Pedig a török–izraeli kapcsolatok sokáig mintaértékŐnek számítottak a Közel-Keleten. Izrael 1991-ben nagyköveti szintre emelte a diplomáciai kapcsolatokat Törökországgal, és hosszú éveken keresztül úgy tekintett az Amerika-barát NATO-tagállamra, mint amely az egyetlen muzulmán szövetségese a környez arab országokkal való konfliktusában.
A két állam között virágzottak a szabadkereskedelmi kapcsolatok, tömegével utaztak izraeli turisták a török Riviérára (2003-ban 320 ezren), és a két ország hadseregei évente több közös hadgyakorlatot is tartottak. Izrael információkkal segítette Törökországot Öcalan kurd szeparatista vezér elfogásában, és Ankara is adott át terrorizmus elleni információkat Szíriáról, Irakról és Iránról.
Izrael emellett aktívan támogatta Törökország csatlakozását az Európai Unióhoz, és Hajim Herzog izraeli elnök 1992-es isztambuli látogatása után rendszeresek voltak a legfels szintŐ kölcsönös látogatások a két ország vezeti között.
Igaz, voltak figyelmeztet jelzések is: Erdogan miniszterelnök Ahmed Jaszin sejk, Hamasz-vezet likvidálását „terrorista cselekménynek” minsítette, 2006-ban pedig a Hamasz választási gyzelmét követen a török kormányf azonnal felszólította a nemzetközi közösséget, hogy tartsák tiszteletben a palesztin nép döntését. Abdullah Gül elnök pedig Ankarában fogadta Khaled Mesalt, a Hamasz Damaszkuszban él vezetjét.
Az Egyesült Államokban, de még Izraelben is a politikusok azzal nyugtatták magukat, hogy a 2002-ben kezddött iszlamista fordulat Törökországban, valamint a barátságtalan nyilatkozatok és lépések „hazai fogyasztásra”, csak az iszlamista párt választóinak szólnak, miközben Törökország nemzetközi kapcsolatai változatlanok.
A Hamasz ellen a Gázai övezetben végrehajtott izraeli büntetakció óta azonban Ankara egyértelmŐvé tette: feladatának tartja Izrael nemzetközi megbélyegzését, és vezet közvetíti szerepet kíván magának az izraeli–palesztin tárgyalásokon. A „békecsinálás” ürügyén rendszeressé váltak a török–szír és török–palesztin találkozók.
Erdogan miniszterelnök 2009 januárjában Davosban durván kirohant Simon Peresz izraeli államf ellen, „gyerekgyilkosoknak” nevezve a zsidó államot. A török állami televízió fmŐsoridben sugárzott sorozatában izraeli katonák lövöldöztek palesztin gyerekekre. Amikor Avigdor Lieberman külügyminiszter tiltakozott, Ankara a nagykövetük visszahívásával fenyegetzött. 2009 októberében Törökország megtiltotta Izraelnek, hogy részt vegyen a NATO-val közösen megrendezett Anatóliai Sas hadgyakorlaton.
Ma már nemhogy közös hadgyakorlatokról nincs szó, de az ankarai izraeli nagykövet kiutasítása után Törökország katonai csapással fenyegette meg Izraelt. Isztambulban bejelentették, hogy Törökország három hadihajót küld a Földközi-tenger keleti medencéjébe, amelyek az izraeli hajóktól védik majd meg a Gázába tartó segélyszállítmányokat. „A 12 mérföldes tengeri határon kívül katonai ervel lépünk fel minden izraeli hajóval szemben, amelyik akadályozza a hajók eljutását Gázába” – mondta Erdogan.
A török kormányf emellett ragaszkodik ahhoz, hogy Izrael kérjen bocsánatot a tavalyi flottaincidens miatt, annak ellenére, hogy az ENSZ vizsgálóbizottsága az úgynevezett Palmer-jelentésben megállapította, hogy Izrael jogosan tartja blokád alatt a Gázai övezetet, ahonnan rendszeresen indulnak terrortámadások a civil lakosok ellen.
A török–izraeli feszültség jóval túlmutat azonban a flottaügyön. A Földközi-tenger keleti medencéjében az elmúlt években felfedezett hatalmas földgáz- és kolajkincs új konfliktusforrást jelent. (2009 januárjában, majd 2010 decemberében két nagy kiterjedésŐ földgázmezre bukkantak a Földközi-tenger alatt, Haifától 90, illetve 130 kilométerre.
A területek, amelyek a Tamar, valamint Leviathan fantázianevet kapták, a feltárásban részt vev Noble Energy amerikai energiaipari konzorcium becslése szerint legalább 700 milliárd köbméternyi földgázt és jelents mennyiségŐ kolajat is rejtenek.)
Az ankarai kormány Ciprust is megfenyegette, hogy ne kezdjen próbafúrásokat a készletek feltárására. Erdogan az al-Dzsazíra televíziónak adott interjúban kijelentette, hogy Törökország „soha nem fogja elfogadni a Ciprus és Izrael közötti szerzdést a tengeri gazdasági övezetek felosztásáról”. Az ügyben Libanon is érintett: a bejrúti kormány 2010 nyarán az ENSZ-hez fordult új tengeri határokat követelve magának, Izrael rovására. A palesztinok az ENSZ-szavazás nyomán szintén a világszervezethez fordulhatnak, hogy tiltsák meg Izraelnek a gázai partokkal szemben fekv földgázmez kiaknázását.
Az energiamez felfedezése potenciális hadszíntérré változtatta a térséget. A török hadihajók mellett a libanoni Hezbollah is rendelkezik már olyan kétéltŐ egységekkel, amelyek képesek víz alatti szabotázsakcióra, valamint szárazföldi rajtaütésekre is. 2006-ban a terrorszervezet kis híján elsüllyesztett egy izraeli rakétanaszádot egy több mint 100 kilométeres hatótávolságú, iráni gyártmányú rakétával. Hasszán Naszrallah, a Hezbollah vezetje 2010-ben nyilvánosan kijelentette: szervezete képes bárhol támadást mérni a hajóforgalomra az izraeli partok közelében. A síita terrorvezér akkor megígérte: amennyiben Izrael veszélyeztetné a libanoni gázkészleteket, a Hezbollah fogja rákényszeríteni azok tiszteletére.
2011. 09. 16. (XV/37)
