A 40 éves Csen még 2005-ben vívta ki a kínai hatóságok rosszallását, amikor Sandong tartománybeli szűk hazájában kiállt a hírhedt „egy- gyermekes politika” keretében erőszakkal abortuszra és sterilizálásra kényszerített nők jogaiért. Ezután több év börtön következett, majd 2010-től házi őrizetben tartották, ahonnan barátai segítségével, kalandos módon szökött meg április végén, az éjszaka leple alatt.
Útja egyenesen a pekingi amerikai nagykövetségre vezetett, ahol több napot töltött, és családja számára menedékjogot kért az Egyesült Államokban. Néhány nappal később, épp Hillary Clinton külügyminiszter és Timothy Geithner pénzügyminiszter Pekingbe érkezésekor önként távozott a követségről, ahonnan egyenesen egy kórházba vitték. Itt találkozhatott feleségével és gyermekeivel is.
Bár kínai részről ígéretet kapott, hogy biztonságban lesz, feleségétől mégis arról értesült, hogy családját folyamatosan zaklatják, és több rokonát is letartóztatták. Csen így kijelentette, hogy mégis inkább Amerikába távozna családjával. Ezt az óhaját élő telefonkapcsolaton keresztül az amerikai kongresszus felé is jelezte.
A kínai hatóságok szerint Csennek jogában áll a megfelelő hivatalos papírok kitöltése után elhagyni az országot. Amerikai oldalról is ígéretet kapott arra, hogy mielőbb megkapja a vízumot. Néhány nap múlva azonban csalódottan nyilatkozta kórházi ágyáról, hogy még nem történt előrelépés, és azt is sérelmezte, hogy bár az amerikaiak a követség elhagyására bíztatták, és mindenben támogatást ígértek, a kórházban mégsem maradtak mellette. Az elkeseredett aktivista kijelentette: legszívesebben Hillary Clinton különgépén távozna Kínából.
Ezzel az ügy már nemcsak diplomáciai szinten vált kínossá, hanem az amerikai belpolitikát is elérte. Miközben a pekingi külügyminisztérium kifogásolta, hogy Amerika beavatkozik Kína belügyeibe, Mitt Romney már az Obama-kormány szégyenének titulálta az esetet, és elképzelhető, hogy a kampány során a kérdés még később is előkerül.
Egyes Kína-szakértők szerint a kínai kormányzatot olyan nyugtalanság jellemzi, amilyenre a Tienanmen téri vérengzés óta nem volt példa. Az elemzők úgy vélik, amíg a gazdaság gyorsan pörgött, az embereket jobban érdekelte az életszínvonaluk növelése, mint a jogi kérdések; most azonban, hogy a gazdaság lassulni kezd, az elkövetett jogtalanságokra is nagyobb figyelmet fordítanak.
Mindeközben a Kommunista Pártban ősszel csaknem teljes vezetőváltásra készülnek. Bár a hivatalos retorikában megjelent a korrupció elleni küzdelem, amint azt a Po Hszi-laj ügy is jól példázza (Megbukott a vörös herceg. Hetek, 2012. április 6.), mégis kérdéses, hogy ez mennyire vehető komolyan. A törvényesség és jogosság helyreállítása ugyanis egyben a pártvezetés hatalomvesztését is jelentené.
Csen ügyében lapzártánkig nem történt újabb fejlemény. A kínai állami média megkezdte az aktivista rágalmazását, a Twitterhez hasonló Weibo nevű kínai mikroblogot pedig, amelyet több százmillióan használnak információcserére, szigorúan cenzúrázzák. Az internetes keresőkben letiltották a „vak” és az „amerikai követség” kifejezéseket. Csennek több barátját, családtagját letartóztatták, tartózkodási helyük azóta ismeretlen, vagy csúnyán összeverve kerülnek elő.
2012. 05. 11. (XVI/19)
