hetilap

A felmérések szerint a görögök 75-80 százaléka szeretné megtartani az eurót, így az optimista forgatókönyvek azzal számolnak, hogy a radikális kampányígéretek ellenére a baloldali radikális Sziriza vezetője, Alexisz Ciprisz kormányra kerülve nem függeszti fel egyoldalúan az Európai Unióval és a Nemzetközi Valutaalappal (IMF) kötött 130 milliárd eurós segélycsomag visszafizetését. Az euróövezet tagállamainak pénzügyminiszter-helyetteseiből és államkincstár-vezetőiből álló munkacsoport május 21-én, a patthelyzetet eredményező parlamenti választás után egyeztették a vészforgatókönyveket. Ennek alapján figyelmeztették az eurózóna országait, hogy készüljenek fel egy esetleges pánikhelyzetre, ha a görögök kilépnek, vagy kizárják őket a valutaunióból.
Megoszlanak a vélemények arról, hogy a nagyvonalú, huszonnégy óra alatt megszavazott 100 milliárd eurós spanyol mentőcsomagnak (lásd kapcsolódó írásunkat) milyen hatása lehet a görögországi választásokra. Az első nyilatkozatokból úgy tűnik, hogy a görögök Janus-arccal fogadták a bejelentést: egyrészt felháborodtak azon, hogy a spanyoloknak külön megszorításokat előíró feltételek nélkül adtak „ingyenpénzt”, miközben Athén számára egy sor húsba vágó ultimátumot csatoltak a pénzügyi mentőövhöz. Emiatt brüszszeli kettős mércét emlegetnek, ami a szélsőséges pártok (a szélsőbaloldali, sztálinista KKE és a neonáci Arany Hajnal) EU-ellenes propagandáját erősítheti. Ugyanakkor a spanyol példa felcsillantotta a reményt arra, hogy mégis újra lehet tárgyalni a görög segélycsomag feltételeit, amiről eddig az unió vezetői hallani sem akartak. Ez viszont a mérsékelt pártok (a Demokratikus Baloldal, a jobbközép Új Demokrácia és a szociáldemokrata PASZOK) érvelését segíti, akik azt mondják, hogy Görögország számára káoszt és teljes leszakadást hozna, ha szakítanának az euróval. A döntő kérdés, hogy a megismételt választásokból várhatóan legerősebb pártként kikerülő radikális baloldali Sziriza melyik oldalra áll. Ha el akarják kerülni, hogy a májusi választáshoz hasonlóan ismét patthelyzet alakuljon ki, akkor a kormányalakításhoz többpárti koalícióra lesz szükség, és ez rugalmasságra indíthatja Cipriszt.
Bár sokan bíznak abban, hogy az észérvek felülkerekednek, a választási kampányt megdöbbentő erőszak kísérte. Egy élő televíziós vitaműsorban a neonáci „Krisszi Avgi” (Arany Hajnal) párt szóvivője ököllel arcul ütött egy baloldali képviselőnőt, miután a beszélgetés során többen felemlegették a politikus ellen zajló büntetőeljárást. Illiasz Kaszidiariszt azzal vádolják, hogy 2007-ben részt vett egy pakisztáni származású egyetemi professzor elleni utcai támadásban. A szóvivő előbb vízzel leöntötte a Sziriza képviselőnőjét, aki számon kérte Kaszidiariszt holokauszttagadó kijelentései miatt, majd amikor a kommunista párti Liana Kanelli az inzultált képviselő asszony segítségére sietett, ököllel háromszor is megütötte a szintén középkorú politikusnőt. Az élőben közvetített verekedés után a neonáci politikus elmenekült a stúdióból, és ismeretlen helyre távozott. A hatóságok súlyos testi sértés vádjával körözést adtak ki ellene, de a harmincegy éves Kaszidiariszt – aki korábban kommandósként szolgált a hadseregben – a rendőrség egyelőre nem találta meg.
A görög közvélemény túlnyomó többsége elítélte az illegalitásba vonult nőverő politikust, aki viszont nagy meglepetésre közleményt adott ki arról, hogy feljelenti az „ellene támadó” képviselőnőket és a tévécsatornát, amely „rágalmakat sugárzott” róla, és „korlátozta személyi szabadságát”, amikor az incidens után be akarták zárni a stúdióba. (Kaszidiarisz egyszerűen letörte a stúdióajtó zárját, mielőtt a rendőrség kiért volna.)
Az Arany Hajnal elnöksége kiállt a szóvivő mellett. A szélsőjobboldali párt még a kilencvenes években alakult, de csak a májusi választáson jutott be először a parlamentbe. Alapítói a Nemzetiszocialista Tanulmányok című magazin szerkesztői voltak, akik rendszeresen méltatták Hitlernek az „emberiség érdekében tett erőfeszítéseit”, és nyíltan erőszakra szólítottak fel a kommunisták és bevándorlók ellen. Eddigi pályafutásukat rendszeresen erőszakos támadások és rasszista botrányok kí­sérték. Tagjaik közül többen börtönbe kerültek erőszakos bűncselekmények, köztük emberölési kísérlet miatt, és egyenruhás őrjárataik rendszeres felvonulásokat tartottak Athén „bűnözői negyedeiben”. Bár Görögország sokat szenvedett a második világháborús náci elnyomás és az 1967–74 közötti katonai diktatúra idején, a válság óta hangoztatott IMF- és bevándorlásellenes propagandájuk végül bejuttatta a neonáci pártot a parlamentbe. Vezetőjük, Nikosz Mihalolikosz a választási éjszakán azt nyilatkozta: „Reszkessenek, akik elárulták az országunkat. Most mi jövünk!”

Tovább olvasná?

Ez egy cikk a hetilapból, amit online előfizetést követően belépéssel elér.

Vagy vásárolja meg a lapot az újságárusoknál.

Előfizetek

Belépek