van „címe", ahova a reggeli lapokat kézbesítheti a postás, sőt még egy közös konyhát is felállítottak. A magát szerényen „hajléktalan VIP"-nek nevező önkéntes, Adi azt állítja, hogy naponta 300 embert látnak el: „Naponta három-négy alkalommal főzünk, a vacsora pedig süti és gyümölcs." A kollektív szellem ellenére a tábornak megvannak a maga kihívásai. „Időnként szórakoztató, időnként nagyon fárasztó" - jegyezte meg egy másik aktivista, Lisa, aki szerint a legnagyobb probléma az, hogy figyelni kell a zsebtolvajokra és a kábítószerfüggőkre, akik könnyen lopásra vetemednek.
2011. 08. 12. (XV/32)
