A rendezvény tiszteletére emelt Kristálycsarnokot olyan nyomornegyedek romjaira építették, ahonnan a lakókat először töredék áron való ingatlanfelvásárlással próbálták kitessékelni, ám akik nem óhajtottak ilyen áldozatot hozni a 42 országot érintő show oltárán, azokat erőszakkal bírták távozásra - a hivatalosan kirendelt buldózerek számos esetben éjszaka döntöttéka makacs lakókra az otthonukat.
Az eurovíziós előkészületek között csak a koncerthelyszínt adó épület 134 millió dollárt emésztett fel, bár volt is miből „fejleszteni": a legnagyobbrészt Oroszországgal és Iránnal szomszédos Azerbajdzsán tekintélyes kőolajkinccsel rendelkezik, az utóbbi két évtizedben ennek kiaknázásával olajozzák látványosan a gazdaságukat. A kimagasló életszínvonal azonban csak egy szűk - a politikai vezetéshez rokoni és üzleti szálakkal fűződő - réteg kiváltsága.
A nemzetközi jogvédő szervezetek ezen túlmenően hosszú lajstromban róják fel az országban tapasztalható visszaéléseket és ellentmondásokat. Az azeri hatóságok törvény adta, továbbá törvénytelen eszközökkel igyekeznek hatástalanítani a tüntetőket, rendszerellenes aktivistákat. Természetesen sokan éppen az Eurovíziós Dalfesztivál rendezvényre időzítették, hogy hangot adjanak elégedetlenségüknek. Miközben a népek sokféleségét ünneplő könnyűzenei fesztivál zajlott, a hatóságok kemény kézzel léptek fel a tiltakozókkal szemben: a demonstrálókat rendőri-biztonsági karok görcsös ölelésében vitték el, a haladéktalan letartóztatások állítólag csak a nemzetközi médiafigyelemnek köszönhetően nem durvultak el.
2012. 06. 01. (XVI/22)
