Kim Dzsong Il a 21. század egyik legnagyobb politikai szörnyetege volt. Az apja, Kim Ir Szen által megkezdett sztálini típusú - ám brutalitásában azon is túlmutató - diktatúrát követve 1994-től vezette a Koreai Népi Demokratikus Köztársaságot, kialakítva egy olyan államot, amit George Bush volt amerikai elnök „a zsarnokság előretolt helyőrségének" aposztrofált. Elődjéhez hasonlóan szívinfarktus végzett vele.
Apja az észak-koreai alkotmány szerint örökkévalóságig szóló elnöki címet kapott, így fia kénytelen volt megelégedni a szerény „Legfelsőbb Vezető" titulussal. Hatalma alatt az ország fejlesztését kifejezetten a hadseregre összpontosította, így gyakorlatilag romba dőlt körülötte az ország. A kilencvenes években a felelőtlen kormányzást több áradás és természeti katasztrófa is tetézte. Hatalmas éhínség tört ki, ami orvosi és humanitárius ellátás hiányában százezrek halálához vezetett. A kommunizmus legfelső szintjén álló phenjani rezsim tétlenül nézte, amint polgárai fakérget és gyökereket rágcsálva haldokoltak országszerte. Megdöbbentő hír volt az is, amikor nyilvánosságra hozták azokat a műholdfelvételeket, amelyekből kiderült, hogy az ország villamos és elektromos hálózata semmit sem fejlődött 1992 és 2009 között.
Személye körül már apja idejében elindult a személyi kultusz felépítése. A „Kedves Vezérről" a párttörténet elterjesztette, hogy születését csillag megjelenése és kettős szivárvány jelezte az égen. Különleges képességeket tulajdonítottak neki, például azt, hogy még az időjárást is
2011. 12. 23. (XV/51-52)
