Az észak-afrikai diktátorok megdöntésekor sokan ünnepelték az arab tavaszt, azonban a tavasz fényei gyorsan fakulnak: a diktátorok helyébe volt terroristák vagy radikális iszlamisták jöhetnek. Egyiptomban és Marokkóban egyértelmű az iszlamista erők fölénye a most rendezett választásokon, de Líbiában és Szíriában is hasonló változások várhatók.
Egyiptomban Hoszni Mubarak elnök diktatórikus rendszerének februári megdöntése óta katonai vezetés irányította az országot, amellyel szemben az utóbbi időben szinte folyamatosak voltak a demonstrációk. A hatóságok brutális fellépésének több tucat halálos áldozata lett, ennek ellenére a héten megkezdték a választások első fordulóját. A bonyolult választási rendszer miatt csak januárra állhat össze a végeredmény, az érdeklődés azonban rendkívül nagy. Iszmail Atman tábornok, a katonai tanács tagjának nyilatkozata szerint a választásokon már most 70 százalékos részvételi arányt lehet becsülni, szemben a Mubarak idején rendezett választások alig 35 százalék körüli eredményével.
Ennek egyik oka, hogy az országban sokan nagy izgalommal várták a választásokat, és sokan olyanok is elmentek szavazni, akik még sosem tették ezt. Emellett ösztönzően hatott az is, hogy a hatóságok mintegy 80 dollárnak megfelelő pénzbírságot szabhattak ki azokra, akik nem mennek el választani. (A Mubarak-érában hozott jogszabályt a múltban ritkán alkalmazták, de most sokan tartanak a nagyobb szigortól.) Több helyütt kígyózó sorok álltak az urnákig, volt, ahol nem volt elegendő cédula a voksoláshoz. A hatóságok a szavazás idejét is meghosszabbították, ugyanis egyes helyeken késve indult az adminisztráció. A legtöbb mandátumot a Muzulmán Testvériség szerezheti meg. Kurt Werthmüller, washingtoni vallásszabadsággal foglalkozó kutató szerint nem az a kérdés, hogy ők nyerik-e meg a választást, hanem az, hogy mennyire.
2011. 12. 02. (XV/48)
