Az 1666-os londoni tűzvész óta nem égett ennyi épület Angliában, mint az elmúlt néhány napban. Dühödt, cinikus tömegek törnek-zúznak, fosztogatnak, és gyújtogattak napokon keresztül először Londonban, majd a zavargások átterjedtek olyan nagyvárosokra is, mint Birmingham, Bristol vagy Nottingham. Utoljára New Orleansban, a Katrina-hurrikán pusztítása utáni napokban lehetett látni hasonló jelenteket, amint a tragédia nyomán támadt zűrzavart gátlástalan fosztogatásra használták ki egyesek. Nagy-Britanniában azonban nem volt katasztrófa - a britek éppenséggel elégedetten élvezték azt, hogy kimaradnak a kontinens euróválságából.
Szakértők párhuzamot vonnak a londoni és más európai nagyvárosokban, például Athénban vagy Párizsban kitört korábbi zavargások között is: a meglévő feszült helyzetben egy váratlan esemény olajat öntött a tűzre, és ez széles körű megmozdulásokhoz vezetett. Emlékezetes, hogy az évekkel ezelőtti párizsi zavargások is egy huszonéves halála miatt robbantak ki. Bár a város északi, szegényebb, afrikai bevándorlók által lakott negyedeiben szabadultak el először az indulatok, ezek más hasonló kerületekre és városokra is átterjedtek. Most új jelenség, hogy a spontán akciók a BlackBerry okostelefonokkal és a Twitter üzenetküldő szolgáltatással szervezetté váltak, hirtelen támadt anarchista közösségek szerveződtek. Egy kommentátor szerint „iPaddel felszerelt barbárok" irányítják az eseményeket, akik azzal tüzelik a fiatalokat, hogy „vegyék nyugodtan vissza azt, amit a kormány elrabolt tőlük".
„Ez a felkelés a munkásosztály felkelése, csak újra szétosztjuk a javakat" - mondta a huszonnyolc éves Bryn Phillips, aki önmagát anarchistának definiálta, miközben jó néhány tábla csokoládéval és jégkrémmel a kezében kilépett egy boltból.
2011. 08. 12. (XV/32)
