2008. február 6-án két amerikai nagykövetség közösen intézett sürgős üzenetet a washingtoni külügyminisztériumhoz. Budapest és Asgabat (Türkmenisztán fővárosa) amerikai képviseletei azt kérték, az amerikai diplomácia azonnal lépjen közbe, különben Magyarország és Türkmenisztán olyan harminc évre szóló gázszállítási szerződést köt, amely alááshatja a Nabucco gázvezeték tervét, sőt Magyarország biztonságát is.
Az asgabati amerikai diplomaták ugyanis megtudták, hogy egy ismeretlen hátterű magyar offshore cég, a Millander International Ltd. napokon belül tető alá hoz egy szerződést, amely alapján évente 10-15 milliárd köbméter türkmén gázt fognak szállítani a Gazprom orosz energiavállalat meglévő infrastruktúráján keresztül Magyarországra, harminc éven át. Magyarország éves gázfogyasztása 14-15 milliárd köbméter, Türkmenisztán éves gázkitermelése 2008-ban 80 milliárd köbméter körül volt, de állítólag a világ legnagyobb gázkészletén ül.
A jelentés szerint a gázt a Millander venné meg, és Kazahsztánon, Ukrajnán és Szlovákián át juttatná Magyarországra. A magyar–szlovák összeköttetést – így a jelentés – a Millander fogja megépíteni, a gáz pedig Magyarország gázellátásán kívül az Ercsiben felépítendő 1000 megawattos Millander-erőműbe érkezik majd. „A Millander a jelek szerint megkapta a magyar kormány felhatalmazását, hogy a nevében járjon el” – írja a két nagykövetség közös jelentése.
Az amerikai diplomaták attól tartottak, hogy a készülő magyar–türkmén üzlet elszívja a gázt a Nabucco, az Oroszországot elkerülő európai gázvezeték elől, Magyarországot pedig hosszú távon függővé teszi Oroszországtól és a Gazpromtól. A jelentéshez a türkmenisztáni amerikai diplomaták még azt is hozzátették, hogy megszerezték a készülő szerződés dokumentumait, amelyek szerint a tárgyalások 30 hónapja tartanak.
A fenti történetet a budapesti amerikai nagykövet, April Foley adta elő 2008. február 12-én Banai Károlynak, Gyurcsány Ferenc akkori kormányfő kül- és biztonságpolitikai tanácsadójának. Az amerikai diplomácia mozgásba lendült, hogy a tervezett megaszerződést leállítsa. Banai első reakciója szerint Kálmán József, a Millander igazgatója egy „őrült”, többször volt büntetve adócsalásért és ittas vezetésért. Legutóbb például – így Banai – megpróbált nagy tételben gabonát eladni Malajziába, a magyar kormány megbízottjának adva ki magát az ázsiai országban. Vagyis a terv nem komoly. Az amerikai nagykövet azonban kérdőre vonta a magyar diplomatát: hogyan kaphatott mégis Kálmán József írásbeli felhatalmazást Göncz Kinga akkori külügyminisztertől. Banai azt mondta, ez nagyon figyelmeztető, nagyon kényes ügy, és nagy-nagy probléma. Hozzátette, neki nincs tudomása ilyen szerződéstervezetről, Kálmán József nem élvezi a magyar kormány támogatását, de azt nem jelentheti ki, hogy nem támogatja senki. És igyekezett egyértelművé tenni, hogy a magyar kormány a Nabucco-projektet támogatja, amelyet magyar remények szerint azeri gázzal töltenének fel. Egyúttal reményét fejezte ki, hogy a külügyminiszter írásbeli támogatása csak figyelmetlenség volt.
A Türkmenisztánban szolgáló lengyel nagykövet is érdekes információkkal szolgált az amerikaiaknak. Szerinte a magyar kormány aligha tud valamit az ügyletről, azt ugyanis a Millander a Mollal tárgyalja, esetleg bevonva egy-két bennfentest a kormányból. A lengyel diplomata úgy tudta, a Kreml rábólintott az ügyletre a Gazprom nevében, és Türkmenisztánban is a legmagasabb szinten hagyták jóvá a gázeladást Magyarországnak. A cél pedig nem más, mint lekötni minél több türkmén gázt, hogy Türkmenisztánnak már ne érje meg beszállni a Nabucco-projektbe beszállítóként. Egy amerikai informátor azt állította, a magyar kormány az iráni követségen és más diplomáciai csatornákon keresztül is támogatni próbálja a Millander-ügyletet.
2008 decemberében Gyurcsány Ferenc levelet intézett Bush amerikai elnökhöz. A jelek szerint az amerikaiak által ingadozónak és felkészületlennek titulált Gyurcsány arra kényszerült, hogy levélben bizonygassa az amerikai elnöknek elkötelezettségét az Oroszországtól független Nabucco gázvezeték mellett.
Majd 2009. március 10-én, három hónappal a Bushnak írt levél és 41 nappal a budapesti Nabucco-csúcs után Moszkvában Vlagyimir Putyinnal aláírta a Déli Áramlat építéséről szóló szerződéseket.
Azóta másfél év telt el, a Nabuccóról megkötötték a projekttámogatási szerződéseket az érintett vállalatok (közöttük a Mol) és kormányok, de hogy honnan lesz bele gáz, még nem tudni. A konkurens orosz projekt, a Déli Áramlat már talált gázforrást, és pénz is van rá. A Déli Áramlat is Magyarországon halad majd át.
Politikai mellékszál, hogy bár Orbán Viktor ellenzékben a moszkvai Gyurcsány–Putyin-szerződést puccsnak nevezte a magyar nép ellen, a táviratok szerint az amerikai diplomatáknak Orbán jelezte, Magyarország nem kockáztathatja meg, hogy kimaradjon az orosz projektből, a Déli Áramlatból, még akkor sem, ha e vezeték megépülésének végül áldozatul esik a Nabucco. (Forrás: Világgazdaság)
2011. 09. 09. (XV/36)
