„Nemrég egy belga újságíró közzétett egy titokban készített hangfelvételt, amelyen a legnagyobb brüsszeli mecset imámja hallható, amint hívei előtt az európai zsidókat szidalmazta. Miután a felvétel megjelent, Brüsszel szocialista polgármestere az állami televízióban élesen bírálta – nem az imámot, hanem az újságírót, akit a politikus egyenesen »legöbbelszezett«.” – Ezzel a történettel érzékeltette az Európában zajló folyamatokat Viviane Teitelbaum belga képviselő. A római konferencia egyik napirendi pontja Európa szerepével foglalkozott a világváltozások sodrában. Teitelbaum úgy látja, hogy a Franciaországban és Belgiumban élő muzulmán közösségek az arab felkelések kitörése óta radikalizálódtak, és nyíltabb antiszemita megnyilvánulásokat engednek meg maguknak. Ebben felelős a média is, amely például
a toulouse-i merényletek után háttérbe szorította a sorozatgyilkos Izrael- és zsidóellenes indítékait.
Az európai válság másik vonulatáról Mario Sechi, az olasz Il Tempo című napilap vezető szerkesztője beszélt. Sechi szerint Európa szétesőben van, amit jól tükröz az, hogy két év alatt a 27 európai tagállamból 16 országban volt kormányváltás, és a folyamatnak még távolról sincs vége. „A válság felkeltette a nemzetek önérzetét: Franciaországban a németek által sürgetett megszorítások ellen szavaztak, Athénban pedig azok a pártok szerepeltek jól, akik nemet mertek mondani az euróra, Brüsszelre és az Európai Központi Bankra. A Nemzetközi Valutaalap adatai szerint 200 millió munkanélküli van a fejlett világ országaiban. Nem csoda, ha az emberek türelmetlenek, mert elegük van abból, hogy az ő pénzükön mentik meg a rajtuk meggazdagodó bankokat.”
Sechi szerint az emberek mindkét hagyományos politikai oldalban csalódtak, mert egyik sem tudta megoldani a gazdasági válságot és a munkanélküliséget, a megszorítások árán sem. Ezért egyre több helyen várható, hogy zavaros, neonáci, kommunista hátterű pártok kerülnek be a parlamentekbe. Sechi úgy véli, hogy a mélyülő válság középtávon a német technokrata politikusoknak és gazdasági vezetőknek kedvez, akik már most is ráerőltetik akaratukat az európai nemzetekre. „A technokrata azt mondja, hogy a bankok nem bukhatnak, de az államok igen. Ezt látjuk most Görögország esetében: Athén ég, miközben Berlin gúnyosan nevet. A nemzetük iránt elkötelezett politikusok viszont nem rettennek meg attól, ha egy bank meginog, nem látják ebben a demokrácia végét” – állítja az olasz elemző.
A konferencián többen foglalkoztak az iráni atomprogramnak a nyugati világra gyakorolt hatásaival. Shmuel Bar, a herclijai Nemzetközi Stratégiai Intézet igazgatója szerint 2009-ben a Nyugat – Obamával az élen – cserbenhagyta az iráni forradalmat, ami az elnökválasztáson történt csalások miatt indult. „Pedig az lehetett volna az első, igazi fordulat a Közel-Keleten. Látni kell azonban, hogy miközben Obama az összes Amerika-barát arab vezetőnek – a tunéziai Ben Alinak, az egyiptomi Mubaraknak és a jemeni Szaleh-nek is – könnyű szívvel elengedte a kezét, két országban, Iránban és Szíriában nem hajlandó támogatni a diktatúra ellenzékét. Pedig Iránban az elnyomás ellenére ma még nagyobb az elégedetlenség, amit a szankciók miatti élelmiszerhiány és helyenként a nyomor csak tovább fokoz” – mondta Bar, aki szerint az a tény, hogy a szankciók miatt Iránban „üresek a bankszámlák és a hűtőszekrények”, olyanokat is a rezsim ellen fordít, akik eddig a hallgatag többséghez tartoztak.
Az iráni közvéleményben tapasztalható változásokról beszélt az iráni ellenzék egyik Németországban élő képviselője. Saba Farzan a Heteknek adott interjúban cáfolta, hogy egy esetleges katonai támadás megerősítené az iráni rezsimet, mert az emberek többsége szerint egy újabb 30 éves elnyomás még rosszabb lenne (lásd keretes interjúnkat). Egy másik előadó, Emanuele Ottolenghi amerikai Irán-szakértő szerint Teherán azért ül le május végén tárgyalni a nyugati államokkal, mert már legalább négy atombombára elegendő, 120 kilogramm 20 százalékra dúsított uránnal rendelkezik. Ezt a készletet döntés esetén az iráni atomtudósok egy hónap alatt fegyverszintre tudják tovább dúsítani. „Az izraeli hírszerzés szerint akkor akarják összeszerelni a bombákat, amikor már Amerikát is el tudják velük érni, ezért sürgetik a nagy hatótávolságú rakétaprogramot” – állította lapunk kérdésére Ottolenghi, aki hozzátette: a valódi teheráni szándékokat jelzi az is, hogy 12 iráni atomtudós volt jelen Észak-Koreában a műholdkísérletnek álcázott rakétaindításnál, ami áprilisban kudarcot vallott.
2012. 05. 25. (XVI/21)
