Előrehozott választások helyett háromnegyedes nagykoalíció: erre a váratlan hírre ébredtek május 8-án Izraelben. Alig 48 órával korábban Benjamin Netanjahu miniszterelnök még azt jelentette be a Likud választmányi gyűlésén, hogy négy hónapon belül (vagyis legkésőbb szeptember 6-án) előrehozott választást kell tartani. A kormányfő ezzel véget vetett a hetek óta tartó találgatásoknak (Gyorsított futam. Hetek, 2012. május 4.), és azonnal be is indult az országos kampánygépezet. Az újságok számba vették a pártokat és jelölteket, a közvélemény-kutatók közölték a legfrissebb adatokat (ezek a Likud biztos győzelmét ígérték), a politikai elemzők megállapították, hogy Netanjahu ismét ravaszul taktikázott, és túljárt Barack Obama eszén, mert hamarabb újraválasztatja magát, mint arra az amerikai elnöknek egyáltalán esélye lenne, az ügyeletes politikai sztárnak számító Jair Lapid új pártjához pedig özönleni kezdtek a kampányaktivisták. A kormányképviselők benyújtották a knesszet feloszlatásáról szóló törvénytervezetet, amit gyorsított eljárásban 72 óra alatt le is tárgyaltak volna. Izraelben gyakran mondogatják, hogy „várd a váratlant", mert ez az élet normális velejárója, de azért ekkora fordulatra a beavatottakon kívül talán senki nem számított.
A kampány ugyanis azzal kezdődött, hogy a legnagyobb kormánypárt (a Likud) és a legnagyobb ellenzéki párt (a Kadima) vezetői megállapodtak, hogy nagykoalícióra lépnek egymással. Egy órán belül az is kiderült, hogy az eddigi fő koalíciós partnerek (a Lieberman-féle Jiszrael Beiteinu és a Sasz) is maradnak. Ezzel véget ért a kampány, mert kis túlzással mindenki kormánypárti lett: az új formáció Izrael történetében példátlan, több mint 78 százalékos támogatottsággal rendelkezik.
A koalíció mögött 94 képviselő áll a 120 tagú knesszetben. Természetesen azonnal megindult a találgatás, hogy miért egyezett ki egymással Benjamin Netanjahu és fő politikai ellenfele, Saul Mofaz, a Kadima elnöke, akit nemrég Cipi Livni helyére választottak.
2012. 05. 11. (XVI/19)
