A PFSZ immáron két éve rendszeresen elutasítja a konfliktus párbeszéddel való rendezését (a Palesztin Hatóság az Arafat-féle Palesztin Felszabadítási Szervezet Végrehajtó Bizottságának alárendelten működik az oslói szerződés alapján, így politikai kérdésekben továbbra is a PFSZ szava a döntő - a szerk.). A tárgyalások felvételét teljesíthetetlen és jogsértő előfeltételekhez kötötte annak érdekében, hogy ennek terhét Izraelre hárítsa. (Eszerint Izraelnek végleg és teljes mértékben be kellett volna szüntetnie a '67-ben elfoglalt területeken létesített zsidó városok és falvak építését, és még a tárgyalások megkezdése előtt köteleznie kellett volna magát a '67 előtti vonalakra való visszavonulásra.) E követelések súlyosan sértették az oslói megállapodásokat, és a tárgyalások puszta értelmét is kétségbe vonták. A PFSZ korábban eldöntötte, hogy a palesztin államot egyoldalúan kívánja kikiáltani azért, hogy ne kösse meg a palesztinok kezét a további követelések (például a menekültek tömeges visszatérése) érvényesítésében.
Az amerikai adminisztráció és a nemzetközi kvartett lapzártánk idején is igyekszik rávenni Abbászt, hogy az utolsó pillanatban álljon el az ENSZ-hez benyújtandó kérelmétől.
A palesztin vezetés azonban hajthatatlannak tűnik szándékában, hogy az ENSZ-hez fordul tagfelvételi kérelemmel. Az ENSZ alapokmánya értelmében minden „békeszerető állam" taggá válhat, ha a Biztonsági Tanács legkevesebb kilenc tagja javasolja, feltéve, ha az állandó tagok egyike sem emel kifogást, és a Közgyűlés kétharmados többséggel elfogadja azt.
2011. 09. 23. (XV/38)
